Urunk mennybemenetele (A)
Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
(Mt 28,16–20)
Ezekben a szavakban, amelyeket a feltámadott Úr hirdet, miközben búcsúzik tanítványaitól és visszatér az Atyához, van egy aprócska, ám stratégiai jelentőségű kötőszó.
Máté evangéliuma utolsó fejezetének utolsó verseinél vagyunk. Jézus így szól: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá…” (Mt 28,18–19).
Van egy tehát, egy következmény: valami új történt, ebből pedig új hatás következik.
Mi történt?
Jézus olyan momentumként értelmezi újra a húsvéti eseményeket, amelyben átadatott minden hatalom a mennyben és a földön.
Mindenekelőtt a hatalom neki adatott: nem a Feltámadott hirdeti ki magát Úrként, hanem az Atya teszi őt Küriosszá, a történelem és a világ Urává. Ez a hatalom a kapcsolatból fakad, nem személyes hódításból.
Másrészt ez húsvéti hatalom: nem a földi királyságok hatalma (vö. Mt 20,25): annak a hatalma, aki az életét odaadva legyőzte a halált, és ezért hatalmának meghatározó stílusa az önátadó szeretet.
Végül olyan hatalom, amely egyesíti a mennyet és a földet: többé nincs olyan hely, amely kívül esne hatókörén, ezért semmilyen távolság, semmiféle éjszaka, egyetlen külváros sem marad jelenlétén kívül.
A Feltámadott hatalma annak a szeretetnek a felsőbbrendűsége, amely átkelt a halálon, és most elérhet minden teremtményt.
Ez a hatalom ragyog át a szövegen egy olyan kifejezésnek köszönhetően, amely az eredeti nyelven négyszer ismétlődik, „minden”: „minden hatalom nekem adatott” (Mt 28,18); „tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,20); „mindazt, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,20); „veletek vagyok minden nap” (Mt 28,20).
Ez a négyszeres ismétlődés nem elnyomó, hanem egy betöltő hatalmat ír le: a húsvéti élet teljessége az, ami most átöleli a világot, elér minden nemzetet, megvilágítja Jézus minden szavát és kíséri a történelem minden napját.
A Feltámadott „mindene” a teljessé tett élet; olyan hatalom, amely nem elnyom, hanem életet ad; nem kirekeszt, hanem befogad; nem korlátoz, hanem kiterjeszt.
Ezen a ponton kerül a képbe az a „tehát”, amiről az elején beszéltünk.
Mivel a Feltámadott uralma egyetemes, mivel szeretetének ajándéka mindenkié, ezért indulhatnak el a tanítványok és vihetik el mindenkinek ennek az új kezdetnek az ajándékát.
Küldetésük a teljességből fakad: a tanítványok nem hatalmat hordoznak, hanem részt vesznek egy olyan életben, amely immár túlcsordul és terjed minden nép felé.
Fontos tehát kiemelni: a missziós küldetés („menjetek tehát…”) nem emberi feladat, hanem olyan tevékenység, amely Krisztus eszkatologikus uralmán belülről fakad.
Más szóval a tanítványok nem „azelőtt” mennek, mielőtt Jézus uralkodna, hanem azért mehetnek, mert Jézus már uralkodik; nem ők készítik az Országot, hanem a húsvét által beköszöntött Országon belül tevékenykednek.
Ha a Feltámadott már megnyitotta Isten országát, akkor a küldetésünk az, hogy láthatóvá tegyük, tanúskodjunk róla és elérhetővé tegyük. Máté ezt három igével fejezi ki: tanítvánnyá tenni, keresztelni, tanítani (Mt 28,19).
A „tanítvánnyá tenni” a mondat fő igéje. Nem azt jelenti, hogy „megtéríteni” vagy „meggyőzni”, hanem egy útra vezetni. A tanítvány az, aki kapcsolatba lép a Mesterrel, nem pedig az, aki egy rendszerhez igazodik. Tanítvánnyá tenni tehát nem az Ország létrehozását jelenti, hanem a kapu megnyitását ahhoz az élethez, amelyet a Feltámadott már ad.
A misszióba küldött tanítványoknak azután „keresztelniük” kell. Ez nem csak rítusok ünneplését jelenti, hanem folyamatos bevezetést a Szentháromság közösségébe, a nyitva tartott hozzáférést a szeretetnek ahhoz az áradásához, amely egyesíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ez a hozzáférés Isten országának a lényegéhez, mert Isten országa az a szentháromság élet, amelyet a Feltámadott megnyitott számunkra.
Máté végül a „tanításról” beszél: nem elvont tan oktatásáról van szó, hanem annak megtanításáról, hogy megtartsák, „megőrizzék” mindazt, amit Jézus parancsolt. Olyan tanítás, amely az életet alakítja, nem csak az elmét. Tanítani azt jelenti, hogy segítünk a Feltámadott gondolkodásmódja szerint élni. Egy olyan életet, amely a Feltámadott teljességéből születik, akinek minden hatalom adatott, aki által minden nemzetet elér, így evangéliuma úttá válik, és minden napot az ő jelenléte tölt be.
+ Pierbattista
(ford.: Szatmári Györgyi)
