A Fülöp-szigetek ad otthont a világ egyik legélénkebb és leghosszabb ideig tartó karácsonyi hagyományának. A szeptembertől januárig tartó időszak a hit, a család és a közösség fontosságának szívből jövő kifejezése. A hajnali misék sorozatától, az úgynevezett Simbang Gabi-tól kezdve az éjféli mise utáni karaoke-estekig minden tradíció a filippínók mélyen gyökerező örömteliségét és spiritualitását fejezi ki.

Andrew Litigio OFM, filippínó ferences misszionárius két hónapot tölt Magyarországon, hogy felmérje a Fülöp-szigeteki vendégmunkások lelkipásztori szükségleteit. Január végéig marad hazánkban, és jelentősebb filippínó közösségeknek otthont adó városokat látogat meg, ahol szentmiséket mutat be, gyóntat, és lelkivezetéssel is szolgál. Az egyedülálló szokásokról, az erős hitéletről és az összetartozás mélységes átéléséről kérdeztük, amelyek a Fülöp-szigeteki karácsonyt számára különlegessé teszik – akár szerettei körében, akár otthonuktól távol ünnepli.

– Hogyan ünneplitek a karácsonyt a Fülöp-szigeteken?

– A Fülöp-szigeteken a karácsony egyedi, hiszen már szeptember elsején elkezdődik az ünneplés, ami a „BER” hónapok kezdetét jelzi, és egészen Urunk megkeresztelkedéséig tart. Ez közel négy hónapnyi várakozás! Szeptemberben már felkerülnek a díszek, karácsonyi énekek hangja száll, és elkezdődik az izgatott készülődés. Azt hiszem, minden ország közül nálunk tart a leghosszabb ideig a karácsonyváró időszak. Ez olyasmi, amit minden évben nagyon várunk. Ugyanúgy az advent sem csak a várakozás, hanem az öröm és a boldogság időszaka is. Lelkesen ünneplünk, programokkal készülünk, izgatottan díszítjük otthonainkat, és ugyanígy díszbe öltöztetjük közösségünk szívét is. Ez az örömteli várakozás adja meg a Fülöp-szigeteki karácsony alaphangját.

– Mi a Simbang Gabi hagyománya, és miért fontos?
– A Simbang Gabi, más néven Aginaldo mise, a filippínók karácsonyi időszakának egyik legkedveltebb hagyománya. Ez egy kilenc napos hajnalimise-sorozat december 16-tól szenteste napjáig. A szentmise gyakran már reggel 4 órakor kezdődik, ezért az emberek sokszor hajnali 2 vagy 3 órakor kelnek, hogy időben odaérjenek. Ezek a misék a Boldogságos Szűz Máriát tisztelik, és Jézus kilenc hónapját szimbolizálják, ameddig Mária méhében hordta őt. A Simbang Gabit igazán egyedülállóvá történelme teszi. A spanyol gyarmati időszakban a földművesek hajnalban szerettek volna misére menni, még a napi munkájuk megkezdése előtt. Ezeket a miséket „Misa de Gallo”-nak, vagyis „kakasmisének” nevezték, olyan korán tartották őket, amikor a kakas kukorékolt. Még olyan falvakban sem marad el az ünneplés, ahol nincs állandó pap, itt világi vezetők irányítják az imádságot, hogy senki ne maradjon le róla. A Simbang Gabi a filippínók mély hitét és egységét tükrözi. Ez nem csupán egy hagyomány, hanem közösségi megélése hitünknek, népünk Mária-tiszteletének és a Krisztus születésére való várakozásnak.

– Mi teszi egyedivé a Simbang Gabit és más filippínó karácsonyi hagyományokat?

– A Simbang Gabi gyakorlatilag egy mise-kilenced, amelyben a Jézus születésére való várakozás és Szűz Mária tisztelete gyönyörűen összefonódik. Népünk mélyen elkötelezett Mária iránt – nem véletlen, hogy országunkat „pueblo amante de Maria”-nak, vagyis Máriát szerető népnek is nevezik. Az, hogy az emberek korán felkelnek a hajnali misékre még a hosszú munkanapok ellenére is, a hitünk erejét mutatja. Az idők során azonban a szokások átalakultak: ma már sok filippínó városokban él és dolgozik, ezért a hajnali misék mellett esti vigília miséket is tartanak azok számára, akik nem tudnak részt venni a kora reggeli szertartásokon. Január harmadik vasárnapján a Santo Niñót, a Szent Gyermek napját is ünnepeljük. Ez a hagyomány a spanyol gyarmatosítás idejére nyúlik vissza, amikor a helyi király és királynő áttért a kereszténységre, és ajándékba kaptak egy szobrot a Szent Gyermekről. A Fülöp-szigetek középső részén milliók gyűlnek össze az Ő tiszteletére rendezett nagy ünnepségekre. Ez a filippínók vidám lelkületének bizonyítéka, amely minden ünnepünket áthatja, legyen az kicsi vagy nagy.

– Hogyan ünneplitek a karácsonyt a rendházakban?

– Szerzetesi közösségünkben ugyanazokat a hagyományokat követjük, mint a többi filippínó a saját otthonában. A karaoke a kedvencünk – együtt énekelünk, és senkit sem zavarunk ezzel! Minden évben más-más szerzetesközösségben karácsonyozunk, ami szentmisével és a grecciói történések felelevenítésével kezdődik, Assisi Szent Ferenc hagyományát követve. Összegyűlünk a vesperásra, majd az éjféli mise előtt karácsonyi énekeket énekelünk. A mise után tűzijátékkal folytatódik az ünneplés egészen hajnalig, így a másnap reggeli misén bár kevesebben vannak, a karácsony öröme és szelleme így is velünk van. 

– Mi hiányzik szerinted leginkább a filippínó bevándorlóknak karácsonykor?

– Sokuk nem tud úgy ünnepelni ahogy szeretne, mert dolgozniuk kell, és nem tudnak szabadságot kivenni. Gyakran viccelődünk azzal, hogy karácsony közeledtével az összes repülőgép lelassul a sok filippínó miatt, akik ajándékokkal teli bőröndökkel térnek haza. Azok számára, akik nem tudnak hazamenni, nyilván más az ünnep – hiányzik a családdal való együttlét melegsége és a hagyományos összejövetelek öröme. Ennek ellenére a technológia segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk egymással. Nekem például vannak testvéreim Dubaiban és Kanadában, és karácsony este online jövünk össze, hogy legalább így együtt ünnepeljünk. A külföldön élő filippínók pedig ott gyűlnek össze, ahol éppen tartózkodnak, karaokézással és közös vacsorával ünnepelnek, hogy így valamennyire megidézzék a távolból is az otthon melegét.

– Honnan ered ez a mélységes öröm ami a filippínó kultúrát ennyire jellemzi?

– Az öröm számunkra belső dolog; nem a külsőségekről szól, mint például a díszek vagy a karácsonyi zene. A filippínóknak eredendően megvan az a képességük, hogy még az egyszerű dolgokban is óriási örömöt találjanak, például egy kókuszpálma ágában, amelyet sítalpnak használnak, amikor még csak hó sincs. Ez az öröm szorosan illeszkedik a ferences lelkiséghez – a rugalmasságról, az optimizmusról és az élet lényegére való összpontosításról szól. Hisszük, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy lényegtelen dolgokra pazaroljuk. Ahogy a zsoltár mondja, körülbelül hetven évünk van az életből, miért ne élveznénk ki? A legtöbb csalódás a felesleges vágyakból fakad, amelyeket a fejünkben teremtünk. Ehelyett azt kellene értékelnünk, ami elérhető és szép, mint például a napsütés, vagy az, hogy bármikor elmehetünk a gyönyörű tengerpartra. Az öröm végső soron egy döntés. Ha boldog akarsz lenni, válaszd a boldogságot! Ha szomorú akarsz lenni, az is a te döntésed – de legyen tudatos. A kulcs a tisztánlátás és annak megértése, hogy az életszemléletünk valóban csak rajtunk múlik.

***

Szöveg: Gál Emília
Fotók: Andrew Litigio, licas.news, baclaranphenomenon.wordpress.com
Ferences Média, 2025