A Testvérkék Ferences Óvoda története némileg szokatlan módon indult, mégis éppen ez a kezdet mutatja meg leginkább, hogyan tud egy közösség a lehető legjobban válaszolni egy hirtelen jött helyzet adta kihívásra – hittel, felelősséggel és hosszú távú elköteleződéssel. Az óvoda fenntartója kezdetben nem közvetlenül a Ferences Rendtartomány volt, hanem a Pasaréti Ferences Alapítvány. A történet gyökerei azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor a ferencesek visszakapták a Szilfa utcai ingatlant, és annak felújítása napirendre került. Ekkor ugyanis a kerületi önkormányzat kérése az volt, hogy a visszaszolgáltatott épületben kapjon helyet egy gondozási központ és egy óvoda is. Az intézmény létrejötte tehát nem elsősorban belső rendi igényből fakadt, hanem egy külső kezdeményezésre adott válaszként indult el.
Az önkormányzat a kezdeti időszakban – körülbelül másfél évig – jelentős részt vállalt a fenntartási költségekből, ám később kivonult ebből a szerepből. Ekkor komoly döntés elé került a közösség: az intézmény vagy alapítványi, fizetős óvodaként működik tovább, vagy a ferences rend vállalja át a fenntartást. Végül ez utóbbi út valósult meg, és az óvoda a rendtartomány fenntartásába került. Ez a döntés tette lehetővé, hogy az intézmény hosszú távon is stabil, értékalapú nevelőhellyé válhasson.
A Testvérkék Óvoda egyik legfontosabb sajátossága az, hogy a hitre nevelés szervesen beépül a mindennapokba. A katolikus nevelésen belül különös hangsúlyt kap Szent Ferenc szellemiségének közvetítése a legkisebbek felé. „Az óvodai vallási élet három fő pillér köré szerveződik: minden csoport napirendjében helyet kap egy reggeli áhítat, ahol a gyerekek körben ülve, gyertya és kereszt jelenlétében saját szavaikkal adhatnak hálát, fogalmazhatnak meg kéréseket, közös énekkel zárva az alkalmat. Hetente egyszer játékos hittanfoglalkozáson vesznek részt, emellett pedig szoros kapcsolatot ápolunk a pasaréti plébániával. Lengyel Donát atya rendszeresen kapcsolódik be az óvoda életébe: közös szentmiséken, ünnepi alkalmakon, házszentelésen vagy terményáldáson keresztül” – sorolja Tisch Katalin, az intézmény vezetője.
A ferences lelkiség az óvodai ünnepeken is kiemelt szerepet kap. A nevelési év minden alkalommal Szent Ferenc ünnepével indul. A nagycsoportosok ilyenkor egy rövid jelenetet adnak elő Isten szegénykéjének életéből, az ünnepséget pedig egy közös, már-már hagyománnyá vált Szent Ferenc-ének zárja. Az egyházi év során más ferences szentek ünnepei is megjelennek – például Árpád-házi Szent Erzsébet –, az évzáró szentmise pedig rendszerint Páduai Szent Antal napjához, a pasaréti ferencesek templombúcsújához kapcsolódik.
Tisch Katitól azt is megtudjuk, hogy az óvoda életében fontos mérföldkő volt a 2022-es nagyszabású felújítás és bővítés. A Szilfa utcai épület átalakításával – valamint azzal, hogy a közösségi ház a Pasaréti térre költözött – két új csoportszoba jött létre a felszabaduló terekben. Ennek köszönhetően az intézmény területileg csaknem a duplájára bővült, a gyermeklétszám pedig 51 főről 92 főre nőtt. Jelenleg négy csoport működik az intézményben. „Az óvoda iránti érdeklődés folyamatosan nagy. Külön öröm, hogy mára felnőtt az a generáció, amely egykor maga is ebbe az intézménybe járt, és sokan közülük ma már szülőként térnek vissza. A pasaréti családok körében és a kerületben is jó hírünk van, sokan ajánlás útján jelentkeznek” – meséli büszkén az óvodavezető.
Az elmúlt évek kihívásai természetesen az Testvérkék Óvodát sem kerülték el: az óvodapedagógusi pálya ugyanis egyre inkább hiányszakmává válik. A bővülés új munkatársak bevonását tette szükségessé, ami természetes módon egy keresési, alakulási időszakot is magával hozott. A Testvérkék Ferences Óvodában azonban nemcsak a szakmai felkészültség fontos, hanem az is, hogy a munkatársak el tudjanak köteleződni a ferences szellemiség és az intézmény értékei mellett. „Ennek az egyensúlynak a megtalálása ma is folyamatos feladat” – jegyzi meg Tisch Kati.
Harminc év távlatából visszatekintve egyértelműen látszik, hogy a Testvérkék Ferences Óvoda nem csupán egy intézmény, hanem egy élő közösség, amely generációkat kísért és kísér a növekedés útján – hitben, szeretetben és ferences lelkületben. A jeles évforduló alkalmából Berhidai Piusz tartományfőnök atya mutatott be hálaadó szentmisét a Páduai Szent Antal-templomban.
„Ebben a szentmisében – és különösen a mai napon –, a Testvérkék Óvoda 30. születésnapjára emlékezve adunk hálát az elmúlt évtizedek minden ajándékáért, kegyelméért, izgalmáért és kalandjáért. Mindazért, ami egy óvoda körül megmozgatja az embereket – és ahogyan tapasztaljuk: közösséget is formál. Hálát adunk az óvoda alapítóiért; mindazokért, akik a kezdetekkor és azóta is lehetővé tették, hogy ez a hely működhessen. Köszönetet mondunk minden munkatársért – a jelenlegiekért és a korábbiakért egyaránt –, minden ferences atyáért és testvérért, akik megfordultak az intézményben, és mindenekelőtt hálát adunk az óvodásokért, valamint családjaikért” – köszöntötte az egybegyűlteket Piusz atya.
Prédikációjában felidézte, hogy az ő ferencessége éppen egyidős az óvodával. Harminc éve, amikor növendék volt Pasaréten, hétről hétre részt vett az ovis foglalkozásokon, újratanulva a körjátékokat. „Akkoriban Grácián atya tartotta az ovis miséket, és már akkor is mindig rácsodálkoztam arra, hogy az »ovis lét« önmagában megmutat valamit az evangéliumból. Elég ránézni egy óvodásra – az már egy fél prédikáció. Éppen ezért különösen beszédes, hogy ennek a vasárnapnak a szentleckéje és evangéliuma is arról tanít, hogyan tudjuk befogadni a Jóisten szándékát és szavát: úgy, ha elhisszük, hogy Isten úgy értékel bennünket, ahogyan vagyunk. Nem kell semminek látszani, nem kell magunkra aggatni vagy megszerezni semmit. Lehetünk előtte azok, akinek megteremtett bennünket” – fogalmazott.
És valóban: a szentleckében azt hallottuk, hogy Isten mindig azt választja ki, aki a világ szemében gyönge – vagyis a kicsiket. „Ez minket, ferenceseket is mindig emlékeztet arra, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat. Éppen ezért szeretném most megkérni a rendtársaimat – hiszen mi is voltunk óvodások –, hogy idézzenek fel egy-egy emléket ovis korukból.”
Gergely atya, a templom jelenlegi plébánosa elmesélte, hogy mindig példaképe volt az óvodástársainak, mert délutánonként kiválóan tudott aludni.
Grácián atya pasaréti plébánosi éveit felidézve elmondta: ha engedjük, a gyerekek egészen természetesen otthon érzik magukat a Jóisten közelében. Mint fogalmazott: sokszor ösztönösen indulnak el a szentély felé. „Jézus mondja: »Engedjétek hozzám a gyerekeket«. De közben gyakran éppen a felnőtt az, aki visszafogja őket, pedig a gyerekek ösztönösen közelítenek Jézushoz. Ez nagy példa lehet mindannyiunk számára. Amikor gyerekekkel foglalkozunk, meg kell tanulnunk egyszerűen beszélni. Nem bizonyítani kell, nem kell túlmagyarázni semmit, hanem önmagunkat adva, az ő szemükkel látva kell felfedezni bennük az Urat. Ehhez kívánok sok erőt mindannyiunknak” – foglalta össze.
Végül pedig Donát atya mesélt egy régi fotójáról, amelyen néhány óvodástársával állnak a színpadon, mert – mint mondta – már akkor is szeretett szerepelni. „De a kép érdekessége, hogy már akkor is körülbelül két fejjel magasabb voltam, mint a többiek” – tette hozzá nevetve.
Piusz atya azzal zárta prédikációját, hogy kiemelte: a Testvérkék Óvoda nem csak egy intézmény, ahová „kiadjuk” a gyerekeket, délután pedig „beszedjük” őket. „Ez egy olyan hely, amely az evangéliumból mutat meg valamit: abból, hogy kicsik vagyunk – és ez éppen elég örömhír a mai napra” – fogalmazott.
A délután agapéval, beszédekkel és egy rövid előadással folytatódott a Pasaréti Közösségi Házban. Piusz atya bevezetésül Grácián atya egy mondatát idézte fel, miszerint „a fejek cserélődnek, de a ruha marad” – utalva ezzel az évek során az óvoda körül megforduló ferences testvérekre.
Mint fogalmazott: az életünkben vannak helyek, intézmények, közösségek, ahol állandóan változnak a szereplők – de valami mégis állandó marad, mégpedig a ferences jelenlét folytonossága. Kiemelte azt is, hogy egy intézmény akkor tud igazán jól működni, ha vannak benne olyan emberek, akik teljes szívvel, lélekkel és elköteleződéssel vannak jelen, és éltetik azt. Ezután külön megköszönte a több évtizedes, kitartó, irgalmas és szakértő jelenlétet Tisch Katalinnak, Binder Klárának és Vódli Erika Franciskának.
Ezt követően Donát atya beszélt arról, hogy könnyű együtt örülnie ezzel a jubileummal, hiszen ő is éppen harminc éve pap. Elmesélte, hogy korábban a helyi önkormányzat szociális bizottságában egy új feladatot kaptak. „Azt kérték tőlünk, hogy a szociális intézmények keressék a kapcsolatot az óvodákkal. Nem tudtam szó nélkül hagyni, és megjegyeztem: mi ezt már huszonöt éve gyakoroljuk, hiszen egy épületben működik a gondozási központunk és a Testvérkék Óvoda. Egy évvel később, amikor a polgármester értékelte a különböző intézmények munkáját, azt mondta: aki többet szeretne tudni erről az együttműködésről, forduljon a ferencesekhez.” Donát atya hozzátette: nagy-nagy hála van a szívében. „Ennek a harminc évnek több mint a felét közöttetek tölthettem el. Már az óvoda indulásakor is jelen voltam, majd az elmúlt tizenegy évben ismét közelről élhettem meg mindezt. Ezért óriási hálával tartozom a Jóistennek.”
Tisch Kati köszöntőjében kifejtette: az, hogy jubileumot ünneplünk, önmagában nem újdonság a rend életében, hiszen évek óta a ferencesség 800 éves évfordulóira emlékezünk Szent Ferenc életének eseményeihez kapcsolódva – ebben az évben éppen boldog halálára.
„Ehhez képest mi a mi harminc évünk? És mégis: különleges ajándéknak és kegyelemnek élem meg, hogy éppen ebben az évben ünnepelheti óvodánk fennállásának 30. születésnapját. Szent Ferenc, aki annyira szerette a kicsinységet, talán ránk, a »legkisebb Testvérkékre« is örömmel tekint le az égből” – fogalmazott ennek kapcsán. Mint mondta: az intézményben harminc éve törekszenek arra, hogy Szent Ferenc szellemét továbbadják mindazoknak, akik bizalmat szavaznak nekik. „A célunk mindenkor az, hogy valódi, megtartó közösség lehessünk; és ahogy most körülnézek, úgy érzem, ez sikerült is. Valami visszavonzotta azokat, akik harminc éve az első óvodásaink voltak, és ma már szülőként vannak jelen a saját gyermekeikkel. Hiszem, hogy Szent Ferenc lelkisége a legkisebbek számára is vonzó. Mi pedig a kollégáimmal együtt igyekszünk ezt továbbadni – és ezért köszönet illeti őket” – tette hozzá.
Beszédének végén egyenként is köszönetet mondott mindazoknak, akik részesei voltak az elmúlt időszaknak. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománynak, a ferences atyáknak, akik az elmúlt három évtized során lelki gondozói voltak az óvodának (Ocsovai Grácián, Kárpáti Kázmér, Zatykó László, Lendvai Zalán és Lengyel Donát atyáknak), Piusz atyának, hogy fenntartóként – a sok „nagyobb testvér” mellett – a legkisebbekre is gondja van; Szili Attila gazdasági igazgatónak, Bodó Márton oktatási referensnek, Kovácsné Skapér Ritának, Tömöryné Sári Virágnak, valamint Némedy Ritának, aki több mint huszonöt éven át vezette az óvodát. A jelenlegi intézményvezető háláját fejezte ki továbbá az ünnepi szentmisét celebráló paptestvéreknek, Magyar Gergely atyának, valamint Huszár Orsolyának a templom és a PKH használatáért, Tersztyánszky Ferkónak és Kruppa Lajos testvérnek a zenei szolgálatért, valamint Gieszer Richárdnak, aki a megőrzött képekből egy igazán szép, múltidéző videót készített az ünnepi alkalomra.
A beszédeket követően, a délután zárásaképpen egykori óvodások – ma már szülők – adták elő Szent Ferenc és a gubbiói farkas történetét.
***
Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Andrei Iv
Ferences Média 2026
