Október 10-én, szombaton délelőtt 11 órakor az Országúti Ferences-templomban Martos Levente Balázs püspök áldozópappá szentelte Novák Teofil testvért. Az ünnepi szentmisén a családtagok, a ferences közösség tagjai, szerzetes- és paptestvérek, valamint barátok és hívek gyűltek össze, hogy együtt adjanak hálát a hivatás ajándékáért, és imádkozzanak az újmisés pap szolgálatáért.

A papszentelés jelmondata Szent Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből származik: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek.” (Róm 8,28). A mondat egyszerre fejezi ki az isteni gondviselésbe vetett bizalmat és azt a reményt, hogy a hivatás útján minden tapasztalat, találkozás és szolgálat Isten kezében nyer értelmet.

A Szentlélek formáló jelenléte

A szentmise kezdetén Kálmán Peregrin atya köszöntötte az egybegyűlteket, és a szentségek titkára irányította a figyelmet. Mint fogalmazott: a szentségekben az anyagi elemek természetes valóságukban megmaradnak, a Szentlélek működése által mégis Krisztus kegyelmének hordozóivá válnak.

„Azért gyűltünk ma össze, hogy szemléljük, miként maradnak meg a külső valóságukban a szentségek anyagi elemei – a víz, az olaj –, miközben a Szentlélek kiáradása és működése által lényegük új értelmet nyer. Természetes adottságaik szerint megmaradnak ugyan, a szentségekben azonban Krisztus kegyelmének hordozóivá válnak: általa megszentelnek, tanítanak és formálnak bennünket. Ennek leszünk ma tanúi mi is, akik egybegyűltünk: Teofil testvér szülei, családtagjai, szerzetes- és paptestvérei, valamint a szeged-alsóvárosi, a budai pasaréti közösség tagjai, barátai és ismerősei” – ismertette Peregrin atya.

A papszentelés liturgiája az Egyház ősi hagyományát idézte fel: a kézrátétel és a szentelő imádság az apostoli korig nyúlik vissza. A papság szentségének teljessége a püspök személyében összpontosul. Az Egyház gyakorlata azonban már az Apostolok cselekedeteiben is megmutatkozik: először diakónusokat választanak ki, majd az idők folyamán papokat is rendelnek a szolgálatra. Ők azok a férfiak, akiket a püspök részesít a rá bízott szolgálat bizonyos feladataiban. Ezért a papszentelést mindig püspök végzi, hiszen ő részesült a szentségi rendben a tanítói és kormányzói hatalom teljességében, amelyből a helyi közösség szolgálatára meghatározott feladatokat ad tovább.

A szentelés központi mozzanata a püspök kézrátétele, majd az a szentelő imádság, amelyben az Egyház a Szentlélek ajándékait kéri az új pap számára. Az imádságban elhangzik: „Újítsd meg szívük mélyén a szentség Lelkét, hogy Tőled, Istenüktől kapják meg a papság e második rendjét. Életük pedig legyen mások számára példa.” A szertartás során Teofil testvér nyilvánosan kinyilvánította szándékát, hogy vállalja az áldozópapi szolgálatot. A rendi elöljáró, Berhidai Piusz atya pedig tanúsította alkalmasságát, majd a püspök úr az Egyház nevében kiválasztotta őt a papság rendjére.

„Sikerüljön jól a papi életed!”

Martos Levente Balázs püspök homíliájában az emberi törékenységről, a boldogmondásokról és a papi élet beteljesedéséről beszélt. Kiindulópontja a szentelés emberi oldala volt: az izgatottság, a készülődés, a tökéletlenség tudata, amely még a legünnepélyesebb pillanatokat is kíséri. „Ami emberi, az még a legnagyobb pillanatokban is magán viseli a tökéletlenség pecsétjét. És mégis: éppen ez a töredékesség válhat annak helyévé, ahol az Úristen kinyilatkoztatja a maga teljességét” – jegyezte meg ennek kapcsán.

A püspök a boldogmondások üzenetét állította a középpontba. Rámutatott, hogy az evangéliumi boldogság nem feltétlenül az emberi értelemben vett gondtalanságot jelenti. Isten ígérete azokhoz is szól, akik sírnak, szenvednek, szegénységet hordoznak vagy üldöztetést élnek át. A boldogmondások annak reményét hirdetik, hogy Isten kegyelme már úton van, és az emberi élet benne találhatja meg teljességét.

A bölcs ember – fogalmazott – tudja, hogy a jót kell választania, a rosszat pedig kerülnie, és arra törekszik, hogy élete Istenben teljesedjék be. Ebből a gondolatból született a Teofil testvérhez intézett személyes kívánsága is: „Sikerüljön jól a papi életed!” Hozzátette: „Azt is szeretnénk, hogy ez a siker ne csupán a tiéd legyen, hanem ezerszeresen tükröződjék azok életében is, akikkel találkozol. Hogy az az áldás, amelyet ma számodra kérünk, személyeden és szolgálatodon keresztül mások számára is áldássá váljon.”

„Boldog vagy, Teofil testvér, ha átjár az Ige”

A homília egyik központi gondolata az Ige befogadása és továbbadása volt. A pap hivatása ugyanis nem merül ki az evangélium hirdetésében: az Isten szavának át kell járnia saját életét is, hogy szolgálata másokat is megelevenítsen. „Boldog vagy, Teofil testvér, ha átjár az Ige, és hirdetőjeként nemcsak téged ragyog be, hanem másokat is életre kelt” – mondta Martos Levente Balázs, aki ezután a papi szolgálat közösségi dimenzióját is hangsúlyozta. Mint fogalmazott: ezentúl Teofil testvér feladata lesz, hogy az Eucharisztia ünneplése köré gyűjtse a rábízottakat, és szeretettel szolgálja őket. „Te pedig mostantól fogva az Eucharisztia asztalánál papi szolgálatod teljességével, teljes papi szeretettel hívhatod össze és láthatod vendégül ezt a közösséget.”

A püspök atya ezután egy személyes emléket is megosztott a jelenlévőkkel: néhány nappal korábban Teofil testvérrel a Szabadság-hídon sétáltak, és a beteglátogatásról beszélgettek, amelyben a testvér már diakónusként is részt vett. A találkozás során különösen megragadta őt Teofil tekintete és az a benyomás, hogy olyan emberrel beszélget, aki Isten szeretetének eszközévé válhat.

A beszélgetésben Szent Ferenc alakja is szóba került, aki szívesen végzett közösen szolgálatot paptestvérekkel – a püspök atya ennek kapcsán annak reményét fogalmazta meg, hogy Isten nem elvesz valamit az ember személyiségéből, „éppen ellenkezőleg: azt reméljük, hogy személyiségén keresztül még inkább átragyog majd Isten jelenléte”.

Krisztus önátadásának útján

A szertatás keretein belül Teofil testvér megkapta a stólát és a miseruhát, majd a püspök krizmával megkente a kezét. A megkenés a Krisztus küldetésében való részesedést jelzi: a pap szolgálatán keresztül Krisztus szenteli meg Isten népét. A kehely és a paténa átadása az eucharisztikus áldozat bemutatására irányította a figyelmet. Arra emlékeztetett, hogy a papi szolgálat nem választható el Krisztus önátadásától. A papnak saját életét is ehhez az odaadáshoz kell igazítania. „Ismerd fel, és kövesd is azt, amit teszel, és alakítsd életedet az Úr keresztjének titkához” – mondta.

A békecsók a húsvéti béke jeleként zárta a szentelés e mozzanatait azt jelezvén, hogy Teofil testvér immár maga is Krisztus békéjének szolgálója az Egyházban. A papszentelés végén Marton Levente Balázs azért imádkozott, hogy az ünnep ne csupán egyetlen testvér életében jelentsen új kezdetet, hanem az egész Egyházat is erősítse. A papi hivatás gyümölcse ugyanis azok életében válik láthatóvá, akik a pap szolgálatán keresztül találkoznak Isten szeretetével.

Hivatás a ferences közösségből

Novák Teofil testvér vallásos családban nőtt fel, és már gyermekkorától érezte, hogy Isten valami nagyobb dologra hívja. Tanulmányait Szegeden, az iskolanővéreknél, majd a piarista gimnáziumban végezte. Hivatásának alakulásában meghatározó szerepet játszott a szeged-alsóvárosi ferences közösség: családjával ott vett részt a szentmiséken, ministrált, és rendszeresen szolgált a szegénykonyhán. Az alázatos, szeretettel végzett szolgálat révén egyre közelebb került Szent Ferenc lelkiségéhez.

2017-ben kezdte meg jelöltidejét, 2019-ben pedig letette első fogadalmát a Kisebb Testvérek Rendjében. Tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte. Örökfogadalmát 2024 szeptemberében Szegeden tette le, majd 2025 decemberében Martos Levente Balázs püspök diakónussá szentelte. Zalaegerszegi szolgálata után papi feladatait a budapesti Margit körúti ferences közösségben kezdi meg.

Újmise-időpontok

Budapest, Országúti Ferences-templom: 2026. október 18., vasárnap, 10 óra

***

Ádám Rebeka Nóra
Ferences Média 2026