Szent Ferenc boldog halálának jubileumi évében az Alpokon-túli Ferences Provinciák Konferenciájához (COTAF) tartozó, képzésben lévő testvérek zarándoklaton vettek részt április 23–tól 26-ig Szécsény és Mátraverebély-Szentkút között.

Az Alpokon-túli Ferences Provinciák Konferenciája (COTAF) ideiglenes fogadalmas testvérei közül néhányan a 800 éves ferences jubileumok ünnepi rendezvénye részeként a szécsényi ferences kolostorban gyűltek össze, ahol a noviciátus működik. A résztvevők között voltak érdeklődők, novíciusok, egyszerű fogadalmas testvérek és nevelőik Ausztria, Svájc, Erdély és Magyarország területéről. A szlovákiai tartomány testvérei is csatlakoztak nevelőjükkel együtt a zarándoklathoz.

A nyitó szentmisét Szoliva Gábriel testvér, a magyarországi növendékképzés magisztere mutatta be, a homíliát Urbán Erik testvér, a Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa tartotta. Elmélkedésében arra hívta a fiatal testvéreket, hogy ugyanazon az úton járjanak, mint Assisi Szent Ferenc: néha könnyebben, néha fáradtan, porosan, csendben vagy beszélgetve – elég így észrevenni Isten jelenlétét ezen az úton.

Urbán Erik testvér elmélkedése (részletek):

Kegyelmi időt élünk: együtt vagyunk úton, közösségként zarándokolunk a centenárium esztendejében. Ez az év nem csupán egyetlen esemény ünneplése, hanem több jelentős centenárium közös megélésében teljesedik ki. Fontos, hogy mindezt tudatosítsuk magunkban: nem hétköznapi időszak ez, hanem ajándék, amely lehetőséget ad a visszatekintésre, a hálaadásra és a megújulásra. […] életünk út, amelyen nem birtokolni, hanem rábízni tanulunk; nem felhalmozni, hanem megosztani; nem uralkodni, hanem szolgálni. […] A centenáriumi év kegyelme abban is áll, hogy segít bennünket visszatérni ehhez az alapvető kereséshez, és közösségben, egymást erősítve megtalálni a választ saját korunk kihívásai között.

A zarándoknapok is ebben segítenek bennünket, amely zarándoklatnak hét sajátosságát különböztethetjük meg:

1. Amikor útra gondolunk, akkor arra kell gondolnunk, hogy a zarándokutat valaki készítette. Valaki, már járt azon, aki elkészítette az ösvényt, de nem csak a maga számára, hanem mindazoknak, akik az első zarándok nyomaiba lépve ezen az úton járni fognak.
2. A kitaposott ösvény, út vezet valahová, tehát megbízható, nem fog eltűnni a lábunk alól.
3. Az útról nem elég a személynek elmélkedni, gondolkodni, vágyakozni arra, hogy végigjárja az utat, hanem rá kell lépni. Aki zarándok, vándor akar lenni, annak vannak határozott céljai, amelyeket el akar érni, ezért tenni is akar.
4. Az úton, amelyen elindul a zarándok új és új távlatok nyílnak meg előtte.
5. A zarándok, ha kifejezetten nem akar egyedül zarándokolni, akkor vannak útitársai, akikkel együtt vándorol. Jó érzéssel tölt el, hogyha rámtör az őszinteségi roham – van akivel megbeszéljem.
6. Az úton találkozunk szembejövő emberekkel. Megfigyelhető, hogy míg a városban, nagyobb helységekben az ismeretlenek nem köszönnek egymásnak, addig a zarándokok üdvözlik egymást a természetben.
7. Olykor fáradtan is, de megérkezik a célba. Az ember érzi, hogy valakitől jött és valakihez visszatér, nem magunkat teremtettük, nem magunknak adtunk életet.

A zarándoklatok lényege, hogy az ember elhagyja a megszokott helyét, abbahagyja a munkáját, és elindul egy olyan helyre, ahol közelinek érzi a szentet, ahol megnyugodhat, lelki békére lel, buzgóbban tud imádkozni. Ezen az úton, amelyen a zarándok elindul, előre nem látott veszélyek leselkednek rá, bizonytalanságok veszik körül, kiszakad a védettségből, vállalja a zarándokúttal járó kényelmetlenségeket, ismeretlen emberekkel találkozik, új kapcsolatok születnek, mindezt vallásos szempontból teszi. […] Alverna hegyén a megsebzett Jézus érintésétől maga Szent Ferenc is megsebzett lény lett. Így lett a legteljesebb értelemben a keresztrefeszített Krisztus képmása…. A keresztrefeszített szemlélése megtérése kezdetétől (vö. Ima a Megfeszített előtt 1205 körül) oda vezetett, hogy érzékennyé vált mások szenvedése iránt: ami keserű volt, édessé vált számára (vö. Végrendelet 2-3); saját szenvedéseit is az Úrral való kapcsolatában értelmezi. […] Az életút során hozott döntéseink mind-mind kisebb „tranzitusok”: irányváltások, amelyek meghatározzák sorsunkat. Minden választás egy kapu, amelyen átlépve egy új életszakaszba jutunk. A növekedés feltétele az elengedés. Amikor lemondunk egy kapcsolatról, álomról vagy élethelyzetről, valójában teret készítünk az újnak. Ez az átmenet gyakran fájdalmas, mégis szükséges a továbblépéshez. Az újrakezdések az élet reményét hordozzák. […] Az ember életében váltakozik a közösség és a magány tapasztalata. A közösség hordoz és megerősít, míg a magány az Istennel való mélyebb találkozás tere lehet – mindkettő fontos állomás az úton. A tranzitus centenáriuma különösen ráirányítja a figyelmet a végső átmenetre: a halálra. A keresztény szemlélet szerint ez nem lezárás, hanem beteljesedés, egy kapu az isteni teljesség felé. Így az egész élet értelmet nyer: minden kisebb átmenet a végső találkozás felé vezet. […] A zarándoklat nem attól lesz igaz, hogy különleges dolgokat élünk át, hanem attól, hogy őszintén végigmegyünk rajta. Lépésről lépésre. Így válik az út imádsággá.

A szentmise után a testvérek elindultak a 28 kilométeres zarándoklatra Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely felé. Az út során volt idő imára, csendes elmélkedésre, valamint megosztásra is.

Marco Mendoza testvér, a Pápai Mária Akadémia képviseletében út közben arról beszélt, hogyan kísérte a Boldogságos Szűz Mária jelenlétével a ferences rendet egészen a kezdetektől fogva. Érkezéskor a kegyhely testvéri közössége fogadta a zarándokokat.

A zarándoklat második napján Darko Tepert testvér, a rend nevelési titkára mutatta be a szentmisét, és homíliájában kiemelte: a kezdeti képzés nem a tökéletesség látszatának ideje, hanem az az iskola, ahol az Úr a gyengeséget tanúságtétellé alakítja.

A hazafelé vezető újabb 28 kilométeres úton, más útvonalon, a testvérek ismét lehetőséget kaptak az imára és a természet szemlélésére. A találkozó a szécsényi plébánia híveivel közösen ünnepelt vasárnapi szentmisével zárult.

Ez az esemény a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány vendégszeretetének, valamint Portik-Lukács Loránd testvérnek volt köszönhető, aki ennek a jelentőségteljes eseménynek a megszervezését koordinálta.

***

***

Forrás:az OFM.org beszámolójának fordítása a romkat.ro oldalról
Fotók: romka.ro; ofm.org
Ferences Média 2026