Hován Ágoston OFM aranymiséjét ünnepelte június 12-én, pénteken, Jézus Szent Szíve ünnepén a budapest-belvárosi Alkantarai Szent Péter-templomban (pesti ferences templom) Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Berhidai Piusz OFM ferences tartományfőnök, számos ferences paptestvér és több vendégpap koncelebrálásával.

A pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját ünneplő Hován Ágoston ferences szerzetest a szentmise elején Berhidai Piusz OFM tartományfőnök köszöntötte, Szedő Dénes ferences költő egyik „dalát” idézve: „Szólt az igaz Isten: / Valaki szeressen! – / Szava messze fénylett: / köztünk emberré lett. / Isten élő Szava / el nem múlik soha; / minket általjárjon, / hozzá visszaszáljon. Allelúja!”

A tartományfőnök így folytatta a köszöntést-méltatást: „Éneklő embernek, ferences papnak ismertelek meg, az énekeddel Istent és a rád bízott közösségeket is szolgáltad. Énekelni pedig az tud, aki belül szabad, és az Úristen nagy belső szabadságot adott neked, hála érte! Másrészt, amikor találkozunk veled, akkor te mindig ránk mosolyogsz és tárt karokkal fogadsz, örömöt adsz. Pedig Isten megpróbált téged fizikailag és lelkileg is az elmúlt ötven év alatt. Harmadrészt szeretném külön megemlíteni az irgalmasságot, amit emberként, testvérként, papként tapasztalunk a részedről.”

A tartományfőnök azt is elmondta, hogy a miseruha, amelyben a jubileum alkalmával Ágoston atya bemutatta a legszentebb áldozatot, „mindazok ajándéka, akik tanultak és tanulnak tőled, akiket kísértél és kísérsz a lelki életükben, az emberi helyzeteikben – mindannyiunké”.

Az aranymisés Hován Ágoston atya megköszönte a tartományfőnök szavait, kitérve azokra, amelyek a megpróbáltatásokról szóltak: „Minden szenvedésemet örömmel ajánlom föl és nagy megtiszteltetés nekem, hogy Jézus elfogadja az Egyház javára. Köszönöm mindazoknak, akik jelen vannak, hogy elfogadták a szolgálatomat, a rendi testvéreimnek, akik elfogadtak engem is, külön Peregrin atyának azt, hogy a Szegeden töltött éveim időszakától kezdve nagyon gondos szeretettel törődött velem és törődik most is.”

Kálmán Peregrin OFM a budapest-belvárosi Alkantarai Szent Péter-templom igazgatója az ünnephez kapcsolódó olvasmányokra utalva így kezdte a homíliáját: „»Magasztallak téged, atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!« – Jézus Szíve ünnepének evangéliumi mondata keretét adja a hálaadásnak Ágoston atya papságáért. Istent szemléljük ugyanis, aki mindig kicsiny, szüntelen alászáll és éppen azáltal teszi az evangélium kicsiny és egyszerű szolgáivá a papjait, hogy beállítja őket Krisztus jelenvalóvá tételébe a szentségek kiszolgáltatása, az igaz tanítás átadása, a különféle karizmák evangéliumi egymáshoz hangolása által – az Ő népéért.”

A szónok hangsúlyozta, hogy a papszentelésben a kézrátétel „felidézi az első vasárnap hajnalát: »reám tetted a kezedet« (Zsolt 139.; lásd a húsvéti liturgiában – a szerk.) Krisztus mintegy beleégeti önmagát a pap személyébe.” Hozzátette: „Ez a misztérium a ferences pap életében találkozik a rend lelkiségének sarokpontjával: a stigmatizált Ferenccel, aki alter Christus; és azáltal lett azzá, mert az Úr a vele való kapcsolatban és együttműködésben önmaga másává formálta.”

„Ha Ágoston atyára nézünk, a minden lépését nehezen vevő, de mosolygós ember áll előttünk – folytatta Kálmán Peregrin.  – Amikor látom így bicegni folyosón, gyakran eszembe jut a 325-ben tartott niceai zsinat nyitó szertartásáról szóló feljegyzés: a bevonuláskor az emberek rokkant zsinati atyákat láttak, akik a Diocletianus-féle egyházüldözés nyomait viselték magukon, testükben megjelölve hordozták a Krisztushoz és az ő testéhez, az Egyházhoz való hűség titkát.”

A szónok ezt a képzettársítást okkal említette. Az aranymisés Hován Ágoston atyával készült interjúból kiderül, hogy a kötelező katonai szolgálata idején rendszeresen összehívta a kispapokat, bevive a laktanyába az Oltáriszentséget. Ezt 1968 nagycsütörtökén is megtette. A kommunista egyházüldözés idején ilyesmi főbenjáró bűnnek számított. 

Kálmán Peregrin a beszédében egy katonai jelentésből idézett (név szerint említve a jelentéstevőket is), amely a történtekre utal: „Az elmúlt hetek folyamán becsempésztek a laktanyába egy oltár-szentséget, megáldoztatták a teológusokat… Hován László ferences teológus szervezte meg titokban az áldoztatást.”A megtörhetetlen „vezérre” ezek után ki is mérték a büntetést. Mint Kálmán Peregrin mondta, kvázi munkaszolgálatos meghurcolása nyomán kezdődtek mozgásproblémái, fél évvel a történtek után egy téli éjszakára a szabadban felejtették őt, onnantól kezdve lett komoly arcüregbetegsége.

Mindezekkel pedig az Úr mára a lépéseibe is belevéste: lefoglalta őt, megjelölte… S mindezzel nemcsak a testi megjelöltséget vette magára, hanem azt is, amit Ferenc a stigmatizációkor kért: „érezhessem azt a túláradó szeretetet, amely arra indított, hogy értünk a szenvedést önként és szívesen magadra vállald”.

Így lett Ágoston atya mosolygós, de szigorú tanár és mások istendicséretét megszólaltató szkólavezető, békét teremtő plébános, Isten irgalmasságát megvalósító gyóntató – mondta Kálmán Peregrin OFM.

A szentmise keretében az aranymisés szerzetes pap elsőként megáldotta a vele koncelebráló Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspököt, majd a ferences testvéreket és azután a jelenlévő híveket.

A szertartás végén az aranymisés Ágoston atya így imádkozott Istenhez: „Szereteted szentsége gyújtsa lángra szívünket, ez kössön össze mindenkor szent Fiaddal, és tanítson meg arra, hogy felismerjük őt testvéreinkben.” A jubiláns ismét köszönetet mondott minden jelenlévőnek, s hozzátette: „Isten szeretete gyűjtött minket össze, örvendezzünk, vigadozzunk Benne! Tiszteljük az élő Istent és egymást is tiszta szívvel!

A mise után a pesti ferences templom folyosóján a hívek hosszú sora járult személyes áldásért az aranymisés Hován Ágoston atyához és átvehette a jubileumra készült emléklapot, amelyen a San Damianó-i kereszt látható, és két felirat olvasható: Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is őbenne (1Jn 4,16); valamint az, hogy: „Hiszek Isten irgalmas szeretetében és a boldog örök életben. Imádságot kérek!”

Ez utóbbi feliratról a már említett interjúban Ágoston atya elmondta: azért szerepel az emléklapon, „mert Lukács evangélista feljegyezte Jézusnak ezt a mondatát: csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön (Lk 18,8).”

***
Kőrössy László/Magyar Kurír
Fotó: Thaler Tamás