Évközi 11. vasárnap (A)
Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
(Mt 9,36–10,8)
A mai perikópát megelőző evangéliumi szakaszban, amikor Jézus azoknak a farizeusoknak válaszol, akik meglepődtek azon, hogy egy asztalhoz ül vámosokkal és bűnösökkel, ő az orvos képét alkalmazza: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,12). Jézus ezt a képet az emberek közötti egész küldetése foglalataként, evilági története egészének értelmezési kulcsaként használja.
Az orvos képe adja a mai szakasz (Mt 9,36–10,8) alapját. Ez a kép nemcsak Jézus küldetéséhez kapcsolódik, hanem az apostolok életmódjára is utal, amely az Egyház mércéje és formája. A hallott versek megmutatják továbbá annak az életstílusnak néhány részletét, amellyel Jézus a gyógyító szolgálatát végzi, és amely később az apostolokra és az egész Egyházra száll.
Az első, amit egy orvos tesz, hogy megnéz, lát: Jézus, amikor áthalad városokon és falvakon, tanít és gyógyít, és nagy sokaság gyűlik köréje. Jézus pedig elsősorban szemlél: „Amikor látta a sokaságot…” (Mt 9,36).
Jézus gyógyító szolgálata mindig így kezdődik: egy tekintettel. Jézus megáll és figyel, mert az embert érő legmélyebb rossz az, amelyik nem látható: a magány, az elhagyatottság, a láthatatlanság minden más sebnél mélyebb.
Máté evangéliuma tele van azokkal a tekintetekkel, amelyekkel Jézus az egyes személyeket vagy az egész sokaságot nézi.
Ebből a tekintetből pedig mindig születik valami. Jézus nem csak néz: ebből a pillantásból mindig olyan szavak vagy gesztusok születnek, amelyek megnyitják az utat a gyógyulás és az üdvösség felé, amelyek utat nyitnak az élet felé.
A második lépés egy állítás: valóban, Jézus a pillantástól nem tér át azonnal a diagnózisra vagy a kezelésre. A második lépés az együttérzés lépése: „Amikor Jézus látta a sokaságot, megesett rajtuk a szíve…” (Mt 9,36). Jelentőségteljes lépés, mert az együttérzés a valóság megértésére felé vezet. Együttérzés nélkül a tekintet ítél. Az együttérzés azonban lehetővé teszi, hogy ne vádoljunk. Nem zár be, nem ró a másikra további terheket, hanem távolabbra lát és utat nyit a reménynek.
A harmadik lépés azután, amelyet Jézus, mint minden jó orvos, megtesz, a diagnózis felállítása: „fáradtak és elgyötörtek, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt 9,36).
Jézus nemcsak a tüneteket látja, hanem az okot is, a mély gyökerét annak a fáradtságnak és kimerültségnek, amely az emberekre nehezedik. Fáradtak és elgyötörtek, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok, vagyis olyan személyek, akikkel senki nem törődik, akire senki még csak pillantást sem vet. Elveszettek.
A tanítványok küldetése itt születik, a tekintetnek és gondoskodásnak ebből a hiányából. Jézus azért hívja a tanítványokat, mert még ő sem tud egyedül gondoskodni: szüksége van egy gondoskodó közösségre, olyan személyekre, akik képesek ugyanúgy tekinteni a fáradt és elgyötört emberekre, mint ő.
A küldetés, amelyet Jézus a tizenkettőre bíz, háromdimenziós: gyógyítaniuk és szabadítaniuk kell, és hirdetniük Isten országát: „Magához hívta a tizenkét tanítványt, […] hogy meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt […] Menjetek és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” (Mt 10,1.7).
Elsősorban gyógyítaniuk kell, kapcsolatba kerülniük az emberek sebeivel, és gondoskodniuk kell róluk. El kell vinniük mindenkihez a mennyek országának jelenlétét, amely újra életre kelti őket. Mert a mennyek országa nem egy eszme, hanem olyan erő, amely újdonságot és üdvösséget visz oda, ahol megjelenik.
Azután szabadítaniuk kell. Jézus hatalmat ad a tizenkettőnek, hogy „kiűzzék a tisztátalan lelkeket” (Mt 10,1). Máté evangéliumában a tisztátalan lelkek mindazt képviselik, ami megfoszt az emberségtől, bebörtönöz, megosztottságot eredményez és megfoszt a szabadságtól. Mert nem elég meggyógyítani a testet: a belső béklyókat is össze kell törni.
Végül Jézus megparancsolja övéinek, hogy hirdessék, a mennyek országa elközelgett (Mt 10,7). Azért, mert a gyógyítás és a szabadítás nem valamiféle mágia: azok jelek. Egy születőben lévő új világ jelei.
Az a gyógymód tehát, amelyet Jézus ír elő, nem gyógyszerek vagy stratégiák által történik, hanem a kapcsolatok élő szövetén keresztül: ez a gyógymód másikat felemelő irgalomból, számítgatás nélküli önzetlenségből és sebeket vállalni kész együttérzésből áll; mert az Isten országa így gyógyít: olyan embereken keresztül, akik képesek rátekinteni, megérinteni és magukra venni mások fájdalmát.
+ Pierbattista
(ford.: Szatmári Györgyi)
