Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben – hasonló körülmények közt – maga is kívánná, hogy elviseljék őt.

tanúságtételeink

.

Hivatásunk az Evangéliumon alapul, a szemlélődő tapasztalat táplálja és
a testvéri közösségben ölt formát – Jézus nyomdokain, Assisi Szent Ferenc példájára.

 

Kelemen testvér:

Gyöngyösön születtem és nőttem fel, szüleim ma is ott élnek, ahogy testvéreim is családjaikkal. Bár születésem után megkereszteltek a gyöngyösi ferences templomban, csak középiskolás koromban kezdtem templomba, ifjúsági közösségbe járni elsősorban hívő barátaim hatására.

Az életem értelmének, céljának keresése vezetett el a hitre, de úgy érzem, hogy nem én találtam rá Istenre, hanem Ő talált meg engem. A hivatás útján számomra Szent Ferenc személye volt nagyon vonzó, az ő élete, lelkülete ragadott meg először. Több könyvet is elolvastam róla mielőtt eljutottam a ma élő ferences testvérekhez. Persze hamar rájöttem, hogy a filmek, könyvek alapján mennyire romantikus kép élt bennem Ferencről. Ma sok mindenben más a testvérek élete, mint Szent Ferenc korában, ahogy a világ is rengeteget változott, de reményem szerint azért ma is az ő lelkiségét próbáljuk megélni több-kevesebb sikerrel. Azt hiszem egyébként, hogy alig van olyan lelkiségi, vagy szerzetesi közösség, amelyben ennyire meghatározó az alapító személye. Ferenc mindig megmarad számunkra olyan ideálnak, akit próbálunk egyre inkább megismerni, és követni. Az én életemben a hitben való elköteleződés, a „megtérés” és a ferences hivatás párhuzamos történet volt.

1990-ben, huszonegy évesen kezdtem a noviciátust Esztergomban, majd Szegeden tanultam tovább. 1998-ban végezetem a szegedi teológián, és az egyetem néprajz szakán. Ezután a zalaegerszegi közösségben éltem négy évet, és csak ezután lettem pap. Sokáig nem éreztem papi, csak szerzetesi hivatást. A zalaegerszegiek azt mondták viccesen, hogy ők „imádkozták ki”, hogy pappá legyek, de féléves papság után Budapestre a Ferenciek terére helyeztek. Ez egy nagyon érdekes templom a főváros közepén, az ország egyik lelki központja napi hét órás gyóntató szolgálattal, vasárnaponként tizenegy szentmisével. Hét évet töltöttem itt, majd egy évig Szécsényben voltam káplán és helyettes magiszter. Ezután pedig újból visszakerültem a Ferenciek terére, ahol újabb két évet szolgáltam templomigazgatóként. 2012 augusztusa óta a szegedi közösségben élek, és a plébánián káplán vagyok.

 

Gábriel testvér örökfogadalma:

 

Jób testvér:

 

Barnabás testvér:

Megérkeztem tarisznyával a vállamon és benne: a termőföld szeretete, az eleven világ csodálata és a sportok iránti tisztelet, amit magammal hordok életem minden útján, amíg a lábam bírja.

Sárváron születtem, Hosszúperesztegen (Vas megye) töltöttem gyermekéveimet. A tanulást mindig megelőzte saját gazdaságunk körüli fizikai munka és a sportokhoz kötődő érzékenységem, ami hosszabb tanulmányi útra „kényszerített”. Igazán az alapoktól indulhattam az oktatási rendszer lépcsőin: általános iskola (Hosszúpereszteg), szakmunkás (növénytermesztő gépész, Vép), szakközépiskola és technikum (gépszerelő: Körmend). A középiskolás évek kollégiumai és a sportban elért sikerei nagyban meghatározták a hitéletem alakulását. Hálával és köszönettel tartozom az Istennek, azokért az emberekért, akiket azokban az években mellém állított vagy elvett tőlem. A sportolás adta élmények, sikerek/kudarcok, barátságok a támaszai mindannak, amit emberség és hit dolgában adni tudok, de a ferencességem gyökerei is ide nyúlnak vissza.

Ferences pályafutásom kiindulópontja Huszár Imre, P. Jeromos atya (néhai franka igazgató) életpéldája, és a vele való találkozás. Kegyelemnek tartom, hogy zalaegerszegi szolgálatának utolsó éveiben támasza lehettem az időskor lépcsőin.

Nagyszerű testvérek segítettek a ferences lelkiség tanulásának állomásain: Szécsény (noviciátus) P. Barsi Balázs, Szeged (teológia) P. Kálmán Cerelin, mint lelkivezetőm. A teológiai tanulmányok mellett párhuzamosan, megszereztem az UEFA „D” és „B” licences labdarúgó edzői oklevelet, amit nagy becsben tartok, hisz nemzetközileg is elismert szakemberektől tanulhattam /Mezey György és Both József (frankás diák volt)/.. A teológia után kiegészítő képzésként sport és ifjúsági lelkigondozói diplomát szereztem, azzal a céllal, hogy a sport nekem adott adományait képes legyek másoknak is továbbítani, elsősorban a szellemiséget, amiben felnőhettem.

Zalaegerszegen eltöltött közel 10 évemnek három jelentős pillére van: a megyei kórház osztályain súlyos betegek lelkigondozása és kísérése, a zalai sportéletben aktívan szerepet vállalhattam és az önkormányzati iskolák/óvodák hitoktatásba egy teljesen más szemlélettel tudtam hatékonyan jelen lenni. Nem tudom mire lesz elég a más világból hozott tapasztalatom, de ha magamat adom nagy baj nem lehet. Azt vallom, hogy az idő és az emberben rejlő kreativitás képes minden helyzetet megoldani, ha kellő következetességgel a küldetésének él.

Felelősséggel és tisztelettel vagyok a rám bízottak felé.

Az írás a Frankalapban jelent meg.

 

Benjamin testvér:

 

Mihály testvér:

 

Antal testvér:

Budapesten születtem, szüleim harmadik – és egyben utolsó – gyermekeként, idén épp 40 éve. Édesapám debreceni születésű, akit a református egyházba kereszteltek, de ezen az ágon görög katolikusok is vannak a családunkban. Anyai ágon budatétényi vagyok, nagymamám sváb katolikus volt. Róla még annyit, hogy a budatétényi verbita szerzetesek, akiknék sokáig sekrestyésként is szolgált, pót-nagymamájukként tisztelték, egészen a két éve bekövetkezett haláláig.

Óbudán nőttem fel, a középiskolát – nővérem nyomában – a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végeztem, ahová nagyon szerettem járni, főként a barátok, a jó közösség miatt. Érettségi évében azt tervezgettem, hogy erdőmérnök leszek, a természet, az állatvilág mindig nagyon érdekelt, ez máig megmaradt, szívesen vagyok erdőben, fotózni is szeretek.

A szerzetesi hivatásomat talán sajátosan, egy esti imádságomban kaptam, amelyben mély istenélményem volt, s közben világosan megnyilvánult előttem Isten akarata, hogy legyek ferences. Ennek hatására jelentkeztem a rendbe, érdekes módon éppen Sill Aba atya vett fel, akkor ugyanis ő volt a tartományfőnök. Szombathellyel kapcsolatos további érdekesség, hogy Piusz atyával együtt kezdtük meg a novíciusi évünket Esztergomban, Barsi Balázs atya irányítása, vezetése mellett. Esztergom után a teológiát Szegeden és a budapesti Hittudományi Karon végeztem, közben 95-ben, éppen a 23. születésnapomon örökfogadalmat tettem a rendben, 1997-ben pedig pappá szenteltek. A növendékévekben is sok örömet jelentett a testvéri közösség összetartó ereje, a közös imádságok, ünnepek.

Az első szolgálati helyem Budapest, a Ferenciek terei templomunk, rendházunk volt. Mivel az 1950-es feloszlatás miatt két generáció hiányzott a rendtartományunkban, mi, fiatalok nagyon hamar kerültünk felelős rendi beosztásokba. Így lettem én tartományi titkár már 96-tól, definitor (rendi tanácsos) 99-től, pesti házfőnök 2002-től, sőt, még tartományfőnök-helyettesnek is megválasztottak a rendtagok 2003-ban. A 2006-ban lezajlott provinciaegyesítést (az addigi két magyarországi tartomány egyesült) követően ismét definitor lettem és egészen 2012-ig a rend ökonómusa, gazdasági megbízottja voltam. A felelős lelkipásztori megbízatásokban sem volt hiány, ezek közül a búcsúszentlászlói 3 éves plébánosságomat (ahol 2000-ben Albin atyát váltottam!), illetve a mátraverebély-szentkúti kegyhelyigazgatóságomat (2006-) emelném ki. A rendi életem 21 évében 7 kolostorban laktam eddig, Szombathely a nyolcadik. Talán ebből a néhány adatból is látszik, sűrű és mozgalmas szerzetesi évek vannak mögöttem.

Örömmel jöttem Szombathelyre, erre az ősi ferences helyre! Bízom abban, hogy a Szent Erzsébet Plébánia kedves hívei hasznát látják majd az itteni szolgálatomnak, szerzetesi életemnek, imádságomnak.

Szombathely, 2012 

 

Didák testvér: