A ferences jubileumokhoz kapcsolódóan Szent Ferenc lelki életének iskolája elnevezéssel indult elmélkedéssorozat február 8-ától pünkösdig, kéthetente csütörtök esténként az esztergomi ferences templomban. Az előadók – összesen kilenc alkalommal – Szent Bonaventura Assisi Szent Ferencről írott életrajza nyomán igyekeznek a hallgatósághoz közelebb vinni a Poverello lelkiségét. A negyedik elmélkedést Varga Kapisztrán OFM tartotta március 21-én Szent Ferenc szegénység iránti szerelme és a hiányok csodálatos betöltése címmel, mely során a lelki megtisztulás útját és a szegénység ferenci,  teológiai és hétköznapi értelmét mutatta be. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül ragadtunk ki néhány részletet az elhangzottakból, mintegy kedvcsinálóként.

Varga Kapisztrán OFM előadása középpontjában a lelki megtisztulás útja és a teológiai értelemben vett szegénység mint a Ferencre leginkább jellemző erény állt, valamint annak vizsgálata, hogy mi magunk hogyan értelmezhetjük a szegénységet a saját életünkben. 

Kapisztrán atya rámutatott, fontos feladatunk az életben, hogy az anyagi dolgokhoz való viszonyulásunkat kialakítsuk, ez ugyanis befolyásolja viszonyulásunkat minden máshoz is. Úgy vélekedett, a megtisztulás útjára egy istenélmény után bekövetkező erkölcsi változás vezet, amely megváltoztatja magatartásunk irányát és Isten felé fordítja azt.– Bonaventura művének a korábbi előadások alatt taglalt három fejezete éppen erről szól, hogy ez hogyan történt Ferenc életében. A teológiai értelemben vett megtisztulásra  a bűnbeesés utáni tökéletlen állapot kialakulása okán van szükség, ugyanis azelőtt az ember képes volt arra, hogy teljes lényével Isten felé forduljon, amiben megtalálta a békéjét és örömét, így képes volt önmagával és embertársaival is békében élni. „A bűnbeesés azonban megváltoztatta az ember kapcsolatrendszerét. Az ember Isten helyett önmaga felé fordult. Önmaga lett a mércéje, és saját akaratára, saját terveire, kívánságaira kezdett figyelni, ami megmérgezte az emberekhez és a természethez fűződő harmóniáját is. Érezzük, hogy ez az állapot nem jó, ezért menekülünk. Mindez teljes ellentétben van azzal, amire teremtettünk; az egyetemes szeretettel. A megváltás abban áll, hogy Krisztus visszavezet minket oda, ahol Isten áll a középpontban” – magyarázta.

Kapisztrán atya ismertette, hogy a teológia három alapvető csoportra osztja az énközpontúságot: bér-, hatalom- és becsvágyra. A bérvágy kérdése a mit tudsz nekem adni?; a hatalomvágyé a mit vagy hajlandó megtenni nekem?; a becsvágyé pedig a hogyan ismersz el engem? És valóban: az ember sokszor azzal a kérdéssel közeledik a másik felé, hogy az mit tud neki adni, a hatalomvágy arra kényszerít, hogy akaratunkat másokra ráerőltetve mi kerüljünk a középpontba, a becsvágy pedig a büszkeség, a dölyf, ami az elismerés, a presztízs ígéretével kecsegtet. Kapisztrán atya rámutatott, Szent Ferenc gondolkodásmódjában ez a hozzáállás a test szerint élő ember jellemzője. „Ennek a három nagy alapvágynak a rendezetlen megélése okozza a legtöbb konfliktust az életben. Valamiképpen az emberi önzés ezekben ölt testet” – nyomatékosította az előadó.

A szemléletmód akkor változtatható meg, ha az ember körülötte élőkre nem tárgyként, hanem személyként, tisztelettel tekint” – tette hozzá. Példaként a vendég érkezését hozta fel, amikor nem azt kérdezzük hogy ő mit hozott nekünk,hanem hogy mi mivel lehetünk az ő szolgálatára. Ha így tekintünk Istenre is, akkor hatalomvágyunkból szolgálatkészség és szolgálat, becsvágyunkból tisztelet és imádás illetve Isten dicsérete lesz. Ez az első lépés, ez áll a lelki megtisztulás útjának legelején” – mutatott rá Kapisztrán atya.

A  Legenda maiorban a szerzetesi fogadalmak a lelki út részeként szerepelnek. Nem mindenki szerzetes, de ahhoz, hogy e fogadalmak rendezőelvvé váljanak életünkben, nem is kell azzá válni – fogalmazott az atya. A fogadalmakat megközelíthetjük a tisztaság és az engedelmesség felől is. Bonaventura azt mondja, hogy a szerzetesi fogadalmak az énközpontúságra adott pozitív válaszokként is értékelhetőek. „Az evangéliumi tanácsok – például a tisztaság – annak a tudatosítását jelenti, hogy a legmélyebben Isten után sóvárog a lelkünk. Minden vágyunk – a kiegészülés utáni vágyunk is – alapvetően rá irányul, mert ő tudja a szívünket maradéktalanul betölteni. Az engedelmesség is: odafigyelés arra, hogy mit akar Isten, mit tudunk megtenni neki.”

Szent Ferenc nem azt mondja, hogy szegénységben éljünk, hanem tulajdon nélkül – emlékeztetett Varga Kapisztrán. „A szerzetesi fogadalmak nélküliségekként is értelmezhetők: tulajdonnélküliség, családnélküliség, hatalomnélküliség – azonban ezen fogalmak jelentése nem feltétlenül negatív, mindig van egy pozitív állítás is.” Bonaventura is ennek fényében fogalmazta meg  fejezetcímeit. Életmódjának keménysége nélküliségre utal, de a miként nyújtottak a teremtmények neki vigasztalást már pozitív. Szent Bonaventura művének fejezetcímei tehát mindig megfogalmaznak valamiféle hiányt – ám cserébe felmutatnak valamiféle pozitívumot is.

A szegénység nagyon fontos a teológia számára – hangsúlyozta Kapisztrán atya, emlékeztetve arra, hogy a keresztény antropológia szerint az ember alapvetően szegény, koldus. „A létezés koldusai vagyunk”  – utalt Romano Guardini tézisére, akinek azt a filozófiai elgondolását is felidézte, mely szerint a félelem is a létezés velejárója. A vallásfilozófus pap szerint ugyanis az ember – a véges létező –, éppen azzal juttatta magát a félelem kiszolgáltatott állapotába, hogy korlátozott létezése ellenére fellázadt végessége ellen. E korlátozottság azonban nem kell, hogy félelmet jelentsen, hiszen életünk során támaszkodhatunk a bizalomra is: Krisztus önként adta oda korlátozottságát – azaz emberi életét. „Szent Ferenc és a szegénység kapcsán azért hozzuk ezt fel, mert amit megváltásnak nevezünk, az mély kapcsolatban áll az emberi lét szegénységével és korlátozottságával” – magyarázta az előadó, rámutatva, hogy  amikor megváltásról beszélünk, az egyben analógia is:  Krisztus értünk lett szegénnyé, hogy általa mi gazdagok lehessünk.

A Szent Ferencre vonatkozó erények közül leginkább a szegénységet szokták kiemelni. Amikor Ferenc az apjának visszaadta ruháit, kulccsá vált az életében a reddere, ami azt jelenti: visszaadni. „De csak az tud visszaadni, akinek adtak – tehát Istené az első lépés” – nyomatékosította Kapisztrán atya, aláhúzva, hogy Ferenc szegénysége valójában a hiányok csodás betöltése. „Mint egy diptichon – a kettő együtt működik. A hiányokat betölti Isten – ez a hit és a ráhagyatkozás élménye. Ferenc nem egyszerűen szegény szeretett volna lenni, hanem Isten gondoskodásába lett szerelmes, amit újra és újra átélt. A saját szegénysége istenbizonyíték lett, az Istennel való találkozás helye.” 

Hogy a szegénység elviseléséhez szükséges erő honnan fakad, azt a hetedik fejezet kilencedik pontjában található történettel illusztrálta Varga Kapisztrán OFM: a greccioi remeteségben Ferencet az alamizsnakérésben nem a nyereségvágy, hanem a lélek szabadsága hajtotta, Isten pedig ezért végig gondját viselte. Szent Ferenc úgy gondolta, mindannyiunknak át kell menni a világ pusztaságán, hogy átérjünk a megígért Földre. Ez az átmenet a tisztulás útja. Latinul a Legenda Maiorban ez mint transire – tranzitus – szerepel, ami arra is utal, hogy ez az élet zarándoklét, az átmenetel pedig Bonaventura alapfogalma.

Kapisztrán atya előadása végén arra a szegénységre irányította a figyelmet, amely lelki életünkben is megjelenik. A lelkünkben lévő rendezetlenség rendező elvéül, útmutatójául szerinte a Zsoltárok könyvének részlete szolgálhat: „Vagyonotok ha gyarapszik, szívetek hozzá ne tapadjon.” (Zsolt 62, 11–12) „Nem az a fontos, hogy sok, vagy kevés, hanem a szív szabadsága” – fogalmazta meg a lényeget Kapisztrán atya, majd elmélkedését két nyomatékosításul és elgondolkodtatásul szolgáló történettel zárta Eloi Leclerc Egy szegény ember bölcsessége című könyvéből.

A teljes előadás ezen a linken érhető el. 

A Szent Ferenc lelki életének iskolája című elmélkedéssorozat alkalmait kéthetente csütörtökönként tartják Esztergomban. Ezek lazán kapcsolódnak egymáshoz, de külön-külön is önálló egységet alkotnak. Minden alkalom közös vesperással kezdődik az esztergomi rendház szerzeteseivel este 18:30-kor, amit 19 órától szentmise követ. Ezután következik a tanítás és az elmélkedés. Az első, bevezető alkalmat Bevezetés Szent Ferenc lelki életének iskolájába. Ferenc a lelki élet mestere – az életszentség útját végigjárt ember címmel dr. Varga Kapisztrán OFM tartotta, amit Balázs Jeromos OFM Tiszta szívvel a világban című elmélkedése követett. A soron következő alkalomra március 7-én került sor Mészáros Levente OFM előadásában Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik címmel, a negyedik alkalmat pedig április 4-én Komáromi Előd OFM Jámbor lelkülete, és hogy miként vonzódtak hozzá az értelem híján lévő  teremtmények című elmélkedése követte.

Legközelebb, április 18-án a már megszokott módon csütörtökön, 18:30-tól várják az érdeklődőket az esztergomi Szent Anna ferences templomba  Zarándy Kleofás OFM  Még a világban, de már Krisztussal című előadására. Az eseményen a részvétel ingyenes, további információk a ferenc800.hu-n.

Gellért Sára Mária
Ferences Média, 2024