Profil: plébániai lelkipásztorkodás, belső adminisztráció, oktatás-nevelés, kulturális tevékenység.
IV. Béla király 1243-ban kolostort alapított a testvérek számára a budai várban, Szent János evangélista tiszteletére. Ez a kolostor 1443-tól 1541-ig az obszrváns testvéreké volt. Ekkor a Budát elfoglaló törökök elűzték őket. A XVI. második felében a Bosnyák Provincia atyái telepedtek meg Budán, s innét kiindulva, bejárva a környező vidékeket, vigasztalták annak népét. A török kiűzése után 1693-ban I. Lipót valamint a város Tanácsának jóváhagyásával a ferences atyák a hívek jámbor adományiból a Vízivárosban új kolostort építettek (Buda, Fő utca).
1785-ben azonban II. József rendeletére ezt a kolostort a ferences atyák átadták az Erzsébet Nővéreknek, míg ők az ágostonosok kolostorába (a mai Margit körútra) költöztek, ahol – átvéve az 1770-ben felszentelt templomot – azt a plébániai jogot is megkapták, amivel az ágostonosok 1722 óta rendelkeztek. Az akkori plébániához tartozott a tabáni Szent Katalin templom (1685-1868) és a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony templom (1785-1821) melyeket a ferences atyák láttak el. A kolostor kerti szárnyának építése 1835-ben kezdődött. 1926-ban felújították a templomot. A második világháborúban (1944-1945-ben) az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett. A hívek adományából, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium támogatásával sikerült az épületeket 1947 végére helyreállítani s a templomot belülről kifesteni. Az újabb restaurálási munkálatok 1984-ben kezdődtek, 1987-88-ban pedig a kolostor utcai szárnyának bővítésére került sor. A templom teljes felújítása az ezredforduló idején fejeződött be.
A rózsadombi Kapisztrán Szent János templom 1948-49-ben épült fel Say-Halász Antal tervei alapján, a háborúban elpusztult Veronika utcai kápolna pótlására. Az épület az utca szintjénél magasabb emelkedőn áll, külső tömege alapján háromhajós, bazilikás elrendezésű templom, belső tere azonban osztatlan csarnok. A tartó funkciót hangsúlyos vasbetongerendák töltik be. A templomtér középső részét festett üveg álmennyezet fedi. Az oltárt a liturgiai reform követelményeinek megfelelően előbbre helyezték. Az egykori főoltár helyén áll a pasztofórium. Az oltárt a liturgiai reform követelményeinek megfelelően előbbre helyezték. A szentély hátsó falának teljes felületét Kontuly Béla nándorfehérvári diadalt ábrázoló, Kapisztrán Szent János freskója tölti ki. A templom további képzőművészeti alkotásainak készítői: Heinz Henrik, Istókovics Kálmán, Jeges Ernő, Molnár C. Pál, Pleidel János, Szilágyi János, Búza Barna, Boldogfalvi Farkas Sándor, Győri Dezső, Jálics Ernő, Kákonyi István, Metky Ödön, valamint Kontuly Béla. A mennyezeti üvegfreskók készítője Kontulyné Fuchs Erika.
A templomhoz tarozó kolostorépület és lelkipásztori központ 1993-ban készült el Harsányi István tervei alapján. A kolostorépület elkészülése tette lehetővé a "templomépítés" folytatását. Ekkor került három harang a toronyba – Szent Ferenc, Kapisztrán Szent János, és Mindszenty József tiszteletére. A kóruson elkészült egy 2 manuálos, 22 regiszteres orgona. A terasz alatti üregbe Borsody László és Urbán Teréz Szent Ferenc és a természet keramikus domborműve, az orgonaszekrények közötti homlokzati ablakba pedig Pálos Anna "A megdicsőült Krisztus" című hatalmas üvegfreskója került.
A kolostor jelenleg a Budai Ferences Rendházhoz tartó ún. domus filialis.
fr. Zarándy Kleofás, gvardián, magiszter
fr. Magyar Gergely, vikárius, plébános
fr. Várnai Jakab, teológiai tanár, lelkipásztor
fr. Horváth Achilles, káplán
fr. Andor Károly, lelkipásztor
fr. José R. Fababair, filippínó lelkipásztor
fr. Skublics Ambrus, főiskolai hallgató
fr. Kruppa Lajos (gyakorlati éven)
fr. Tölgyesi Teofil (erdélyi provincia, gyakorlati éven)
fr. Klauz Bernardin, főiskolai hallgató
fr. Werner Bernát, főiskolai hallgató
fr. Tódor Álmos, főiskolai hallgató
fr. Osváth Ágoston, főiskolai hallgató (erdélyi provincia)
fr. Rés Márk, főiskolai hallgató (erdélyi provincia)
* A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Már 1929-től működött itt egy kis rendház a Margit körúti ferences plébánia fíliájaként. A Szilfa utcában volt a kápolna, amely a templom megépítése után kultúrház lett. A templom és kolostor épületegyüttese Rimanóczi Gyula neves építészmérnök tervei alapján 1933-1934-ben épült fel Páduai Szent Antal tiszteletére. Az elkészült templomot 1934-ben Szent Antal napján Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás esztergomi érsek szentelte fel. A rendházat 1934. októberében vették használatba a testvérek. 1940-től itt működött a Ferences Missziók ügyvezetősége, itt készültek a missziós újságok, kiadványok. 1945-46-ban a misszió céljaira a Csévi utcai kerítés helyén egy földszintes szárny épült, amely derékszögben a főépülethez csatlakozott. A hangulatos kolostori udvar középre Borsos Miklós Szent Ferenc szobrot készített díszkúttal együtt. 1968-ban a Ferences Hittudományi Főiskola Pasarétre költözött ezért a kolostorépületre emeletráépítés történt. A templom és kolostor felújítása az 1980-as években Harsányi István és Vladár Ágnes építészmérnökök tervei alapján történt meg. Ekkor alakították ki a szentély új liturgikus terét, valamint a szentély alatti hittantermet. A templom orgonája 2004-ben készült el.
Profil: lelkipásztorkodás
fr. Kálmán Peregrin, gvardián, templomigazgató
fr. Gács Paszkál, vikárius, lelkipásztor, egyetemi hallgató
fr. Kővágó Szerafim, sekrestyés
fr. Papp Tihamér, lelkipásztor
fr. Pataki Zoltán, lelkipásztor
fr. Tóth Damján, lelkipásztor
fr. Szikszay Leopold, templomigazgató helyettes
fr. Cseri Nikodémus, lelkipásztor
fr. Varga Kamill, lelkipásztor
fr. Tálas Simon, laikus növendék
* A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Az kolostor alapítása 1250 és 1260 közé tehető. A rendházat 1443-ban IV. Jenő pápa a szalvatoriánus provincia testvéreinek adta át, akik egészen 1689-ig éltek itt. A mohácsi csata után, amikor Buda a török kezére került az épület elpusztult. A török kiűzése után a testvérek visszatértek, majd I Lipót 1690-ben megígért támogatásával új kolostor építésébe kezdtek. Az új rendház 1738-ra készült el. Az első templom szintén a 13. században épült itt, a vértanúságot szenvedett domonkos Szent Péter tiszteletére. A török időkben a templomot mecsetté alakították. A testvérek visszatérése után Szent Péter apostolt, majd 1711-ben Alkantarai Szent Pétert tették meg a templom védőszentjévé. Az eredeti épület romjaira 1727 és 1743 között olasz barokk stílusban új templomot emeltek, melynek tornya azonban csak egy évszázad múlva készület el.
1781-ben II. József a kolostorépület kétharmad részét elvette. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején a rendház menedékhelyül szolgált. 1858-ban a kolostort megújították, majd 1876-ban lebontották és helyére a ma is fennálló épületet emelték. 1920 után Pozsonyból ide költözött át a Mariana Provincia tartományfőnöksége. A rendházat 1950-ben államosították, a templomi szolgálat ellátását pedig az egyházmegyés papságnak adták át. Bár a testvérek közül többen a kommunista diktatúra alatt is itt dolgoztak, a barátok a kolostort hivatalosan 1990-ben vehették ismét birtokba. Az elmúlt 40 év alatt az épületegyüttest több lépésben felújították, melynek során a templomban új orgonát építettek.
Profil: oktatás-nevelés, lelkipásztorkodás, szociális gondozás
fr. Komáromi Előd, gvardián, tanár, nevelő
fr. Bucskó Nándor, vikárius, tanár, nevelő
fr. Reisz Pál, lelkipásztor
fr. Hován Ágoston, lelkipásztor
fr. Varga Kapisztrán, tanár, nevelő
fr. Radics Dávid, templomigazgató, tanár, nevelő
fr. Demény Martin, szociális otthon lelkésze
fr. Rockenbauer Barnabás, tanár, nevelő
fr. Posztós Erik, tanár, nevelő
fr. Zillich Mihály, tanár, nevelő
fr. Radványi Atanáz, tanár, nevelő
fr. Balázs Jeromos, felsőbb tanulmányok (Róma, Augustinianum)
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
A ferences jelenlét Esztergomban történelmi jelentőségű, hiszen nagy valószínűséggel ebben a városban volt a Kisebb Testvérek első hazai alapítása még Szent Ferenc életében (1225-1226), és ez a kolostor volt az első magyar rendtartomány székhelye és névadója (Provincia Strigoniensis). A középkori források páratlan módon fejezik ki egyedülálló voltát, amikor nobile monasteriumnak (nemes monostor) nevezik.
Az első házat, amely valószínűleg a város szélén állt, a IV. Béla által emelt új kolostor és templom váltotta fel (nagyjából a mai rendház és templom helyén) – a Segítő Szűz Máriának és Szent Erzsébetnek szentelve (1235-1240) –, ahová „ünnepi pompával, fehér zászló alatt lettek bevezetve” a testvérek. A tatárjárás után újjáépített templomot a Segítő Szűz tiszteletére emelték, s IV. Béla király – feleségével és fiával – ezt választotta temetkezési helyül (1275). A XV. század derekán obszerváns ferencesek lakják már a rendházat. Itt jött létre a rend első magyar főiskolája (studium generale), s a XV. század utolsó évtizedeiben itt élt és tanított két hitszónok, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát, akiknek prédikációs kötetei Európa-szerte ismertek voltak. 1520-ban itt lépett a rendbe a kiváló hadvezér, a később kalocsai érsek, Tomori Pál is.
Miután az épületet a török elpusztította (1544), a város felszabadulását (1686) követően láttak hozzá új építéséhez Széchényi György prímás érsek támogatásával. 1717-re nagyjából elkészült a Szent Anna tiszteletére épült templom és rendház. 1775-ben a ferencesek átvették a megszüntetett jezsuita rend gimnáziumát, amelynek vezetését 1809-ben a bencéseknek adták át. 1875-ben a rendház egy emeletes épülete új részekkel bővült, eleinte bosnyák teológusnövendékek részére. A XX. század elején merült
fel annak ötlete a Szűz Máriáról nevezett Provinciában, hogy olyan középiskolát hozzanak létre, amely képes ellátni érettségivel a rendbe jelentkező fiatalokat. Így jött létre 1928-ban először internátus, majd 1931- től nyilvános iskola bentlakásos diákok számára. Az első érettségi vizsgákra 1939-ben került sor. A több új résszel bővült intézményt 1948- ban államosítják, s csak 1950-ben éled újjá a Kapisztrán Provincia fenntartásában. A korábban Szent Antalról nevezett kollégium 1959-től Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Diákotthon néven működik. El nem múló érdeme az itt tevékenykedő testvéreknek és a velük együtt dolgozó más rendhez tartozó vagy civil tanároknak és dolgozóknak, hogy számos papi és szerzetesi hivatást érleltek a kommunista diktatúra idején. Az intézmény további bővítése során 1986-ban készült el az új iskolaépület, ahol 1998 óta 6 és 4 évfolyamon 10 osztályban kb. 300-350 diák tanulhat.
Jelenleg a rendházban élő testvérek az iskolában és kollégiumban folyó oktató-nevelő munkát végzik, valamint a templomhoz kötődő lelkipásztori feladatokat látják el. A rendházzal és kollégiummal egy fedél alatt szociális otthon is működik, amely többek között az idős és beteg testvérek számára nyújt megfelelő ellátást.
Profil: lelkipásztorkodás
fr. Bezzegh Kelemen, gvardián, lelkipásztor
fr. Hermann Áron, vikárius, lelkipásztor
fr. Kárpáti Kázmér, kegyhelyigazgató
fr. Seres Patrik, a kegyhely szolgálatában
fr. Szász Zsombor, lelkipásztor
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
A kegyhelyének eredete visszanyúlik Szent László király uralkodásáig (1077-1095). A néphagyomány szerint, a moldvai kunokkal harcoló uralkodóra egy felderítő útja során rátörtek ellenségei, aki a veszedelem láttán megsarkantyúzta lovát, átugratta az előtte tátongó szakadékot. Tovarohanó lovának patkói nyomán fakadtak volna a völgy forrásai.
A Szűzanya első szentkúti megjelenése és a Szentkút-völgyben lévő forrás vize által történt első csodás gyógyulás ideje ma már pontosan nem határozható meg. Az 1714-ben lejegyzett írás szerint egy mátraverebélyi pásztor néma gyermekével a völgyben őrizte az állatokat. A néma fiú megszomjazott és vizet keresett. Ekkor megjelent neki a Boldogságos Szűzanya a fák lombjai között és egy mélyedésben felcsillanó forrásra mutatott. A fiú lehajolt, ivott a vízből és nyomban utána édesapja után kiáltott. Az apa meglepődött néma gyermeke kiáltásán, eléje szaladt és álmélkodva kérdezte, hogy mi történt. A fiú örömtől sugárzó arccal mesélte a látomást és mutatott a forrásra. Az édesapa mélyítette ki a gödröcskét, és így alakult ki a bővizű szent kút. Valószínű, hogy 1100 körül történt ez a csodás gyógyulás.
1258-ban Szentkút az apostoli Szentszéktől már búcsús engedélyt kapott. Szentkút neve okmányban „ad fontem Vereb”, „verebi forrás” néven 1290-ben bukkan fel először. Vereb Péter erdélyi alvajda 1370 tájékán rendezi a környéket, a völgyben utat vágatott, a sziklákat áttörette, a források vizének árkot ásatott. A mátraverebélyi kolostor pálos atyái és testvérei kísérték a zarándok csoportokat ide a kegykúthoz. 1540-ben Szentkút is török kézre kerül. A török uralom alatt nehéz idők jártak a kegyhelyen is. Amikor a törökök hangulata kicsit enyhült, kezdetek idemerészkedni a hívek. Eleinte tiltották, később viszont adót szedtek a búcsúsoktól. A gyöngyösi ferences barátok körmenetet is szerveztek egy régi írás szerint. A török uralom után fellendült a búcsújárás. 1772-ben költöztek ide a ferencesek, és építették tovább a kolostort, búcsússzállásokat, a Lourdes-i barlangot, kálváriakápolnát és ők látták el a lelki gondozást.
1756-63 között épült a mai kéttornyú templom Almásy János kegyúr és a búcsúsok adományából. A kegyszobor a Szűzanyát ábrázolja karján a kis Jézussal, balkezében a királyi jogarral. Valószínűleg a pásztói ciszterci atyák menekítették ide még a török időkben. A templom képeit Hollós Endre és Stoffek Albin festette. Az 1930-as évek során ismét nagyarányú építkezések folytak a területen. A szerzetesrendek feloszlatásától mintegy negyven éven át az Esztergomi Egyházmegye papsága látta el a kegyhely lelkipásztori szolgálatát. VI. Pál pápa 1970-ben „Basilica Minor” rangra emelte a templomot, és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a zarándokhelyet 2006-ban Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította.
Profil: missziós lelkipásztorkodás, szociális tevékenység, magyar kulturális örökségvédelem
fr. Weinrauch Márió, gvardián, plébános
fr. Sztreha Egyed, vikárius
fr. Bán Jónás, plébániai kormányzó
fr. Hernádi Lehel, plébániai kormányzó
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Az első ferencesek a 15. század végén telepedtek meg Nagyszőlősön a Perényi család bíztatására. Egy hagyomány szerint Kapisztán Szent János csontjait a mohácsi vészt követően itt őrizték. A testvéreket 1558-ban elüldözték, kolostorukat lerombolták. A második alapításra 1668-ban került sor ismét a Perényi család ösztönzésére. A ma is látható „régi” kolostor és templom egy tűzvészt követően a 18. század második felében épült. 1900-ban az addig szalvatoriánus kézben lévő épületegyüttes a kapisztránus testvérekhez került, akik azonban a trianoni határrendezés után a Csehszlovákia területén újjáalakult szalvatoriánus tartománynak adta azt át. 1930-ban a „régi” kolostor az egyházközség tulajdonába került, ezután pedig már csak egy ferences testvér szolgált Nagyszőlősön.
A ferences élet 1989-ben indulhatott meg ismét a városban. Ekkor Paskai László bíboros prímás érsek közreműködésével három kapisztánus testvér érkezett Nagyszőlősre, megalapítva a Kárpátaljai Ferences Missziót. Rendházként egy családi házat vettek birtokba a belváros szélén. Lelkipásztori és szociális feladatukat nem csak a városban, hanem 100 kilométeres körben indították meg, elsősorban magyarok lakta településeken. A misszió életében fontos mérföldkő volt, amikor 1996-ban II. János Pál pápa a Munkácsi Apostoli Kormányzóság püspökévé szentelte Majnek Antal fernces testvért, a központ korábbi vezetőjét, akit később a megalakuló Munkácsi Egyházmegye megyéspüspökévé rendelt. A ferences misszió domusa 2000-ben rendház rangot kapott. A jelenleg is működő kolostorépület bővítése 2007-ben indul meg, és várhatóan több évig el fog tartani. A rendház védőszentje (a nagyszőlősi plébániatemplomtól eltérően) Angyalos Boldogasszony.
Profil: lelkipásztorkodás, ferences intézmények kísérése (egyetemi szakkollégium, szociális otthon), ferences világi és nővérközösség lelki asszisztenciája.
fr. Orosz Lóránt, prézes, lelkipásztor
fr. Lovász Rajmund, templomigazgató
fr. Bécser Róbert, lelkipásztor
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű-
fr. Fejes Antal, prézes, templomigazgató
fr. Palkó Julián, lelkipásztor
fr. Kiss Kamill, sekrestyés, kántor
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
A ferences testvéreket Gróf Széchenyi György veszprémi püspök 1649-ben hívta Sümegre Szakolcáról és Szécsényből. Számukra 1652-kolostort is építtetett. A templomot 1654. szeptember 29-én szentelték fel Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére. 1689-ben a kolostor a Szalvatorianus Tartománytól a Mariana Provinciához került. A templomot, mint kegyhelyet 1699-től kezdve ismerik el, egy akkor történt csodás gyógyulás után. A rendházat püspöki kezdeményezésére 1724-ben bővíteni kezdték, ekkor építették meg a második emeletet. A templom 1733-ban orgonát is kapott, melyet 1913-ban átépítettek. A tornyot 1743-ban emelték, ez azonban 1816-ban, egy viharban, erősen megrongálódott, kijavítására 1838-ban került sor. 1950-től 1989 júniusáig a kegyhelyet a veszprémi egyházmegye látta el. A kolostor legutóbbi jelentős felújítása a testvérek visszatérése után, az 1990-es években kezdődött meg.
fr. Szoliva Gábriel, gvardián, jelöltmagiszter
fr. Hajas Ámosz, vikárius, plébános
fr. Ocsovai Grácián, káplán
fr. Zatykó László, lelkipásztor
fr. Povpa Valér, sekrestyés
Jelöltek
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Szeged első ferences kolostora 1301-ben Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére épült fel a város „Palánknak” nevezett részében, melyet azonban a törökök 1541-ben leromboltak. A 15. században egy másik kolostor épült az obszervánsok számára. A hagyomány szerint, ezt a kolostort maga Mátyás király alapította 1469-ben, az építkezés befejezését viszont már a hívek adományából fedezték. A templomépület felszentelésére 1503-ban került sor. A törökök a rendház épületét 1526-ban felégették, de a hívek kérésére 1531-ben mégis engedélyezték annak felújítását. Az épületegyüttes mai formájában, a következő évszázadban épült ki a jótevők adományaiból. A ferencesek sokat dolgoztak a török megszállás alatt. A plébániai feladatokat nemcsak a városban, hanem annak környékén is ellátták. Ennek köszönthető, hogy a nép megőrizte katolikus hitét. A csanádi püspök 1648-ban Jászberényi Gáspárt a kolostor házfőnökét általános helynökévé nevezte ki. Ettől fogva 50 éven át a szegedi házfőnök gyakorolta a Csanádi Egyházmegyében a helynöki feladatokat. A 19. század végétől az épület állagának megóváshoz egyre nagyobb figyelmet kellett fordítani az épület talajvíztől való védelmére. Az elmúlt 100 évben erre többféle kísérlet született. A templom berendezését a pécsi asztalos testvérek 1937-ben teljesen felújították, majd ezt követően 1947-ben a kolostor egy része is megújult.
1950-től a lelkipásztori feladatokat a Szeged-Csanádi Egyházmegye papjai látták el, az épület nagy részében pedig szociális otthon működött. A testvérek 1989 őszén települtek ismét vissza a városba. Ezt követően indult meg az épületegyüttes felújítása, mely még napjainkra sem fejeződött be. A plébániai feladatok ellátásán túl 1991-óta a kolostor növendékházként is működik.
fr. Fejes István, gvardián, tanár
fr. Piatrik Pió, vikárius, tanár
fr. Tamás Gábor, provinciai ökonómus, titkár, tanár
fr. Lukovits Milán, iskolalelkész, tanár, a Ferences Világi Rend országos asszisztense
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Az iskola elődjeként már az 1946-tól működött a városban egy gimnázium, a Római Katolikus Egyházközség fenntartásában. Az államosítás folyományaként az oktatás 1948-tól az iskola csendőrlaktanyából átalakított épületében folyt. A szerzetesrendek feloszlatása illetve korlátozása során a Kapisztrán Tartományára 1950. szeptember 9-én bízták az oktatást. A korai időkben az itt tanító tanárok jó része egyéb szerzetesrendekből került át. Időközben, a tanulók számának növekedésével, az épületet többször átalakították, bővítették (1956, 1963, 1980, 1993-1994). Az iskola kezdettől fogva koedukált, 1994-óta két 6 és egy 4 évfolyamos osztállyal működik. A gimnázium mellett 1994-óta domus filialis működik, melyet 1997-ben rendház rangra emeltek.
fr. Kardos Csongor, gvardián, magiszter
fr. Komáromi Jób, vikárius, plébános
fr. Barsi Balázs, lelkipásztor
fr. Juhos Benjamin, káplán
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
Az első kolostor és a templom építésére XXII. János pápa 1332-ben kiadott engedélye alapján, Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaiból került sor. A kolostor a 15. században, a szinte folyamatos építkezések során bővült. Ebben az időszakban a kolostorépület több esetben is kárt szenvedett, hol tűzvész, hol a husziták által. A 16. – 17. században a kolostor életét – ahol ekkor már, a rend szigorúbb ágát képviselő obszervéns testvérek életek – a török megszállás és a protestánsokkal való összetűzés zavarta meg. A kolostor mai formáját leginkább az 1715-ös tűzvész utáni újjáépítés határozta meg. A barokk templom- és kolostorbútorzat nagy része is ekkor készült el. Az itt élő testvérek következő nagy megpróbáltatása II. József nevéhez fűződik, aki szerzetesi életüket rendeletei által erősen korlátozta. A II. világháborúban a templom és a torony erősen megrongálódott. A kolostor 1950-ben, a szerzetesek elhurcolása nyomán, 40 évre szerzetesek nélkül maradt. A plébániát ebben az időszakban az esztergomi főegyházmegye papjai vezették. A templom legutolsó felújítása 1976-ban fejeződött be, a kolostorépület renoválása pedig a ferences testvérek visszatérése után kezdődhetett meg.
fr. Tokár János, gvardián, plébános
fr. Bézsenyi Rafael, vikárius
fr. Tömördi Viktor, SSzHF tanára, lelkipásztor (szombatéven)
fr. Hidász Ferenc, lelkipásztor
fr. Lengyel Donát, káplán
fr. Stipitz Árpád, a rendház szolgálatában
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
A régi konventet Kálmán győri püspök 1360-ban a városon kívül egy kórházból alakíttatta át. A kolostor 1541-ben a reformáció áldozata lett. A tönkrement rendházat és templomot 1633-ban újították fel majd 1635-ben felszentelték. A templom berendezéséhez (főoltár, a Szűz Mária- és Szent Ferenc-oltárok) gróf Batthyány József adományai is hozzájárultak. A városban 1715-ben tűz pusztított, amely a tornyot fölégette, azonban a templom és a rendház sértetlen maradt. A konvent déli szárnya 1730-ban épült. 1770-től a testvérek már a városi gimnáziumában is elláttak hittanári és lelkivezetői feladatokat, 1817-ben pedig a városi börtönében siettek a rabok lelki segítségére. A város első óvodáját egy ferences testvér: P. Csepy Dömötör alapította. 1926-ban a tartomány hittudományi főiskoláját a Felvidékről ide helyezte át, amely 1950-ig működött. A teológia megtelepedésével a kolostor jelentős átalakításon esett át. Az építkezéssel 1927 júliusában lettek készen, majd 1935-36-ban a keleti szárnyat bővítették kétemeletessé. A II. világháború alatt 1945 márciusáig kb. 500 embernek nyújtott itt menedéket. 1950. június 11. éjszakáján a rendház szerzeteseit Gyöngyösre internálták. A templomi szolgálatot 1950-től 1990-ig a szombathelyi egyházmegye látta el. A rendház visszavétele után 1993-ig itt működött a Szűz Mária Tartomány központja. Az épületegyüttes időközben megújult, az utóbbi években közép- és főiskolai kollégium alakult benne.
Profil: plébániai lelkipásztorkodás
fr. Wertheim Mátyás, gvardián, káplán
fr. Kis Kornél, vikárius, plébános
fr. Kercza Asztrik, lelkipásztor, zenetanár
fr. Rompos Norbert, a rendház szolgálatában
*A szolgálatok felsorolása tájékoztató jellegű.
A kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette a megyés főpásztor, gróf Mikes János kérésére Kotsis Iván tervei alapján. Az építkezést 1925 júniusában kezdték az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly emlékére. A szerzetesi élet 1926 őszén kezdődött meg, a templom ünnepélyes felszentelésre pedig 1927. szeptember 25-én került sor. A Jézus Szíve tiszteletére szentelt épületet 1942-ben nyilvánították plébániatemplommá. 1950-ben a rendházat elvették a rendtől, épületébe a hadkiegészítő parancsnokság költözött. A lelkipásztori szolgálatot a templomban ettől kezdve 1989-ig az egyházmegyés papság látta el. A kolostor és a templom visszavétele után az épületegyüttes több lépésben újult meg. Ennek legutóbbi szakaszában, a testvérek letelepedésének 80. évfordulójára, az orgona átépítése is befejeződött.
