A Szó szimfóniája – kultúra, ferencesség, korkérdések sorozat keretében rendhagyó eseménynek adott helyet a Pasaréti Közösségi Ház április 3-án. A kerekasztal-beszélgetésben részt vett Dobszay Benedek OFM, dr. Horváth Éva a Ferences Világi Rend képviseletében, valamint Horváth Bálint, a Piarista Gimnázium igazgatója, a pasaréti közösség oszlopos tagja. A közönség részéről is aktív beszélgetést az előadás-sorozat szervezője, Bagyinszki Ágoston OFM moderálta.

Miért hirdették meg ezt a beszélgetést? Mert jubileumból sok lehet, de most kerek 800 éves évfordulókat ünnepel a Kisebb Testvérek Rendje: Szent Ferenc élete utolsó négy évének az eseményeire emlékezünk, amelyek a rendi karizmával állnak kapcsolatban, nem intézménytörténeti jubileumok – körvonalazta a hátteret a hallgatóság számára Ágoston testvér. Felmerül a kérdés: hogyan lehet a jelenünkben aktualizálni a ferences karizmát?

A nyitókörhöz a kivetítőn jelentek meg segítő kérdések: „A te belépési pontod? Milyen lehetőséget látsz a jubileumban?” A kérdések bemutatása után a moderátor a jelenlévők figyelmébe ajánlotta a jubileumi útmutatót is, melynek egyik aláírója, a nemzetközi világi rend magyar miniszter generálisa, Kauser Tibor is a közönség soraiban ült.

Fotó: Gieszer Richárd

Dobszay Benedek felvetette: ha sok jubileumot él át az ember, érzi, hogy ügyelni kell rá, ne váljék pótcselekvéssé. Mégis azt gondolja, egy ilyen évforduló mindig koncentrálni tud minket valamilyen irányba; egyfajta keretet tud adni, amelynek a tartalma rajtunk múlik. Érdemes meglátnunk, hogy a spiritualitásunknak, a karizmánknak melyek azok az alapelemei, amelyeket ma is jó, ha rajtunk keresztül, működésünkön vagy eseményeken keresztül megismerhetnek mások.

Nagy szerencsénk van a ferencességgel: érthető lelkiség ma is, mély emberi igényekre ad választ – erre könnyen lehet ráfogalmazni, ráépíteni akár egy jubileumot is – fogalmazott Bence testvér. – Ráadásul nagyon könnyű meg is mutatni ezeket, és a ferencességben eleve fontos ez a tapasztalati szempont, Istennek a közvetlen tapasztalása művein keresztül, itt hagyott emlékeken keresztül.

Horváth Éva doktornő, aki a zalaegerszegi ferences templom közösségéhez tartozik, majdnem harminc éve tagja a magyar Ferences Világi Rendnek, amelynek korábban országos minisztere volt. Lelkesítő lehetőséget lát a jubileumban, amelyet komolyan kell venni, nem pusztán a rendezvényekre koncentrálni, hanem saját magunk megújulására. Mélyedjünk el a regulában – javasolta –, illetve a Szent Ferenchez köthető témákban; ezek olyan ajándékokat hordoznak, amelyek mindenkié, nemcsak a ferenceseké.

Fotó: Gieszer Richárd

Horváth Bálint (aki csupán névrokona az előtte szólónak) bemutatkozásképp elmondta, civilként ül a három ferences mellett; a pasaréti plébánia régi tagja, volt már a Kájoni-ház vezetője is; aki itt volt növendék Pasaréten az elmúlt negyven évben, azokat ismeri. A sarkalatos szerzetesi kérdés: „Mi a karizmánk?” „Mi az identitásunk?” kapcsán elmondta, ő is úgy látja, a ferencesek szerencsések: erős, sugárzó karizma örökösei.

A kivetítőn látható diákon szófelhőket is böngészhettek a jelenlévők: ezek olyan szavakat, kifejezéseket tartalmaztak, amelyek kulcsszavaknak tűnnek a ferencesekhez érkező visszajelzések alapján. Ilyenek például a jelenlét, a békemisszió, a közösségi tanúságtétel, az emberközelség, a teremtésvédelem, a szinodalitás, valamint a perifériák problémái iránti érzékenység.

Melyek a Ferenc pápa pontifikátusában rejlő sajátos lehetőségek? – állt a következő kérdés a kivetítőn. Ugyan Ferenc pápának jezsuitaként talán nincs ferences karizmája, mégis Assisi Szent Ferenc nevét vette fel megválasztásakor.

Dobszay Benedek kiemelte: a perifériák felé fordulás nagyon erős ebben a pontifikátusban. Ferenc pápa prófétai alkat, provokál, noszogat, hogy biztosan jó irányba megyünk-e – miközben elöljáróként a normál, hétköznapi ügymenet biztosítása is feladata. Bence testvér „érdekes feszültséget” érez abban, hogy egyensúlyt kell találni a szabadság és az esetenként rigidnek tűnő rendszer működtetése között.

Fotó: Gieszer Richárd

Horváth Éva felidézte, mennyire örültek, amikor a pápa megválasztásakor kiderült, hogy éppen Assisi Szent Ferenc miatt választotta a Ferenc nevet; ugyanakkor időnként úgy érzi, Ferenc pápa jezsuitaként éli, értelmezi a ferences karizmát. Az egyházfő rendszeresen kilép a komfortzónájából, és ez követnivaló példa számunkra is, hisz hajlamosak vagyunk bezárkózni a saját belterjes köreinkbe. Ferencesnek látja a pápában például azt, hogy gyakran hangsúlyozza az öröm és a remény jelentőségét.

Horváth Bálint inkább szenvedélyesnek, mint provokálónak érzékeli Ferenc pápát; ő emellett a kilépő egyház képét emelte ki ebből a pontifikátusból. Hozzátette: az iskolákban is látni, hogy sok diákot nem érint meg a megszokott katolikus megközelítés, majd utalt Szent Ferenc radikalizmusára, ami jól tudta megszólítani az embereket.

Horváth Éva megemlítette azt az alkalmat, amikor Ferenc pápa fogadta a ferences jubileum koordinátorait, akik felé a fő instrukciója az volt: választ a Poverello iskolájában kell keresni. A Szentatya három dolgot emelt ki: a meghallgatást, az úton járást, és hogy Krisztust kell hirdetni a perifériákig elmenve. [Ferenc pápa beszéde olasz nyelven ITT, spanyol nyelven ITT olvasható teljes egészében.]

Fotó: Gieszer Richárd

Ágoston testvér ennek kapcsán a szófelhőből kiemelte az emberközelséget, amely azért is hangsúlyozandó, mert az intézményesülés természetes folyamata falakat emelhet ember és ember közé.

A teremtésvédelem kapcsán Horváth Bálint hangsúlyozta, hogy nem környezetvédelemről van szó, és utalt Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájára, amely átfogó képet nyújt a bolygóról – ezt az írást jó lenne az oktatásban megosztani a diákokkal; már vizsgálják, hogyan lehetne ezt az összetett szöveget lebontani, a gyerekek számára befogadhatóvá tenni. Felvetette, hogy a ferences iskolákban is lehetne az egyik jubileumi szempont a Laudato si’ bevonása.

Bagyinszki Ágoston feltette a következő közös kérdést: Melyek a legégetőbb kihívások a Ferences Család számára? Az ehhez kapcsolódó szófelhő olyan szavakat tartalmazott, mint megbízhatóság, prófétaiság, közéleti karakteresség, érzékenység a transzcendenciára, jelszerűség, találékonyság. Ezek közül sokra nincs kész recept, meg kell találnunk a ferences utat – mondta.

Dobszay Benedek növendéknevelői szempontból kiemelte azt, hogy ma belépni a rendbe sokkal nagyobb elhatározást igényel, mint évtizedekkel ezelőtt, elég, ha csupán az első évre gondolunk, a kapcsolattartásra a családdal, barátokkal. Ennek az internettel ellátott világnak nincs határa a kolostor falánál. Kihívással teli helyzet, és ebben kell megtalálni a ferences ösvényt. Ezenkívül megemlítette: sokszor elmegyünk a „békemisszió” irányába, ami valóban fontos, de nem szabad elfelejteni, hogy számunkra az evangélium átadása az elsődleges, nem segélyszervezet vagyunk.

Horváth Bálint megosztotta, őt Pasaréten nagyon megérinti egyfelől a testvérek zsolozsmája, másfelől viszont az, ahogy a kilépő egyház megjelenik a szolgálatukban, például Atanáz testvér, Lehel testvér hosszabb időt töltöttek, töltenek a pasarétinél jóval szegényebb környezetben (Afrikában, illetve Latin-Amerikában), ahonnan fontos tapasztalatokat hoznak magukkal.

Bence testvér a provincia „extrémebb vállalásai” közé sorolta a kárpátaljai missziót is, ahol már számos testvér szerzett tapasztalatot például a kisebbségi létben.

Fotó: Gieszer Richárd

A beszélgetés ezen pontján bevonták a közönséget is, akik felől sok kérdés és hozzászólás érkezett. Így szóba került például a klerikalizmus témája is, amelyben azért történt már haladás a szerzetesek szerint, illetve Dobszay Benedek hozzáfűzte: átadnának sokan örömmel feladatot, de nincs kinek – az egész közösség változása kell a „klerikalizmus” lebontásához.

Horváth Bálint úgy látja a katolikus iskolai közegben, hogy a gyerekek sokszor olyan üzenetekkel, olyan nyelvezettel találkoznak, amelyet nem is értenek, ami a ’80-as évek stílusában íródott, az akkori körülményeket tükrözi – a mostani gimnazisták azonban már nem is találkoztak például a kommunizmussal, nem értik, „miért vagyunk ebbe beleragadva”. Fontos lenne viszont az önkéntesség révén bevonni őket, ebben az iskolaigazgató sok lehetőséget lát akár a ferences jubileumok kapcsán is.

Fotó: Gieszer Richárd

Kérdésre reagálva Bence testvér utalt rá, hogy az oktatás tulajdonképpen az irgalmasság cselekedete. Az egyház oktató-nevelő tevékenységének része lehet a veszélyekre felhívni a figyelmet, ugyanakkor a kapcsolatrendszer az, ami leginkább védi az embert a „megvezettetéstől”. Utalt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenységére, amelyben például az arlói ferences Kisnővérek is részt vesznek, illetve arra: az egyházközösség összekapaszkodása mindig tud segíteni.

Ferenc pápa hisz az oktatásban, bármilyen kizsákmányolás ellen védelmet jelenthet – tette hozzá Horváth Bálint.

Felmerült a kérdés, mik a tervek a jubileumi évekre, mi a „marketing-stratégiánk” – a válaszokból az derült ki, hogy körvonalazódnak ifjúsági programok, koncertek; az értékeinket lenne jó láthatóvá tenni. Külön szál a társadalmi kérdésekben való megjelenés, az aktuális kérdésekről való párbeszéd – ez segíthet elérni akár az egyháztól távol állókat is, ugyanakkor nehézséget jelent az ország jelen megosztottsága.

Horváth Bálint zárszóként megállapította: mivel voltaképpen személyes dologról van szó, nehéz ügy a jubileumi marketing kérdése, ő talán a kultúrán keresztül próbálná meg ezt a személyességet átadni. Ismét utalt Szent Ferenc „kilépésére”, radikalizmusára – ami nem könnyű, de aki ferences, az megtette már egyszer.

A Szó szimfóniája-sorozat következő alkalma Kauser Tibor OFS római miniszter generális május 8-i előadása lesz arról, hogyan tudják a világi ferencesek a saját életállapotukra alapozottan, hivatásukat megélve az evangéliumot az életbe „kivinni”.

Verestói Nárcisz
Fotó: Gieszer Richárd
Ferences Média, 2023