Semmi se szakítson el Teremtőnktől!

„Jámbor lelkülete, és hogy miként vonzódtak hozzá az értelem híján lévő teremtmények is” – Komáromi Előd OFM előadása Szent Ferenc lelki életének iskolája ötödik alkalmán

2024.06.07 Címkék:

A ferences jubileumokhoz kapcsolódóan Szent Ferenc lelki életének iskolája elnevezéssel indult elmélkedéssorozat február 8-án, amelyet pünkösdig, kéthetente csütörtök esténként tartanak az esztergomi ferences templomban. Az előadók összesen kilenc alkalom során  Szent Bonaventura Szent Ferencről írott életrajzán keresztül igyekeznek a hallgatósághoz közelebb vinni Szent Ferenc lelkiségét. Az ötödik elmélkedést április 4-én Komáromi Előd OFM tartotta a soron következő fejezet alapján. Bejegyzésünkben a teljesség igénye nélkül ragadtunk ki néhány részletet az elhangzottakból – mintegy kedvcsinálóként.

Krisztus feltámadt. Valóban feltámadt!” – köszöntötte az örömhírrel Komáromi Előd OFM az jelenlévőket, utalva arra, hogy előadására épp húsvét után pár nappal került sor. Emlékeztetett rá, hogy a jubileumi tanítássorozat által tanulni és fejlődni kívánunk, hétről-hétre Szent Ferencről elmélkedve. Hozzátette: rémisztő ilyenkor rádöbbenni, hogy mennyire messze vagyunk hozzá képest lelki értelemben, a kurzus révén azonban közelebb juthatunk hozzá. A megértés kulcsa az, hogy Szent Bonaventura életrajza nyomán tanulhatunk, aki szentként írt egy szentről. 

Az előadássorozat Szent Bonaventura Szent Ferenc írt életrajzának középső 9 fejezetét dolgozza fel, mely három alfejezetben a megtisztulás-, a megvilágosodás-, és az egyesülés lelki útját taglalja. Komáromi Előd előadásának keretét a megvilágosodás útjának megértésére adta, melynek kulcsszavai a jámborság, a szeretet, és az imádság. Ezeken belül is ezúttal a jámborság került figyelme középpontjába.

Az előadó szerint a jámborság kifejezés talán sokak előtt pejoratívan csenghet. „Amit mi általában, a közbeszédben értünk jámborság alatt, valami egészen más, mint amit Bonaventura társít a fogalomhoz” – fogalmazott.. A jámbor lelkület viszont eredetileg a Szentháromságot jellemző cselekvés, ami a megtestesült bölcsesség személyében nyilvánul meg. Azaz nem egy erény megnevezése, sem az erények foglalata;olyan magatartást jelöl, ami az élet minden területén kifejeződik: Isten, az emberek és a teremtés felé egyaránt. Amennyiben a  pietász – vagyis a jámborság – utal az emberi jellemre, úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére, ezzel együtt pedig utánzása is annak. „A legenda ma  taglalt nyolcadik fejezete végig erről a belülről fakadó irgalmas és a másikhoz lehajló szeretetről szól. Legkevésbé a vallásosság valamiféle külsőségekben történő megnyilvánulásáról” – mondta, majd hozzátette, a fejezet címe is ennek fényben nyer értelmet.

Előadása kapcsán Komáromi Előd elgondolkodott azon, kiet említhetne példaként azok közül,, akik a jámborság iskolájában eminens tanulók. Elsőként Majnek Antal OFM jutott eszébe, akit talán mindenki ismer, és aki szerinte megrendítően jámbor ember”. Megemlítette továbbá azt a laikus testvért, akivel egy korábbi ausztriai rendházi kiránduláson találkozott, mert mint mondta, ha valaki olvasta Szent Bonaventura írásának említett fejezetét, és ismeri a telfsi rendházban élő Joseph tesvért, szinte bizonyosan összekapcsolja őt a leírással. Az atya jámborságát illusztrálandó elmesélte, hogy egy alkalommal, amikor a szentmisére besétált egy macska, a testvér kedvesen azt mutatta neki, hogy imádkozzék ő is. „Nagyon testvéri volt, ahogyan magához vette az Úrjézust, ahogyan szolgált, és ahogyan társalgott velünk, gondozta a kertet, főzött, gondoskodott rólunk – meg is csodáltuk mind. Egy rendtársunk megjegyezte: Szent Ferenc biztosan nagyon szeretheti őt – mesélte Előd atya, majd hozzátette, „talán a környéken sokan inkább azt gondolják róla, egyszerű lélek, de Szent Ferencre is ugyanezt mondhatták a kortársai. Az atya harmadikként Rockenbauer Barnabás OFM testvért említette meg, rámutatva, valójában nem is kell messzire menni ahhoz, hogy találjon az ember maga körül jámbor lelkeket.

Előd atya a fejezet címének érzelmezésekor, először aza felsorolásra és különösképpen az „és” kötőszóra irányította a figyelmet. A cím mondatrészeit el lehet különíteni egymástól a kötőszó mentén.gyrészt a jámbor lelkület utalhat arra, Szent Ferenc hogyan viszonyul a teremtett világ felé, a második tagmondatot pedig arra hogy a teremtett világ miként vonzódott a szenthez. 

A mű magyar kiadása tizenegy egységre bontható. Az első egy nyitányhoz hasonló költemény, míg a tizenegyedik megint különálló részként értelmezhető. A köztes részeket szintén ketté lehet bontani. A másodiktól az ötödi egységig a szöveg az emberekről szól, a szónélküliségről, a szavakról, és az azok általi ártásról. A középpontban nem az értelem híján lévő teremtményekkel, hanem rendtársakkal, szegényekkel, kolduskal; illetve arról szólnak, hogyan viszonyult Szent Ferenc a betegekhez, sérültekhez. A második egységben jelennek meg k az állatok; a nyúl, a bárány és a sólyom, mint szimbólumok. 

Bonaventura nem pedig kronologikusan, hanem tematikusan mesél. Rendezőelve, hogyaz egyes témakörökhöz történeteket kapcsol, s azokon keresztül vezeti az olvasót mondanivalója felé.A jelen előadás témáját adó fejezet kulcsa Előd atya szerint az a történet, amelyben Szent Ferenc egy malacot átkozott meg. A legenda szerint a vágás előtti bárányokat gyakran kiváltotta, mert Krisztusra és az ő bűnnélküliségére emlékeztették őt. Egy kolostorban vendégeskedett, amikor egy újszülütt juhocskát felfalt egy disznó. Ferenc keserves sírásba kezdett az állat halála miatt, mire a disznó gyengélkedni kezdett.  „Testével lakolt bűnéért, nem szolgált eledelül még az éhező állatok számára sem” – idézte az előadó Bonaventura írásából.

Előd atya kiemelte: nem arról van szó, hogy Szent Ferenc, aki az állatok védőszentje, elátkozta volna a disznót. A fontos a történetben az, hogy kire utalt számára a Bárányka – akinek a nevét nem véletlenül írták nagybetűvel a fordításban. „Ferenc észreveszi a teremtményekben Istent. Itt kapcsolódik össze a jámborság azzal, hogy ő hogyan viszonyul a teremtett világhoz. Mindenhez lehajló szeretettel fordul, mert Istenben is ezt fedezte fel . Mindennek Oka Isten.Őt keresi mindenben, és ebbe a rendbe állítja be önmagát is.”

Komáromi Előd szerint ha mi is felfedezzük a lehajló szeretetű Istent, aki minden teremtményhez jó, akkor mi magunk is könnyebben fogjuk tudni utánozni az isteni szeretetet. Ez az a lecke, amit Szent Ferenc lelki életének iskolájában megtanulhatunk – és amiben mi s mindig fejlődhetünk. Adjunk tehát hálát, ha ebben az értelemben sikerült itt-ott jámbornak lennünk, a lelkiismeretvizsgálat során azonban azt is vegyük észre, ha nem, s határozzuk el, hogy többször legyünk azok.

Előadása végén Előd atya  megvilágosodás kapcsán úgy fogalmazott, hogy az is olyasmi, mint amikor a sötétben felkapcsoljuk a villanyt. Hirtelen minden más lesz. Tudjuk, mit kell tennünk. Valami ilyesmi is a megvilágosodás. Szent Ferenc tudta, hol a helye a világban. „Isten gyermekei vagyunk mi emberek, és a teremtett világ Isten gazdagságát dicséri. Ha ezt felfogjuk, akkor szeretettel és tisztelettel igyekszük viszonyulni mindenhez és mindenkihez” – zárta Komáromi Előd OFM tanítását, végezetül pedig közös imádságra hívta a hallgatóságot.

A teljes előadás ezen a linken tekinthető meg.

A Szent Ferenc lelki életének iskolája című elmélkedéssorozat korábbi alkalmainak összefoglalója: 

  1. Varga Kapisztrán OFM: Bevezetés Szent Ferenc lelki életének iskolájába. Ferenc a lelkiélet mestere – az életszentség útját végigjárt ember 
  2. Balázs Jeromos OFM: Tiszta szívvel a világban 
  3. Mészáros Levente OFM: Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik
  4. Varga Kapisztrán OFM Szegénység iránti szerelme és a hiányok csodálatos betöltése

Gellért Sára Mária
Ferences Média, 2024

Hozzászólások lezárva.