Porciunkula búcsúi ünnepi szentmisét mutattak be Angyalos Boldogasszony ünnepének előestéjén, augusztus 1-jén a pesti ferences templomban. A mise főcelebránsa Mihályi Jeromos tihanyi bencés perjel volt, akivel több ferences is koncelebrált, köztük Berhidai Piusz tartományfőnök.
A szentmise elején Kálmán Peregrin, az Alkantarai Szent Péter-templom templomigazgatója üdvözölte a szónokot és a templomot megtöltő híveket. Mihályi Jeromos elmondta, szinte hazajött, hiszen jelöltként a közelben végezte tanulmányait, és ide járt templomba.
Homíliájában Mihályi Jeromos felidézte, hogy annak idején Szent Ferenc a bencésektől kapta a később Porciunkulának nevezett kis kápolnát, ahonnan a Kisebb Testvérek Rendje származik. (A portiuncula kicsinyke osztályrészt, részecskét jelent. Az egykori kápolna fölé 1569 és 1640 között épült hatalmas templom, amelyet Angyalos Boldogasszonynak szenteltek.) Emellett több párhuzamosságra, kapcsolódásra is felhívta a figyelmet, amely a bencéseket és a ferenceseket összeköti.
Szent Benedek az 5–6. század fordulóján élt, és nagyon fiatalon kiköltözött a Róma közeli Subiacóba, ott remetéskedett. Amikor a kísértés, a vágy nagyon erőt vett rajta, vezeklésül belevetette magát egy rózsabokorba. Később innen elköltözve Montecassinóban alapította meg a rendjét, majd lefektette a nyugati szerzetesrendek alapjául szolgáló rendi szabályzatát, a Regulát. Szent Ferenc Szent Benedekhez hasonlóan nagyon újat hozott az Egyházba, az egyszerűségével, a koldulással, az emberek iránti szeretetével. Szent Ferenc szerette volna, ha Szent Benedek valamiképpen megerősíti az ő küldetését, ezért is látogatott el Subiacóba.
A legenda úgy tartja, hogy a rózsa, amelybe egykor Szent Benedek vezeklésként belevetette magát, Szent Ferenc keze nyomán egyszeriben kivirágzott. Az pedig mindenképpen történelmi tény, hogy a Porciunkulát Szent Ferenc a bencésektől kapta használatba. Subiacóban van egyébként Szent Ferenc egyik legkorábbi portréja, amely nagy valószínűséggel még az életében készülhetett, és a későbbi szentet glória nélkül ábrázolja.
Mihályi Jeromos szerint Szent Ferenctől nem csak a ferencesek tanulhatják meg, mit jelent egyszerűnek lenni, odaajándékozni magunkat Istennek. Ebben a világban sokszor félünk, akár a családunkban, emberi kapcsolatainkban megtapasztalhatjuk ezt, akár ha nehézségekkel vagy elhagyatottsággal szembesülünk – mutatott rá a szónok. Angyalos Boldogasszony ünnepén jó Máriára tekinteni, aki bátor volt, méhébe fogadta azt, akit a világ nem volt képes befogadni, vállalta az istenszülőségből fakadó nehézségeket. Ott állt Fia mellett csendben a nyilvános működése idején és akkor is, amikor a lelkét tőr járta át, és látnia kellett fiát meghalni. A tanítványokkal együtt imádkozott, várta Jézus feltámadását, aztán később a Szentlélek eljövetelét. Nekünk is ilyen bátornak kell lennünk, nem meggondolatlan dolgokat cselekedve, de a napi mély imádságra támaszkodva.
A bencés perjel arra buzdított, hogy mindannyiunknak van okunk felfrissíteni az imaéletünket, átalakítanunk a szentségekben jelen lévő Istennel való találkozásunkat.
Ehhez bátran szembe kell néznünk a félelmeinkkel, bűneinkkel. Mindehhez szükség van olyan helyekre, ahol otthon érezzük magunkat, legyen az a Porciunkula, Subiaco vagy éppen a pesti ferences templom.
Adjunk hálát, hogy vannak ilyen ősi templomaink, adjunk hálát, hogy a ferencesekhez be lehet térni! Mihályi Jeromos arra is sarkallta a jelenlevőket, hogy a többi hívőért is adjunk hálát, és ennek illusztrálására saját történetét hozta fel. Középiskolás kora óta őriz a pénztárcájában pár levelet arról a subiacói rózsáról, amelyet Szent Benedek legendás virágjának tartanak. Amikor jelöltként a szerzetesi főiskolán tanult, bár nem mindig ugyanarra a misére járt, mégis sokszor közel ültek egymáshoz egy idős hölggyel, akivel sokszor békejobbot is nyújtottak egymásnak. A hölgyön látszott, hogy nagyon beteg, és egyszer spontán módon, anélkül, hogy tudta volna, ki is az a fiatalember, aki vele szemben van, egy kis Jézust ábrázoló szentképet adott át neki. Azóta ebbe a szentképbe belerejtve őrzi a pénztárcájában Szent Benedek rózsájának leveleit.
Tekintsünk Isten küldötteiként embertársainkra! – fűzte hozzá a tihanyi perjel. Kérte, hogy amikor békecsókot váltunk másokkal, nézzünk bele a szemükbe és kívánjunk valóban békét a számukra. Ez adja majd meg annak a boldogságnak az előízét, ami az Isten országában teljesedik be.
Kálmán Peregrin a búcsúi szentmise végén hangsúlyozta, hogy a Porciunkula volt az első kegyhely, ahol a római és jeruzsálemi kegyhelyekhez hasonlóan búcsút lehetett nyerni, ezért is ilyen jelentős ez az ünnep a ferencesek számára. A jelenlévők rövid csendet tartottak, hogy kérjék Jézus gyógyító kegyelmét saját bűneik és elhunyt szeretteik számára, ezt követően a Szentatya szándékaira imádkoztak.
A szentmise végén Szent Ferenc ereklyéjével adott áldást a búcsú szónoka, Mihályi Jeromos.
***
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Fotó: Pesti Ferencesek
Ferences Média 2025
