A Tau a Bibliában

A tau a héber ábécé utolsó betűje. Egészen az Ószövetségtől kezdve használták szimbolikus jelentéssel is; már Ezekiel próféta is beszél róla könyvében: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak…” (Ez 9,4)
Ez az a jel, amellyel ha megjelölik Izrael szegényeinek homlokát, megmenti őket a pusztulástól. Ugyanezzel az értelemmel és jelentéssel szerepel a Jelenések könyvében is (Jel 7,2–3). A Tau tehát a megváltás jele. Külső jele a keresztény élet újdonságának, amelyet benső módon a Szentlélek pecsétje jelöl meg számunkra, amelyet keresztségünk napján kaptunk ajándékul (Ef 1,13). A keresztények már nagyon korán átvették a Taut, két okból is. A héber ábécé utolsó betűjeként az utolsó nap próféciája is volt, és ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a görög ábécé ómega (Ω) betűje, amint azt a Jelenések könyvében olvashatjuk: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.” (Jel 21,6); „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22,13) A keresztények azonban mindenekelőtt azért vették át a Taut, mert formája arra a keresztre emlékeztette őket, amelyen Krisztus feláldozta magát a világ üdvösségéért.

A Tau és Szent Ferenc

Szent Ferenc egész életével Krisztusról beszél, az Atya végső és végleges Szaváról az emberiség számára; és mivel a Tau hasonlít a keresztre, rendkívül kedves volt számára ez a jel: kiváltságos helyet foglalt el életében és tetteiben. Celanói Tamás szerint „Szent Ferenc ugyanis ezzel a betűvel szokta megjelölni leveleit, ha szükségből vagy szeretetből írt valakinek” (CÉCs 159); Szent Bonaventura pedig így ír a Legenda minorban: Ferenc „ezzel kezdte meg cselekedeteit”. Sőt: a falakra, az ajtókra és a cellák ajtófélfáira is felrajzolta. A Tau tehát Ferenc számára a legkedvesebb jel volt, egy mély lelki meggyőződés kifejező jele: azé a meggyőződésé, hogy egyedül Krisztus keresztjében van minden ember üdvössége.
Azt, hogy Szent Ferenc a Taut előszeretettel rajzolta fel a falakra, a régészeti kutatások is megerősítik: a Rieti-völgyben található Fonte Colombó-i remeteség Szent Mária Magdolna-kápolnájának helyreállítása során az egyik falon egy vörössel festett Tau jelet találtak, amelyet a 15. században fedtek le festéssel. A rajzot magának Szent Ferencnek tulajdonítják.

A megváltás jele

Szent Ferenc és a Tau kapcsolata figyelemre méltó jelenség volt egy olyan korban, amikor a katar, illetve a neomanicheus eretnek irányzatok magától a kereszt jelétől is irtóztak, mivel méltatlannak tartották azt Isten megváltó művéhez. Miközben kitárta karját, Ferenc gyakran ismételte testvéreinek, hogy szerzetesi ruhájuk formája éppen olyan, mint a Tau jeléé, azt értve ezalatt, hogy  „keresztre feszítettként” kell viselkedniük: az együttérző Isten tanúiként és a mindhalálig tartó hűség példáiként. Ezért nevezték Ferencet olykor „a hatodik pecsét angyalának”: ez az az angyal, aki a Jelenések könyvében magán viseli az élő Isten pecsétjét, és megjelöli vele a kiválasztottak homlokát. Szent Bonaventura pedig így szólt Ferencről annak halála után: küldetése jegyében „sírásra és jajgatásra, (…) a sóhajtozók és szenvedők homlokának Tauval való megjelölésére hívott”. (LM Prol 2) Nem feledkezhetünk meg arról az áldásról sem, amelyet Ferenc írt Leó testvérnek, s amelyet ma Assisiben, a Szent Ferenc-bazilika alsó templomában kialakított ereklyekápolnában őriznek. A Tau függőleges szára, amelyet Ferenc saját kezével rajzolt, áthalad Leó testvér nevének betűin. Mintha csak személyesen akarta volna elárasztani őt a kereszt megváltó erejével.

A Tau lelkisége

Szent Ferenc számára a Tau az egyetemes megváltás jelképe volt. „Szent kereszted által megváltottad a világot”: így zárul az az imádság, amelyet Ferenc és testvérei minden alkalommal elimádkoztak, amikor csak megláttak egy keresztet vagy annak képét. A Tau Ferenc számára a folyamatos megtérés jelképe is: szegénnyé válni, lemondani minden gazdagságról a szegény Krisztus példáját követve. A Tau számára a küldetés és a másokért végzett szolgálat követelménye is, emlékeztet arra, hogy maga az Úr egészen a halálig szolgánkká lett. Végül pedig a Tau Ferenc számára Isten jóságának és szeretetének jele, ezért a „tökéletes öröm” forrása.

A Tau számunkra napjainkban

Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak.

Napjainkban Szent Ferenc számtalan barátja – világiak és szerzetesek egyaránt – viseli a Taut mint a ferences családhoz vagy ferences lelkiséghez tartozásuk megkülönböztető jelét. Ez a kereszt a keresztény élet iránti elköteleződés „pecsétjévé” válik, és szüntelenül emlékeztet Krisztus győzelmére a rossz és a halál fölött. A Tau nem egy medál, és még kevésbé amulett: a hit útjának kézzelfogható jele; mindenekelőtt pedig életre szóló elköteleződés a szegény és megfeszített Krisztus követésében. Az ellentmondás jele a remény jelévé vált, a földi életünk végéig tartó hűség tanúságtételévé.

Ezekiel próféta könyvéből (Ez 9,1–6)

Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!” Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.

A Ferences Forrásokból (Szent Bonaventura: Legenda minor)

Egy testvér, név szerint Pacifikusz, érdemesnek bizonyult arra, hogy Ferenc homlokán egy nagy Tau jelet lásson, amely a színárnyalatok sokfélesége miatt feltűnő volt, és csodálatosan széppé és díszessé tette az arcát. Ugyanis tudni kell, hogy Isten embere tisztelte ezt a jelet, és nagyon ragaszkodott hozzá; gyakran ajánlotta beszéd közben; ezzel kezdte meg cselekedeteit, és saját kezűleg írta oda azoknak a céduláknak az aljára, amelyeket szeretetből küldött el, mintha egész törekvése – ahogy a próféta mondja – az volna, hogy „Tau jelet rajzoljon azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és sírnak”, miközben ő maga is őszintén Krisztushoz tér.

A Tau megáldása és átadása

Pap:
Áldd meg, Uram, ezeket a Taukat!
Áldd meg azokat, akik viselni fogják a megváltás és a belső szabadság jeleként, szent nevedet hívva és szolgád, Ferenc közbenjárását kérve!
Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Ámen.

N., vedd a Taut, az üdvösség jelét, mellyel keresztséged napján megjelöltettél!

Pap:
Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket.
Mutassa meg nektek arcát, és könyörüljön rajtatok.
Fordítsa felétek arcát, és adjon nektek békét.
És a mindenható Istennek: az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok, és maradjon veletek mindenkor!