Mit jelent ma ferencesként jelen lenni a világban? Kimenni az emberek közé, észrevenni azt, aki mellettünk van, testvérként tekinteni a másikra – és közben megőrizni a derűt. Dobszay Benedek OFM atya a KATTÁRS podcastjában arról beszél, hogyan válhat a nyolcszáz éves ferences örökség nagyon is mai életformává.
Szent Ferenc fontosnak tartotta, hogy testvérei kimenjenek az emberek közé, és a mindennapokban találkozzanak velük. Dobszay Benedek OFM atya szerint ez a nyitottság ma is a ferencesség egyik alapvonása: nem bezárkózni, hanem jelen lenni ott, ahol az emberek élnek.
Bence atya ehhez kapcsolja a ferencesek régi magyar „barát” elnevezését is. Mint mondja, ezt a hagyomány a török időkre vezeti vissza: a testvérek képesek voltak együtt maradni az emberekkel, valódi, mindennapi kapcsolatban élni velük. A ferences jelenlét így nem egyszerűen lelkipásztori módszer, hanem attitűd: nem kívülről nézni a világot, hanem benne élni.
Benedek atya saját tanári éveiből is ezt emeli ki. Szerinte azért is fontos, hogy egy szerzetes ne csak közvetlen lelkipásztori feladatot végezzen, mert így olyan emberekkel is kapcsolatba kerülhet, akikkel talán soha nem találkozna egy templomban. És ezek a kapcsolatok évekkel később is élhetnek: előfordul, hogy valaki öt, tíz vagy tizenöt év után keresi meg újra, mert éppen beszélgetésre van szüksége.
Ehhez a jelenléthez hozzátartozik a derű. Ami nem egyfajta kötelező, erőltetett jókedv: Ferenc sokat szenvedett, különösen élete második felében, mégis a derű embereként gondolunk rá. Benedek szerint ezért nem az a kérdés, hogy mindig minden rendben van-e velünk, hanem az, észrevesszük-e azt, aminek még a nehéz helyzetekben is lehet örülni.
És talán még fontosabb: nemcsak az számít, mit csinálunk, hanem az is, hogyan. Lelkipásztorként, tanárként, munkatársként vagy egyszerűen a másik ember mellett állva: milyen lelkülettel vagyunk jelen abban, amit éppen teszünk?
Már a rend neve is erről beszél: Ordo Fratrum Minorum – Kisebb Testvérek Rendje. Bence atya a „kisebbséget”, a minoritást az egyszerűséggel és a szegénységgel kapcsolja össze, mindezt pedig a testvériséggel.
Még a ferences remeteség sem magányos vállalkozás. Szent Ferenc remeték számára készített életszabálya is közösséget feltételez – a remeteség is legalább négy embert jelent. A visszavonulásban is megmarad a testvériség. Amely nem áll meg a rendház ajtajánál sem. A ferences meghívás része annak felismerése, hogy minden különbségünk és konfliktusunk ellenére mégis összetartozunk – akkor is, „ha néha marjuk egymást”.
Igazságosabb és testvériesebb világot szeretnénk, miközben nap mint nap az ellenkezőjével is találkozunk. Bence atya szerint azonban éppen ezért fontos kimondani: **van más út.**
Nem kell azt képzelnünk, hogy egyik napról a másikra megváltoztatjuk az egész világot. **Ha azonban valakit igazságtalanság ér, és egy másik ember meghallja, odaáll mellé, tesz érte valamit, már könnyebb lehet a holnapja.** „Ez nem kevés” – fogalmaz Benedek atya.
A fiataloknak nagyon konkrét példát is mond: a kortársbántalmazásnál **nemcsak az a kérdés, hogy ki bánt kit, hanem az is, mit tesznek a többiek**. Normálisnak vesszük? Félrenézünk? Vagy odaállunk ahhoz, akit bántanak?
Ugyanez a szemlélet jelenik meg a teremtésvédelemben is. Nem feltétlenül nagy dolgokkal kell kezdeni: érdemes megnézni a saját környezetünket – az otthonunkat, az iskolánkat, a munkahelyünket –, és megkeresni azt az egy következő lépést, amellyel méltányosabban bánhatunk a teremtett világgal.
És ugyanez érvényes arra is, hogyan tekintünk a fogyatékkal élő emberekre. Benedek szerint nem elég úgy gondolni rájuk, mint akiknek segítenünk kell. A kérdés az is: **hol van az ő helyük, szolgálatuk, felelősségük a közösségben?** Nem pusztán támogatottjai, hanem alakítói is lehetnek annak.
A testvériség ezért több a segítségnyújtásnál. A testvériség a másik méltóságának felismerése. Talán ez foglalja össze legjobban azt a ferences attitűdöt, amelyről Benedek beszél: nyitott szemmel járni, közel maradni az emberekhez, észrevenni, mi történik mellettünk – és abban a világban, amelyet ránk bíztak, megtenni azt, amit valóban meg lehet és meg is tudunk tenni.
***
Bence atya a Kattárs 2026 podcastjának vendégeként beszélt a ferences lelkiségről, a testvériségről, az igazságosságról, a teremtésvédelemről és az emberi méltóság védelméről. A teljes beszélgetés ide kattintva érhető el:
***
Muray Gábor
Ferences Média 2026
