Ragyogd be szívem sötétségét!

Ki volt az első szemüveges barát Oxfordban? – Ferences teológia és a természettudomány kezdetei

2023.03.16 Címkék:

Március 6-án ismét Horváth Pál professzor tartott előadást a Szó szimfóniája-sorozat keretében a Pasaréti Közösségi Házban, ezúttal a ferences teológia és a természettudomány kapcsolatáról a 13. századi, fiatal oxfordi egyetemen.

Az előadás-sorozat házigazdája, Bagyinszki Ágoston OFM bevezetőjében elmondta: a ferences karizma sokszólamúságában biztos alapot nyújt a Horváth Pál előadásaiból megismert történeti szál.

Az európai gondolkodásban közhely, hogy valamikor az újkor hajnalán vált ketté a kontinentális hagyomány (racionalizmus) és az angolszász (empirizmus) – kezdte előadását Horváth Pál. Mindez azonban jóval korábban kezdődött, és máig nem teljesen értjük, voltaképpen miért történt ez a kettéválás.

A kezdeteknél sok ferences szerzetest találunk, akik számos esetben nem kapják meg az utókor elismerését munkásságukért. Ebből a szellemi vonulatból Horváth Pál kiemelte Robert Grosseteste és Roger Bacon személyét – előbbiről nem tudható teljes bizonyossággal, hogy belépett-e a rendbe, utóbbi azonban egyértelműen ferences lett.

Robert Grosseteste 1168 körül született normann családban, élete első évtizedeiről semmi biztos adatot nem tudunk. Feltehetően jogot és filozófiát tanult; közjegyző-szerű szerepkörben tevékenykedhetett, illetve talán püspöki famulusként. Később valószínűleg Oxfordban tanított a hét szabad művészethez tartozó stúdiumokat, fordított is, például Arisztotelész természetfilozófiai írásait.

A fordulatot az hozta el, hogy 1208-ban a pápahű szerzeteseket kiutasította az angol uralkodó, így került Grosseteste Párizsba, ahol teológiát tanult, diakónussá, majd pappá szentelték. Visszakerült Oxfordba, ahol bölcsészeti tárgyakat oktatott, ünnepelt tanárrá vált, volt egyetemi kancellár is.

Az 1230-as években a ferences tanulmányi ház előadója lett, majd az Oxfordot is magába foglaló lincolni egyházmegye püspöke; aktív egyházpolitikai tevékenységet folytatott. 1253-ban halt meg, ritka magas kort érve meg.

Szinte egész életében ünnepelték, szentté avatását is hamar kezdeményezték – ami azonban azóta sem valósult meg.

Számos saját írásában természetfilozófiai kérdéseket tárgyalt, annak minden vetülete érdekelte, hiszen minden mögött isteni szándék áll. Foglalkozott matematikával, csillagászattal, például naptárszerkesztési kérdésekben korát megelőzte meglátásaival. Érdekelte a hangok keletkezése, a színek, a szivárvány; a fény fizikájával kísérletezett.

Emellett bibliai könyveket kommentált, többek között a Teremtés könyvét. Talán minden létező fény; az Istentől kiáradó fény megvilágítja az anyagot; a fény eljut a horizont végpontjáig, onnan visszaverődik; a fény egy idő után elenyészik – feltételezte. Ez a fény maga Isten, illetve belőle származik; a pislákoló ember Isten erős fénye felé törekszik – mutatta be Grosseteste nézeteit Horváth Pál. Ez a fény alkotja a lélek érzékelőképességét is.

[Magyarul megjelent:  A szabad művészetekről, A hangok keletkezéséről, A színről, A testi mozgásokról és a fényről. in: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez; ford. Redl Károly; Gondolat, Bp., 1988]

Az előadás második felében Grosseteste tanítványa, Roger Bacon, a korszak nagy polihisztora  munkásságáról és pályájáról beszélt az előadó. A mesterénél jóval ismertebb Bacon 1214-ben született Somersetben, szintén normann családban; Oxfordban és Párizsban tanult. Utóbbi helyszínen olyan nevek tanítottak a korban, mint Albertus Magnus és Aquinói Szent Tamás – Bacon azonban bizalmatlan volt velük, mert nem kerestek tapasztalati bizonyítékokat.

Nagyjából tíz év párizsi tanulás és tanítás után visszatért Oxfordba, ahol a teológia magisztere lett, ezzel egyidejűleg technikai találmányokon dolgozott. Rossz hírét költötték és fekete mágiával vádolták, vizsgálatokat indítottak ellene, hogy nem eretnek-e – emiatt is írta meg főművét, az Opus Majust.

IV. Kelemen pápa már megválasztása előtt is barátja volt, és pártfogója – mikor meghalt, Bacon gyorsan megírta az Opus Minust, korábbi nagy műve kivonatát. Műveit azonban az eretnekgyanús könyvek közé sorolták, ő pedig nemigen hagyhatta el az oxfordi rendház területét.

Véleménye szerint mindent a tapasztalatra kell alapozni; lehet „spekulatíve” kezdeni, de utána tapasztalatilag bizonyítani kell. A végső cél mindig az istenismeret.

Bacon számára a matematika alapvető fontosságú, az ő hatására is jött létre a „kalkulátori” irányzat az oxfordi ferenceseknél – erről az izgalmas fejezetről egy későbbi előadáson ejt majd szót Horváth Pál.

Roger Bacon alkalmazta is a tudományt, eszközöket készített: állítólag ő volt az első szemüveges barát Oxfordban. Egyebek mellett üveget, prizmát csiszolt, a fény terjedését vizsgálta, távcsövet készített, térképet rajzolt, az éghajlatváltozást és az évszakok váltakozását vizsgálta – és töprengett azon, hogy a Föld mégiscsak gömb alakú.

Horváth Pál mindkét középkori ferences kapcsán hangsúlyozta, mélyhitű gondolkodókról beszélünk, számukra tudomány és hit nem állt szemben egymással. Kérdésre válaszolva az előadó beszélt arról, az ókeresztények idején és a patrisztikus korban is úgy vélték: Istent nem látta senki, viszont nyomot hagy, a „lábnyoma” maga a teremtett világ; teológiai értelemben pedig Fiában mutatta meg önmagát.

Az előadó felidézte Albertus Magnus személyét, aki Kölnből gyalogolt Párizsba, útközben lepihent egy mezőn, majdnem belefeküdt egy hangyabolyba, s így belemerült a hangyák csodálatába – majd rögtön meg is írta az esetet, levonva a következtetést a természet csodálatos mivoltából: van Isten. Ez az attitűd tehát nem csupán az oxfordi ferencesekre jellemző,hanem másfél évezreden átível, egészen Kantig elér.

Kérdés kapcsán felhívta a figyelmet arra is: a kozmológus, ha fölnéz az égre, a világ idejét látja, nem a terét… Fényévekről beszélünk; sajátos, torz ábrázolásban látjuk az univerzumot. A teológia – már a 13. századi teológusok is foglalkoztak időelméletekkel – azt tanítja, csak Isten látja jelenben (praesensben) az univerzumot, amit mi megfigyelünk, nagyon-nagyon régen volt.

Ágoston testvér zárszava Assisi Szent Ferenc személyén át a 800 éves jublieumra tért rá, és felhívta a figyelmet a sorozat következő két előadására: április 3-án kerekasztal-beszélgetés lesz a ferences jubileumról, május 8-án pedig ugyanerről a témáról Kauser Tibor, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa tart előadást.

Szerző: Verestói Nárcisz

Fotó: Gieszer Richárd

Ferences Média, 2023

Hozzászólások lezárva.