2026. augusztus 26–27-én ismét Mátraverebély-Szentkúton gyűltek össze a ferences fenntartású oktatási és nevelési intézmények munkatársai a Ferences Pedagógiai Napokra. A kétnapos találkozó idén is egyszerre kínált lehetőséget a szakmai fejlődésre, a tapasztalatok megosztására, a közös gondolkodásra és a lelki feltöltődésre. A program két nagy témát állított a középpontba: az integráció és inklúzió kérdését, valamint a mesterséges intelligencia egyre sürgetőbb kihívásait. A szakmai kérdések megvitatása után a második nap a lelki elmélyülésről szólt, Szent Ferenc tranzitusának, vagyis boldog halálának 800. évfordulójához kapcsolódva.

A találkozó közös szentmisével kezdődött, majd Bodó Márton, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány oktatási referense köszöntötte a résztvevőket. Bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pedagógiai Napok egy hosszabb, egész éves közös munka egyik mozzanata. Ennek kapcsán köszönetet mondott az oktatási bizottság tagjainak, akik év közben is azon fáradoznak, hogy összegyűjtsék az intézmények tapasztalatait, és ezekre építve igyekeznek olyan programokat kialakítani, amelyek valódi segítséget jelenthetnek a pedagógusok mindennapi szolgálatában.

A ferences oktatás ugyanakkor sajátos küldetést is hordoz. Ahogy Bodó Márton fogalmazott, „nemcsak az a cél, hogy a ránk bízott diákokat a lehető legjobb pedagógiai eszközökkel segítsük, hanem az is, hogy megismertessük velük a ferences élet szemléletét, értékeit és lelkiségét.” Ebben pedig a ferences testvéreken kívül a rend intézményeiben dolgozó pedagógusoknak is különösen fontos szerepük van. „A ferenceseknek ebben a küldetésben is nagy szükségünk van rátok, hiszen a ferences értékek hiteles továbbadásának egyik legfontosabb terepe éppen a pedagógusok mindennapi jelenléte és személyes példája” – hangsúlyozta ennek kapcsán Zarándy Kleofás OFM atya, majd átadta az okleveleket azoknak a munkatársaknak, akik az idei évben végezték el a Ferences Pedagógiai Alapképzést (FEPA).

Másként nézni a gyermekre

A szakmai nap első részének középpontjában az integráció és az inklúzió állt. A résztvevők Süvegesné Rudan Margit, Hoffer Ivett és Cságoly Kristóf előadásain keresztül több különböző nézőpontból találkozhattak a neurodiverz atipikus fejlődésű, sajátos nevelési igényű vagy más okokból támogatást igénylő gyermekek és fiatalok helyzetével.

Süvegesné Rudan Margit gyógypedagógus, fejlesztési tanácsadó elsősorban az ADHD-val és más eltérő idegrendszeri működéssel élő gyermekekre irányította a figyelmet. Előadásában fontos szemléletváltásra hívta a pedagógusokat: „ne pusztán a gyermek viselkedését lássuk, hanem próbáljuk megérteni azt is, mi húzódik meg mögötte” – jegyezte meg. A nyugtalanság, a közbeszólás, az indulatos reakció vagy a lemaradás mögött például a figyelem, az impulzuskontroll, az érzelemszabályozás vagy a végrehajtó funkciók eltérő működése állhat.

A kérdés ezért nem egyszerűen az, hogy „miért viselkedik így az adott gyermek, hanem az is, hogy mi az, ami számára nehéz, és milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy megmutathassa, mire képes”. Az előadó találó képe szerint olyan ez, mintha egy talpon járó embernek egy kézen járók számára kialakított világban kellene boldogulnia. Az inklúzió így nem csupán a gyermek alkalmazkodását jelenti, hanem szükségszerűen a környezetnek is változnia kell.

Süvegesné Rudan Margit kiemelte, hogy a gyakorlatban ez sokszor egészen apró változtatásokat jelenthet: kevesebb zavaró ingert, világosabb és egyszerűbb instrukciókat, vizuális kapaszkodókat, kiszámítható rutinokat vagy ellenőrzőlistákat. Ezek nem a követelmények feladását jelentik, hanem olyan segítséget, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek valódi tudása és képességei érvényesüljenek. Különösen fontos mindez azért, mert az eltérő idegrendszeri működés önmagában nem feltétlenül okoz másodlagos, következményes sérülést, a folyamatos kudarcok, konfliktusok és az ezekből fakadó önbizalomvesztés azonban igen. A pedagógusoknak ezért nemcsak a megfelelő tanítási módszerek megválasztásában, hanem a másodlagos sérülések megelőzésében is fontos szerepük van.

A gyermek mellett a család és a közösség is ott áll

Hoffer Ivett, a XIII. kerületi Egyesített Óvoda igazgatóhelyettese az intézmény inkluzív pedagógiai kultúrájának és intervenciós stratégiájának tapasztalatait mutatta be. Előadásának egyik fő üzenete, hogy az inklúzió nem csupán az egyes pedagógusok feladata: olyan szervezeti képesség, amely tudatos intézményi működést, szakmaközi együttműködést és a családokkal kialakított partneri kapcsolatot igényel.

Az intervenciós rendszer a gyermek fejlődésében, viselkedésében vagy közösségi részvételében megjelenő elakadások korai észlelésére és támogatására épül. A cél nem a mielőbbi diagnózis, hanem hogy a gyermek minél hamarabb megkapja a szükségleteihez illeszkedő támogatást. A szakembertől kért segítség nem a pedagógus kudarca, hanem annak felismerése, hogy a gyermek szükséglete meghaladja aktuális eszköztárát vagy kompetenciáját. A teammunka olyan védőfaktor, amelyben a pedagógusnak sem kell egyedül maradnia a nehézséggel. 

A rendszer fontos szereplői a szülők is. A szülőpartnerség jelentőségét két, ugyanattól a szülőtől származó mondat érzékeltette: „Teljesen egyedül maradtam”, majd egy évvel később: „Örültünk a diagnózisnak”. A két mondat a kapaszkodók, a megértés és a támogatás jelentőségét mutatja. Az előadás útravalója az volt, hogy minden gyermeknek helye van a közösségben; nem a pedagógus egyéni teljesítményén múlik a sikeres inklúzió – ehhez csapatban és rendszerben szükséges gondolkodni.

Nem létezik egyetlen jó válasz

Cságoly Kristóf, a Gyermekek Háza pedagógusa egy több évtizedes inkluzív tapasztalattal rendelkező intézmény gyakorlatába engedett betekintést. Mint mondta: olyan közegben dolgozik, ahol az osztályokban sajátos nevelési igényű gyermekek tanulnak, és a differenciált, illetve kooperatív oktatás a mindennapok része. Előadásában három már érettségizett diák történetén keresztül mutatta meg, milyen összetett döntési helyzetekkel találkozik egy pedagógus.

Az inkluzív nevelésben ugyanis ritkán létezik egyetlen jó válasz. Mikor jelent valódi segítséget egy könnyítés, és mikor akadályozza éppen az önállósodást? Hol húzódik a támogatás és az elvárás határa? Hogyan lehet együttműködni a szülőkkel akkor is, ha a szakmai szempontok és a család elképzelései eltérnek egymástól? És hogyan lehet úgy segíteni egy gyermeket, hogy a segítség végül ne váljon függőséggé? – tette fel a legfontosabb kérdéseket az előadó.

A történetekből az rajzolódott ki, hogy az inkluzív pedagógia egyik legnagyobb nehézsége éppen az, hogy nincs egyetlen előre elkészített forgatókönyv. Minden gyermekhez újra meg újra meg kell találni az utat, miközben a pedagógusnak arra is figyelnie kell, hogy az iskola végén képes legyen elengedni a rábízott fiatalt, és segíteni őt az önálló élet felé.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésben a résztvevők tovább folytathatták a közös gondolkodást. A beszélgetést Formanek Tamás, a Ferences Rendtartomány szociális referense moderálta.

Mit kezdjünk a mesterséges intelligenciával?

A szakmai nap második nagy témája a mesterséges intelligencia volt. Dr. Guld Ádám társadalom- és médiakutató előadásában arra kereste a választ, hogy az MI térhódítása mit jelent az oktatás, a társadalom és az egyes generációk számára.

Az előadó saját egyetemi tapasztalatából indult ki: néhány évvel ezelőtt feltűnően jól sikerült és egymásra kísértetiesen hasonlító hallgatói esszék hívták fel a figyelmét arra, hogy az új technológia rövid idő alatt az oktatás mindennapi valóságának részévé vált. Azóta az egyetemek igyekeznek szabályozni az MI használatát, az ellenőrzés azonban komoly kihívást jelent. Az MI-detektorok nem tökéletesek, az MI-használat pedig megfelelő eszközökkel akár el is rejthető. Mindez azt a kérdést is felveti, van-e még értelme bizonyos hagyományos, otthon elkészített beadandó feladatoknak, és hogyan kell újragondolni a tudás mérését.

Az MI azonban jóval többet jelent egy új oktatási eszköznél. Guld Ádám szerint egy újabb ipari forradalom tanúi vagyunk: míg korábban elsősorban a fizikai munkát kezdték gépek kiváltani, ma egyre több szellemi feladat automatizálható. Ez pedig alapvető kérdéseket vet fel a munka, a társadalmi státusz, az értékteremtés és a szabadidő jövőjével kapcsolatban.

Az előadás generációs szempontból is vizsgálta a változásokat. Az idősebb nemzedékek még szűkebb médiakörnyezetben szocializálódtak, míg az Y és különösen a Z generáció már digitális környezetben nőtt fel. Az Alfa generáció számára pedig már az MI által alakított médiavilág válik természetessé. Nemcsak a tartalmak jelentős része készülhet mesterséges intelligenciával, hanem algoritmusok azt is meghatározzák, hogy az egyes emberek milyen tartalmakkal találkoznak. Ez a valóság és a virtualitás határainak újabb elmosódásához vezethet, és az oktatás számára különösen fontos feladattá teszi a kritikus gondolkodás és a médiatudatosság erősítését.

A tartalmas előadások után a résztvevők kiscsoportokban folytatták a munkát. A két műhelymunka az elhangzottakra épült: az egyik az integrált nevelés kérdéseit, a másik a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepét járta körül. A kiscsoportos beszélgetéseket ferences testvérek fogták össze, így a délelőtti szakmai impulzusok a résztvevők saját tapasztalatain keresztül is tovább gondolhatóvá váltak.

Szakmai napból közösségi este

A közös gondolkodást délután közös kikapcsolódás követte. A résztvevők többféle program közül választhattak: volt foci, tollaslabda és röplabda, lehetett sétálni, illetve a szentkúti kegyhely történetével és értékeivel is közelebbről megismerkedni egy kegyhelybemutató során.

A közös vacsora után a nap a kegytemplomban folytatódott zenés szentségimádással, amelyet a Szent Angéla iskola tanárai vezettek. A csendesebb elmélyülés mellett gyónási lehetőség is várta a résztvevőket. Az este végül kötetlen beszélgetéssel zárult – hiszen a Pedagógiai Napok egyik fontos célja éppen az volt, hogy az intézményekben dolgozó pedagógusok ne csak szakmai munkatársként, hanem egy közösség tagjaiként is találkozzanak egymással.

***

Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Andrei Ivanov
Ferences Média 2026