Vértanúkra és áldozatvállalókra emlékeztek a pesti ferences templomban szeptember 20–21-én, a templom felszentelésének évfordulóján. Az Alkantarai Szent Péterről nevezett belvárosi templomot 1743. szeptember 21-én, a katolikus restauráció időszakában, egy hosszabb újjáépítési folyamat után szentelték fel. Ennek apropóján a testvérek egész hétvégén gazdag liturgikus programokkal várták az ünneplőket és emlékezőket.
A programsorozat szeptember 20-án, dr. Susa Éva antropológus előadásával indult, majd az érdeklődők templomszentelési vesperáson vehettek részt. Az esti zsolozsma után Udvardy György veszprémi érsek mutatott be ünnepi szentmisét, melyet követően Berhidai Piusz OFM tartományfőnök beszentelte a két vértanú, Hajnal Zénó OFM és Martincsevics Pál földi maradványait. Szeptember 21-én pedig emléktáblát avattak a ferences közösség zsidómentő és városvédő tagjainak tiszteletére, amelyen Köves Slomó (EMIH) rabbi és Bitó Balázs, az emléktábla alkotóművésze mondtak beszédet.
Rendkívül izgalmas előadásnak adott otthont a pesti ferences templom egyik hittanterme, melyet dr. Susa Éva antropológus tartott Hajnal Zénó OFM és Martincsevics Pál gyékényesi plébános maradványainak azonosítási folyamatáról. Susa Éva közel negyven éve dolgozik igazságügyi szakértőként, s ennek a tapasztalatnak köszönhetően kérte fel őt a Ferences Rendtartomány 2023 őszén, hogy vegyen részt a két vértanú sírjának feltárásában és azonosításában. Ahogy Susa Éva fogalmazott: a feladat egyszerre volt szakmai és lelki természetű, így kiemelten fontos volt, hogy a folyamat minden részlete hiteles legyen.
„Az exhumálás mindig érzékeny kérdés, amelynek világi és egyházi indokai lehetnek. Világi szempontból gyakran a halál körülményeinek tisztázása indokolja a sírbontást, amikor nem egyértelmű, mi okozta az elhunyt halálát. Egyházi oldalról pedig, mint Hajnal Zénó és Martincsevics Pál vértanúk esetében, a boldoggá avatási eljárás és a relikviák előkészítése tette szükségessé” – fogalmazott a szakértő, kiemelve: nem elég csupán elvégezni a feltárást, a folyamat minden mozzanatát dokumentálni is kell, hogy az eredmény bírósági, történeti és egyházi szinten is megállja a helyét. Ezért például alapvető a sírhely pontos ismerete, valamint a keresett személyről rendelkezésre álló hiteles adatok: halálának körülményei, eltemetési helye, biológiai jellemzői. Ugyanis ezek nélkül az azonosítás nem lehet megbízható.
2024 őszén indult az első vizsgálat Gyékényesen, ahol a hagyomány szerint Hajnal Zénó ferences szerzetes és Martincsevics Pál plébános nyugodtak. Mindkettőjüket 1945 húsvétján végezték ki, de a pontos temetkezési körülményeket – a korra jellemzően – homály fedte. Ráadásul a visszaemlékezések is ellentmondásosak voltak. Az első exhumálás 2024. szeptember 10-én zajlott, amely nem járt sikerrel, míg a második feltárás során (október 2-án) egy felnőtt férfi maradványai kerültek elő. A gyékényesi munkálatok alatt azonban hamar világossá vált: a helyzet bonyolultabb, mint elsőre gondolták. A kettős sírból ugyanis egy hiányos férfi csontváz került elő, amely arra engedett következtetni, hogy valamikor korábban már történhetett egy részleges exhumálás. Ez egybeesett azokkal a visszaemlékezésekkel, amelyek szerint a Martincsevics-család már (az 1960-as évek végén) kiemeltette hozzátartozója földi maradványait. Ennek azonban semmilyen írásos nyoma nem maradt.
A gyékényesi sírban fontos tárgyi leletekre is bukkantak: pengőérmék, rózsafüzérdarabok, kis kereszt és egy zsebóra maradványai kerültek elő, amelyekről később kiderült, hogy Hajnal Zénóéi voltak. „Sőt, még egy olyan textildarabot is találtunk, amelyet szakértői vizsgálat után a ferences habitus zsebrészének azonosítottunk. Valószínű, hogy az aprópénzt ebben tartotta tulajdonosa, s a fémpénzek tartósító hatásának köszönhetően maradt fenn a szövet” – magyarázta az antropológus. Ezek a leletek személyes emlékként is jelentősek, hiszen erősítik az azonosítás hitelességét. A tárgyi emlékeket egy vitrinben helyezték el, amely megtekinthető a pesti ferences templomban.
Ezután került sor egy másik sír feltárására, 2025. március 17-én, Pakodon. Az igazságügyi szakértő ennek kapcsán kiemelte, hogy a Martincsevics család rendkívül együttműködő volt. Az első ásás ezúttal sem hozott eredményt, ám másodjára különleges leletre bukkantak: egy kis méretű, díszes gyerekkoporsó maradványaira, amely – mint azt később egy DNS-vizsgálat során beazonosították – Martincsevics Pál Gyékényesről átszállított maradványait tartalmazta. Így végül mindkét testet sikerült megtalálni és azonosítani.
A pesti ferences templomban tartott ünnepi szentmisén Kálmán Peregrin OFM templomigazgató külön köszöntötte a nagyatádi, szombathelyi és esztergomi híveket, emlékeztetve arra, hogy Hajnal Zénó ezekben a városokban is szolgált egykor. Beszédében felidézte, hogy Mindszenty bíboros – Udvardy György veszprémi érsek elődje – buzdította annak idején Hajnal Zénót és Martincsevics Pált arra, hogy maradjanak híveikkel a sötét és nehéz időkben, illetve ő kezdte meg a háború végén a vértanúk adatainak összegyűjtését is.
Mint ismert: 1945 márciusában a szovjet csapatok elfoglalták Gyékényest, elrendelték a falu kiürítését, és a lakosságot a horvátországi Gólába hurcolták. A menet megindulása előtt Hajnal Zénó ferences testvér és Martincsevics Pál, akkori gyékényesi plébános úgy döntöttek, nem cserélik le papi ruhájukat civilre, hogy az emberek lássák: lelkipásztoraik mellettük állnak a legnehezebb pillanatokban is. Azonban menet közben egy bolgár lovaskatona – látva papi öltözetüket – kiszólította őket a sorból, és mindkettőjüket kivégezte.
Udvardy György érsek homíliájában reflektált a vértanúk történetére: „A szentség útja engedelmességet, igazságban megélt életet és áldozatvállalást kíván. Ebben segítenek azok a hitvallók és vértanúk is, akik példát mutattak hűségükkel és kitartásukkal.” Hajnal Zénóra és Martincsevics Pálra emlékezve kiemelte, hogy Krisztushoz való ragaszkodásból adták életüket híveikért, ezért reméli, hogy hamarosan a magyar boldogok között tisztelhetjük őket. Arra is rámutatott, hogy az üdvösség reménye az, ami képessé teszi az embert arra, hogy életét a jóért, a szentért és az igazért adja oda. „Hajnal Zénó és Martincsevics Pál példája ma is iránymutatás lehet, ugyanúgy, ahogy a nemrég boldoggá avatott Bódi Mária Magdolnáé” – tette hozzá.
Az érsek atya ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy egy templom felszentelésének ünneplése mindig Isten szentségére és az ember életszentségre szóló meghívására emlékeztet, hiszen a templom nem csupán épület, hanem egyúttal a szentség és a közösség látható jele is. A liturgia fényét az is emelte, hogy a veszprémi érsek a szentmise során abból a misszáléból olvasta fel a könyörgéseket, amely Paskai László OFM bíboros tanúsága szerint egykor Hajnal Zénóé volt.
Ezt követően került sor a két vértanú földi maradványainak szenteltvízzel való meghintésére, hiszen erre a második világháborút övező sötét és vészterhes időszakban nem kerülhetett sor. Miután Berhidai Piusz OFM tartományfőnök beszentelte a maradványokat, a koporsókat a ferences novíciusok vitték le a kriptába, ahol Hajnal Zénóét a templom Batthyány-kriptájában helyezték el, Martincsevics Pálét pedig átadták a Kaposvári Egyházmegye számára.
Másnap a testvérek a II. világháború idején áldozatot vállaló rendtagokra emlékeztek. Közülük sokan katonai szolgálatot teljesítettek, másokat fogságba hurcoltak, vagy a harcok és járványok következtében vesztették életüket. Itthon maradt társaik a budapesti ostrom idején saját biztonságukat kockáztatva látták el híveiket: temettek, kereszteltek, beteget ápoltak, és vasárnaponként több szentmisét is tartottak az óvóhelyeken. 1945 januárjában, vízkereszt idején például huszonhárom helyszínen végeztek liturgikus szolgálatot.
A ferencesek kiemelkedő bátorságot tanúsítottak a civil lakosság védelmében is: tüzet oltottak, élelmiszert szereztek, óvóhelyeket biztosítottak, valamint több száz embert – köztük számos zsidót – mentettek meg. Tetteikről részletesen beszámolt Takács Ince OFM házfőnöki jelentése, Király Kelemen OFM naplója, valamint Kálmán Peregrin OFM disszertációja is.
A vasárnapi program ünnepi vesperással kezdődött, amelyet szentmise követett, a szertartás után pedig a templom előtti téren emléktáblát avattak a zsidómentő és városvédő ferencesek tiszteletére. „Példa és tanítás az 1944–1945-ben itt szolgáló ferences szerzetesek helytállása, akik 400 menlevelet szereztek, 18 zsidó honfitársunkat rejtették el, 300 főt menekítettek az ostrom idején, majd étkeztettek a szegénykonyhán, lelkipásztori szolgálatukkal sokak üdvösségét előre mozdították, az épülettüzek oltásában végzett munkájukkal számos lakóházat megóvtak” – hirdeti a templom falára erősített tábla, amely alá Szentgyörgyvölgyi Gábor önkormányzati képviselő helyezett koszorút.
Köves Slomó rabbi ünnepi beszédében azt fejtegette, hogy ha nem is tudunk teljesen megtérni, fontos, hogy legyen rajtunk egy „fordított Káin-bélyeg” – egy olyan emlékeztető, amely segít felismerni, hogy a valódi énünk jó, szent és isteni, és a jót szeretné cselekedni. „Ez a tábla azoknak állít emléket, akik a legsötétebb időszakban kis fényt gyújtottak. Bár ez a fény nem tudta megváltoztatni a történelem borzasztó menetét, a tettek életet mentettek és reményt adtak” – fogalmazott Köves Slomó. Szerinte ugyanis ez a kis fény, ez a „fordított Káin-bélyeg” a jót és az életet szimbolizálta a bűn és a halál idején.
A rabbi azt is elárulta, hogy az emléktábla emellett a zsidó újév, vagyis az ember teremtésének ünnepe kapcsán is különleges jelentőséggel bír. A hagyomány szerint Ádám, az első ember, egyedüliként teremtetett, ezért örök tanulság, hogy minden ember tekintsen magára úgy, mintha egyedüli lenne a világban, vállalva minden cselekedetének következményét Isten előtt. Szerinte az áldozatvállaló ferences testvérek története és az emléktábla üzenete világos: még a legsötétebb időkben is érdemes egy kis fényt gyújtani, mert egyetlen láng is képes elűzni a sötétséget, és megőrizni a jót az emberi lélekben.
Ahogy az emléktábla aljára felvésett ószövetségi idézet is hirdeti: „Az Úr irgalma nem fogyott el egészen: jósága és kegyelme még nem merült ki (…) Jó csendben várni az Úrra, mert megszabadít.” (Siralmak könyve 3,22.26.)
***
Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Ferences Média
Ferences Média 2025
