A 2025. január 16-án a Zeneakadémia Nagytermében megrendezendő jubileumi Ferences jótékonysági koncert teljes bevételét a gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK) támogatására fordítjuk, ahol a SÖNDÖRGŐ zenekar, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművészeink lépnek fel egy külön erre az alkalomra készült produkcióval. Ennek kapcsán beszélgettünk Tóth Gyuláné Ágnessel, az ASK intézményvezetőjével, Zólyomi Viktória intézményvezető-helyettessel és Hegyi Barbarával, a lakóotthon vezetőjével. Az interjúban szó esik többek között az autizmussal élők speciális igényeiről, családtagjainak kihívásairól, az integráció lehetőségeiről, valamint azokról a fejlesztésekről, amelyek korábbi koncertek bevételeinek köszönhetően valósultak meg.

– Az intézmény életét nem csak a koncert határozza meg: egész évben szerveztek különböző eseményeket, amelyeknek nem titkolt célja az is, hogy felhívják a figyelmet az autizmusra. Milyen pozitív hatása van annak, hogy többen és többet tudnak róla?

– Tóth Gyuláné Ágnes: Fontosnak tartjuk, hogy lehessen közvetlenül beszélni az autizmusról. Ezért is vagyunk nyitottak a családokkal és szakemberekkel együtt tartott nyílt napokra.

– Hegyi Barbara: Egy kerekesszékes embert látva tudjuk, hogy mozgássérült, egy látássérült segédeszköze a fehér bot, az autizmus viszont nem ilyen szembetűnő. Pozitív dolog, hogy az emberek egyre többet tudnak róla.

– Zólyomi Viktória: Ebben óriási változás történt az évek alatt. Azt tapasztaljuk, hogy valóban egyre több gyermek érintett, és egyre több család keresi a speciális ellátási formákat. A következő évben a családok támogatását tűztük ki célul, olyan terek megteremtését, ahol bátran megnyílhatnak, és ahol támogatást és megerősítést kapnak.

– Milyen kihívásokkal kell szembenézniük azoknak a családoknak, amelyeknek egyik tagja autizmussal él?

– Ágnes: Az esetek feldolgozása egy egész életen át zajlik, és temérdek gyötrelmen mennek át a családok, mire megkapják a diagnózist. Utána is sok kérdés marad, amelyekre sajnos nagyon kevés válasz és lehetőség áll rendelkezésre.

– Viktória: Az autizmus pervazív: a család teljes életét áthatja. Mire a gyerekek hozzánk kerülnek, a szülők már rengeteg kudarccal és fájdalommal találkoztak. Nálunk végre fellélegezhetnek: nem számít, ha a gyerekük más, ha súlyosan érintett az autizmusban, nem szobatiszta, vagy ha agresszív. A családokkal folytatott személyes beszélgetéseink során mindenki elmondja, hogy ez az első hely, ahol végre meghallgatják őket.

– Barbara: Fontosnak tartjuk, hogy kapcsolódjunk a ferences intézményekhez. Kiemelném a frankás diákokat, akik már többször jártak nálunk Barnabás testvérrel: segítettek termeket rendezni, bútorokat pakolni. A gyöngyösi középiskolákból rendszeresen érkeznek hozzánk diákok az adventi időszakban; idén is gyűjtöttek a fiataljainknak csokit, emellett minden alkalomra külön műsorral készülnek. Kicsit érzékenyítünk is ilyenkor, de még csak kérnünk sem kell: maguktól jelentkeznek, hogy szeretnének jönni idén is.

– Foglalkoztok tehát integrálással, érzékenyítéssel is?

– Viktória: Sok gyerek van, aki külsős iskolába sokkal jobban illene, ezért több éven keresztül írtunk pályázatot felkészítésre. Ezek sikeres pályázatok voltak, amelyek keretében szülői értekezleteket és tanári érzékenyítéseket szerveztünk több iskolában.

– Ágnes: A gyerekeknek fontos megtanítani, hogyan viselkedjenek egy sérült társukkal, hogyan segítsék őt. Az érzékenyítést már az alsó tagozatban érdemes lenne bevezetni az iskolákban.

– Barbara: Egy autista gyermek nem tud beilleszkedni egy 25–30 fős osztályba, ha a társai nem tudják, hogyan kell vele viselkedni és segíteni őt.

– Lehetséges tehát egy autista gyermeket integrálni?

– Barbara: Az autizmussal élő gyerekek kis létszámú osztályokban, differenciált oktatással tudnak megfelelően fejlődni. Az integrációhoz sok minden szükséges: a gyerekek és a pedagógusok érzékenyítése, megfelelő szakember-létszám, valamint vizuális segítségnyújtás. Ezek nélkül nem lesz sikeres az integráció. Megfelelő támogatás hiányában az autizmussal élő gyermek nem tud beilleszkedni.

– Viktória: Sajnos az integráció még gyerekcipőben jár Magyarországon. Egy tanító, aki egy nagy létszámú osztályban több SNI-s gyerekkel foglalkozik, nincs könnyű helyzetben. Nálunk 6–7 fős kis létszámú osztályok vannak, ahol egy gyógypedagógus és egy gyógypedagógiai asszisztens végzi a fejlesztést.

– Ágnes: Sok szülő azért próbálja a gyerekét normál iskolában tartani, mert ép az intellektusa. Érthető, ha sokáig hallani sem akar róla, hogy a gyereke szegregált intézménybe járjon, ahol akár súlyosan érintett gyerekek is tanulnak. Szociális szempontból rendkívül fontos lenne, hogy egy gyerek a kortársaitól tanulja meg, hogyan viselkedjen, hogyan kérjen, és hogyan védje meg magát, de ezt egy autista csak védett közegben tudja megtenni. Nálunk biztonságban nevelkedhetnek és erősödhetnek. Az erőltetett integráció hatalmas kudacokat is okozhat, ezért lépésről lépésre kellene haladni.

– A Ferences jótékonysági koncert 2025-ben már 16. alkalommal kerül megrendezésre. Hogyan teltek az első évek, és hol tartunk ehhez képest most?

– Ágnes: Tizenegy éve vagyok jelen az intézmény életében – ott voltam a kezdetekkor, amikor még a Ferenciek terén rendezték a koncertet. A cél ugyanaz maradt, de az évek során rengeteget változott a rendezvénysorozat: a fellépők, a helyszínek, sőt, még a szervezők is. Nem tudok kiemelni közülük egyet sem, hiszen mindegyik esemény a maga módján volt egyedi. Nagyon megtisztelő, hogy a művészek évről évre kiállnak az ASK mellett, és támogatják az ügyünket – nemcsak anyagi értelemben, hanem az idejükkel, tehetségükkel és szívükkel is.

– Barbara: Azzal, hogy a ferencesek mögöttünk állnak, még több emberhez eljut a hírünk. A koncert számunkra is egy évindító esemény, amely nagy érzelmi feltöltődést jelent, és rengeteg erőt ad a munkánkhoz. A közös munka eredménye minden évben látható, amiért rendkívül hálásak vagyunk.

– Volt olyan fellépő, akivel szorosabb kapcsolat is kialakult?

– Viktória: Többször előfordult, hogy a művészek ellátogattak az intézményekbe, hogy beszélgessenek és együtt zenéljenek a gyerekekkel. Volt olyan is, aki később többször is visszajött.

– Barbara: Akik voltak nálunk, azok lelkében onnantól kezdve jelen vagyunk a magunk láthatatlan módján. Volt, akinek később jártunk a koncertjén, és azonnal megismert minket. Két puszival üdvözölt, mint a régi, közeli ismerősöket. Az ilyenek nagyon jól esnek nekünk.

– Mi az, ami az elmúlt tizenhat évben változott az intézmény tekintetében, akár felszereltségben, akár az oktatás minőségében? Hogyan tudott hozzájárulni a jótékonysági koncert a fejlődéshez?

– Ágnes: Az intézmény elindulása utáni első pár év nagyon nehéz volt. Akkor még a fennállásunk is kérdéses volt, a rezsi kifizetése is gondot okozott, hiszen az általunk nyújtott ellátási forma igen költséges. Eleinte a koncert célja az volt, hogy el tudjuk indítani a következő tanévet, majd a következőt, és így tovább.

– Viktória: Fiatal intézmény vagyunk, ráadásul egyedülállóak abból a szempontból is, hogy egyszerre működünk szociális intézményként, általános iskolaként és lakóotthonként. Egy darabig kerestük a helyünket, és az utóbbi pár évben értük el azt a stabil pontot, hogy már a beruházásokra és a fejlesztésekre is tudjunk koncentrálni. Az évek során jól felszerelt lett az intézmény: profi mosókonyhát sikerült kialakítanunk, és egy Miele ipari mosó- és szárítógépet is meg tudtunk vásárolni az egyik koncertből befolyó adományoknak köszönhetően. Modernizáltuk és teljesen felújítottuk a konyhánkat, most pedig végre eljutottunk oda, hogy saját játszóterünk kialakítására is költhetünk. Az oktatást is magas színvonalon tudjuk végezni, lépést tartunk a pedagógiai újításokkal, együttműködünk szakemberekkel, és programokat is szervezünk.

– Barbara: Dolgozóink lelki egészségére is oda tudunk figyelni, amellett, hogy folyamatosan autizmus specifikus oktatásban részesítjük őket. Vannak mentálhigiénés előadások és foglalkozások, nemrég részt vehettek egy asszertív kommunikációs tanfolyamon is, hogy minél több oldalról megismerjék magukat és a hivatásukat. Szeretnénk odafigyelni rájuk is, hiszen szívvel-lélekkel végzik a munkájukat.

– Csak olyan emberek adományoznak, akik érintettek az autizmus témájában?

– Ágnes: Nem, egyáltalán nem. A koncertre is sokan ellátogatnak, függetlenül attól, hogy van-e autizmussal élő a családjukban vagy sem. Idén például ellátogatott hozzánk egy rendszeres támogatónk, aki szeretett volna megismerni minket, hogy lássa, hova kerül az adománya: milyen oktatás folyik nálunk, hogyan működik a lakóotthon – valóban otthonos-e. Rá is csodálkozott, hogy az otthonunk valóban egy otthon. Bárkit szeretettel várunk, hogy megismerje a munkánkat.

***

Jegyek és további információk:
https://www.jegy.hu/program/ferences-jotekonysagi-koncert-az-autizmussal-elokert-sondorgo-kelemen-barnabas-kokas-katalin-170316

A rendezvény kiemelt támogatója a MET Magyarország Zrt.

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Magyar Krónika, Magyar Kurír, 
Ferences Média, 2025