ferences logo

Szent Ferenc Naphimnusza

Ebben az évben ünnepeljük a Naphimnusz keletkezésének 800. évfordulóját, annak az istendicséretnek, amelyben költői módon tükröződik Szent Ferenc hite, kiengesztelődött kapcsolata Istennel, a teremtett világgal és önmagával.

„Átsírt éjszakát hoz az alkony, nyomában a hajnal öröme.” (Zsolt 30,6) A Naphimnusz, ez a dicsőítő ujjongás, ilyen „átsírt éjszakát” követő hajnalon pattant ki, mint „a hajnal öröme”. A Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a lelki örömök, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, a mélyponton. A már csaknem teljesen vak Ferencet gyötrő szemfájása és egyéb betegségei kínozták. Viskójában egerek hada zargatta. Álmatlanul, társtalanul, kiszolgáltatottan, nekikeseredve vergődött. Lelkére teljes sötétség telepedett. S ekkor, elhagyatottságának mélypontján, a „nem bírom tovább” nullpontján az Úrhoz kiáltott, s nem hiába. Válasz érkezett, melyben az Úr többször is testvérének szólítja őt. Ferenc egész lényét belobbantja az öröm, hogy őt az Úr testvérnek, a testvérének mondja, hogy ő az Úré, befogadott az Ő országába, az üdvösségbe, az ő Urának örömébe. Mindez „kimondhatatlan” (indicibile), „mégis egy keveset, amennyit képes volt, elmondott az ő társainak” (CÉ2 213,9–10). Erről a Perugiai legenda így ír: „Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgát, még mint testben élő embert, kegyes volt országáról biztosítani.

Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és felebarátaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.” (PL 43) Az utolsó két strófa kivételével a himnusz 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez.

naphimnusz

Oszd meg a barátaiddal:
Ferencesek pecsét
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
© 2025 Ferencesek - Pax et bonum
Ferencesek
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
© 2025 Ferencesek - Pax et bonum