Minden teremtmények, áldjátok az Urat!

Assisi Szent Ferenc imái

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.

Az erények üdvözlése

Ennek az üdvözlésnek egyes részei formailag és tartalmilag egyaránt közösek a Máriához intézett imádsággal. Celanói Tamás is felidézi ezt az írást (CÉ2 189), melynek műfaja a középkorban közkedvelt „lauda”, vagyis dicséret. Ez a lovagi, udvarló költészettel és a liturgikus dicséret nyelvével egyaránt rokon. Az elmélkedés során az is jelentéssel bír, hogy a felsorolt erények miként vannak párba állítva, és milyen sorrendben állnak, akár az egyes párokon belül is. Az engedelmesség különleges hangsúllyal szerepel (14–18. versek). Az életrajzi források alapján feltételezhetjük, hogy Ferenc engedelmességről vallott felfogása mögött ott lehet szomorú tapasztalata egyes testvérek engedetlenségéről, ugyanakkor öröme a vértanúságra is kész testvérei felett, és nem utolsó sorban saját vágya a vértanúságra. Hiszen a vértanúságban valósul meg az a fajta engedelmesség, amely kiszolgáltatja magát, „hogy azt tehessenek vele, amit csak akarnak”, amennyire az Úr ezt engedi.

 

Üdvözlégy, bölcsesség királynő,
tartson meg téged az Úr
húgoddal, a szent tiszta egyszerűséggel egyetemben.
Szent szegénység úrnő,
tartson meg téged az Úr
húgoddal, a szent alázatossággal egyetemben.
Szent szeretet úrnő,
tartson meg téged az Úr
húgoddal, a szent engedelmességgel egyetemben.
Szentséges erények,
tartson meg mindnyájatokat az Úr,
kitől eredtek és származtok.
Egyetlen ember sincs az egész földkerekségen,
aki közületek egyet is birtokolhat,
ha előbb meg nem hal.
Aki csak egyet is birtokol, és a többi ellen nem vét,
mindet birtokolja,
és aki csak egy ellen vét,
egyiket sem birtokolja, és mind ellen vét.
És bármelyik megszégyeníti a bűnöket és a vétkeket.
A szent bölcsesség
megszégyeníti a sátánt és minden gonoszságát.
A tiszta szent egyszerűség
megszégyeníti e világ minden bölcsességét
és a test bölcsességét.
A szent szegénység
megszégyenít minden kapzsiságot és fösvénységet
és e világ gondjait.
A szent alázatosság
megszégyeníti a gőgöt
és minden embert, aki a világban van,
és hasonlóképp mindent, ami a világban van.
A szent szeretet
megszégyenít minden ördögi és testi kísértést,
és minden testi félelmet.
A szent engedelmesség
megszégyenít minden egyéni szándékot,
ami testi és önző,
és ilyenkor az ember saját testét az önmegtagadás által
készségessé teszi a Léleknek való engedelmességre,
valamint a testvérének való engedelmességre,
és aláveti és alárendeli magát
minden embernek, aki a világban van,
és nem csupán az embereknek,
hanem minden állatnak és vadnak is,
hogy azt tehessenek vele, amit csak akarnak,
amennyire az Úr onnét felülről megengedi ezt nekik.

 

A Boldogságos Szűz üdvözlése

Az angyali üdvözletet szemlélve Ferenc egy hét Üdvözlégyből (Ave) álló litániát alkotott. Mindenekelőtt arról énekel, hogy a háromságos Isten teljessége lakozik a „kegyelemmel teljes” Máriában, akit maga Isten szentelt templommá. Ezt a Mária-éneket feltehetőleg az általa annyira szeretett Angyalos Boldogasszony kápolna számára írta. Erről az imádságról, amely hű képet ad Ferenc tiszta, mély és túlzásoktól mentes Mária-tiszteletéről, Celanói Tamás is tanúságot tesz életrajzában: „Jézus anyját mondhatatlan szeretettel fonta körül, mivelhogy testvérünkké szülte a fölséges Urat. Külön dicséretet költött tiszteletére, buzgón könyörgött hozzá, és olyan forró szeretettel adózott neki, amilyet és amennyit emberi nyelv ki sem tud fejezni” (CÉ2 198).

 

Üdvözlégy, Úrnő, szent Királynő,
Istennek szent Szülője, Mária,
ki szűz lévén Templommá lettél,
és választottja a legszentebb mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged
legszentebb szeretett Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége
és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy, az ő palotája,
üdvözlégy, az ő sátra,
üdvözlégy, az ő háza.8
Üdvözlégy, az ő palástja,
üdvözlégy, az ő szolgálója,
üdvözlégy, az ő anyja,
és ti mindnyájan, szent erények,
akik a Szentlélek kegyelme és megvilágosítása által
betöltitek a hívek szívét,
hogy a hitetleneket
Istenben hívőkké tegyétek.

 

Buzdítás Isten dicséretére

Marianus de Florentia (†1523) ferences történetíró tanúsítja, hogy még 1500 körül látta azt a fatáblát egy remeteségben (Cesi di Terni), amelyre Ferenc néhány verset írt, s különféle teremtményeket is festetett hozzá. A szöveg zsoltárokból és rövid liturgikus énekekből állt. Az ókeresztény kortól kezdve gyakorlat volt, hogy az oltár elé szövetből, fából, fémből vagy bőrből készült hímzett vagy festett képet, domborművet, ún. antipendiumot készítettek. Eg,y ilyen táblán állhatott ez az imádság is, amely a Naphimnusz előzményének tekinthető. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtett világot Isten dicséretére. Szűz Máriát és Szent Mihály arkangyalt is köszönti, mivel a kápolna, amelyben a ma már elveszett eredeti tábla volt látható, Angyalos Boldogasszony tiszteletére volt szentelve.

 

Féljétek az Urat, és adjátok meg neki a tiszteletet!
Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
Mindnyájan, kik félitek az Urat, dicsérjétek őt!
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.
Dicsérjétek Istent, ég és föld! 
Dicsérjétek mind, ti folyóvizek, az Urat!
Isten fi ai, áldjátok az Urat!
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és
vigadjunk rajta!
Alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
Minden lélek dicsérje az Urat!
Dicsérjétek az Urat, mert jó!
Mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
Mindnyájan, teremtmények, áldjátok az Urat!
Minden madarai az égnek, dicsérjétek az Urat!
Mindnyájan, gyermekek, dicsérjétek az Urat!
Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat!
Méltó a bárány, aki megöletett, hogy övé legyen a dicséret, a dicsőség és a tisztelet!
Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység! 
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! 

 

Ima a Keresztrefeszített előtt

Ez az imádság Ferenc megtérésének idején született (1205/1206), és a hagyomány szerint ahhoz a festett ikonkereszthez kötődik, amelyről San Damiano templomában elhangoztak a Megfeszített Úr szavai: „Ferenc, menj, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever” (CÉ2 10). Eredetileg umbriai nyelven keletkezett.

Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem igaz hitet,
biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.

 

A Miatyánk kifejtése

A Miatyánk elmélkedő, szemlélődő imádkozásának gyümölcse ez a szöveg, amely nem szövegmagyarázat, hanem imádság. Ferenc a mennyei Atya jelenlétére életének egy meghatározó pillanatában talált rá, akkor, amikor evilági apjától elszakadt (vö. 3Társ 20; CÉ2 12). Megtérése után gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a Dicséretek minden imaórára egyik megjegyzése tanúsítja. A regula több részletéből az is kiderül, milyen szerepet töltött be az Úr imája a testvérek mindennapi imádságaként (RnB 3, RB 3 és RnB 22,28).

Ó, legszentebb Atyánk:
Teremtőnk, Megváltónk, Vigasztalónk és Üdvözítőnk.15

Aki a mennyekben vagy:
az angyalokban és a szentekben; megvilágosítod őket tudásukban,  mert te vagy, Uram, a világosság; szerelemre gyújtasz, mert te vagy, Uram, a szerelem; bennük lakozol és betöltöd őket boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök jó, akitől minden jó ered, s aki nélkül semmi jó nincsen.

Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magasztossága és ítéleteid mélysége.

Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk a kegyelem által, és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása nyilvánvaló, szereteted tökéletes, társaságod boldogító, élvezésed örökké tartó.

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged, szüntelenül reád gondolva, teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogva, teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozva és mindenben a te tiszteletedet keresve,s végül minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden érzékét a te szerelmed szolgálatára fordítva és semmi másra; és felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, erőnkhöz képest mindenkit a te szerelmedre vonva, mások szerencséjén nem kevésbé örülve, mint a magunkén, a bajban együtt szenvedve velük, és senkit meg nem bántva

Mindennapi kenyerünket, a te szeretett Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma:
annak a szerelemnek az emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szeretett Fiad, a mi Urunk szenvedésének erejéből, és a Boldogságos Szűz Mária és minden választottad érdemeire és közbenjárására.

Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
és amit nem bocsátunk meg teljesen, te, Uram, add, hogy teljesen megbocsássuk, hogy ellenségeinket teérted igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, és azon legyünk, hogy minden körülmények között benned váljunk javukra.19

És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.

De szabadíts meg a gonosztól:
a múltbelitől, a jelenlévőtől és az eljövendőtől.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.
[Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.] Ámen.