„A szakmai felkészültség önmagában ma már kevés, emberi tartásra is szükség van” – vallja Jakobszen Gabriel, a Szemrédi Alapítvány kuratóriumának elnöke, akivel tehetséggondozásról, keresztény nevelésről, kompetenciákról és a „mai fiatalokról” beszélgettünk.

***

Ön szerint miért fontos ma Magyarországon a tehetséggondozás támogatása, különösen azoknak a fiataloknak az esetében, akiknek az anyagi helyzete korlátozhatná a lehetőségeiket?

Minden közösség jövője azon múlik, hogy felismeri-e és kibontakoztatja-e a benne élő tehetségeket. Egy fiatal képességei azonban nem attól függenek, milyen anyagi körülmények közé született. Éppen ezért fontos, hogy a család anyagi helyzete ne legyen akadálya a fejlődésnek, a továbbtanulásnak vagy a tehetség kibontakoztatásának. Ha egy fiatal lehetőséget kap, abból nemcsak ő profitál, hanem később a közössége és az egész társadalom is. Mi ebben hiszünk, ezért támogatjuk azokat a diákokat, akik szorgalmukkal és elkötelezettségükkel élni szeretnének a kapott lehetőségekkel. 

Sokszor halljuk, hogy a tehetség önmagában nem elég. Mi szükséges még?

A tehetség valóban csak kiindulópont. Szükség van kitartásra, szorgalomra, alázatra és olyan támogató környezetre, amely bátorít, irányt mutat, és akkor is hisz a fiatalban, amikor ő maga bizonytalan. Ugyanilyen fontosak a jó tanárok, a család, a közösség és azok a lehetőségek, amelyek révén valaki kipróbálhatja magát. Egy ösztöndíj sokszor éppen ezt a biztonságot és szabadságot teremti meg.

Ön szerint mi az, amiben egy ösztöndíjprogram vagy egy támogató alapítvány valódi változást tud elérni egy fiatal életében?

A legfontosabb talán az, hogy reményt és bizalmat ad. Az anyagi támogatás természetesen sokat jelent: lehetővé tesz tanulmányokat, versenyeket, nyelvvizsgát vagy egy projekt megvalósítását. De legalább ilyen fontos az az üzenet, hogy valaki hisz a fiatalban. Ez önbizalmat ad, felelősségérzetet ébreszt, és arra ösztönöz, hogy a kapott támogatást később mások javára is kamatoztassa. Konkrét példákat látunk arra, hogy az ösztöndíj biztosította lehetőség egy életpálya választását is segítette.

Amikor egy fiatal tehetség támogatásáról döntenek, valójában mibe fektetnek be: egy diák tanulmányi sikerébe vagy a társadalom jövőjébe?

A kettő nem választható el egymástól. Egy fiatal tanulmányi sikere hosszú távon a társadalom javát is szolgálhatja. Mi nem csupán jó bizonyítványokat szeretnénk támogatni, hanem olyan embereket, akik később felelős, értéket teremtő tagjai lesznek a közösségnek. Az igazi befektetés mindig az emberbe történik.

A Szemrédi Alapítvány hosszú ideje a pannonhalmi bencés diákokat támogatja. Mi motiválta Önöket arra, hogy a Ferences Ösztöndíjprogram mellé is odaálljanak?

Alapítványunkat egy, az Amerikai Egyesült Államokba 1956-ban gyermekként menekült két honfitársunk, Szemrédi Zoltán és későbbi felesége, Gabriella hozta létre azzal a céllal, hogy nehezen indult, de tehetségük és kitartásuk eredményeként sikerbe fordult életük munkájának gyümölcseivel hazájuk fiataljainak keresztény neveléséhez járuljanak hozzá. Az Alapítvány küldetése kezdettől fogva az volt, hogy olyan fiatalokat segítsen, akik tehetségükkel és szorgalmukkal kiemelkednek, ugyanakkor támogatásra szorulnak. Amikor megismertük a Ferences Ösztöndíjprogram céljait, azt láttuk, hogy ugyanazokat az értékeket képviseli: esélyteremtést, a kereszténységben gyökerező közösségi felelősséget és a fiatalok személyiségének sokoldalú fejlesztését. Természetesnek éreztük, hogy ebben a munkában partnerként is részt vállaljunk.

Mit látnak közösnek a bencés és a ferences oktatási-nevelési hagyományban, ami miatt természetesnek érezték ezt az együttműködést?

Korzenszky Richárd atyának – aki a Tihanyi Apátság emeritus perjele, az 1980-as években a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója volt, majd az 1990-es évek elején az egyházi oktatás újjáélesztésével megbízott miniszteri biztos – van egy szellemes mondása, amellyel jellemzi a rendszerváltás előtt működő, két-két gimnáziumot fenntartó három férfi szerzetesrend iskoláit. A piaristák megtanították a tudományokat, a bencések a kultúrába vezették be tanítványaikat, a ferencesekhez meg szerettek járni a fiúk. Bár a különböző rendeknek sajátos lelkisége és hagyománya van, közös bennük az emberközpontú nevelés, a tudás megbecsülése, a közösség erejébe vetett hit és a szolgálat szemlélete. Arra törekednek, hogy ne csupán jól képzett, hanem felelősen gondolkodó, nyitott és másokért tenni akaró embereket neveljenek. Ezek olyan értékek, amelyek a kereszténységből fakadnak és messze túlmutatnak az intézményi kereteken. Ugyanakkor ma már csak két olyan katolikus fiúgimnázium és kollégium van, ahol hétvégén sem mennek haza a fiúk: Pannonhalmán és Esztergomban. Ezek az intézmények olyan értéket képviselnek, amelyet óvni, és ahogy lehet, támogatni kell. Ehhez kíván hozzájárulni a Szemrédi Alapítvány.

A projektbemutató napon találkozott azokkal a fiatalokkal, akik saját ötleteiken dolgoznak. Mennyire látja optimistán a mai középiskolás generációt? Miben mások ők, mint a korábbi nemzedékek?

Kifejezetten bizakodóak vagyunk. A mai fiatalok gyorsan tanulnak, nyitottak az új megoldásokra, és sokkal természetesebben mozognak nemzetközi, vagy akár a digitális világban. Ugyanakkor előttük is komoly kihívások állnak: rengeteg információ között kell eligazodniuk, és sokszor nagy nyomás nehezedik rájuk. Éppen ezért fontos, hogy olyan közösségek vegyék körül őket, amelyek segítenek – kipróbált és időtálló – értékek mentén dönteni és hosszú távon gondolkodni.

A projektbemutató napon személyesen is meghallgatta a diákok prezentációit. Volt olyan projekt vagy pillanat, amely különösen megmaradt Önben?

Nem egyetlen projektet emelnék ki, hanem azt a közös élményt, hogy a fiatalok mennyi kreativitással és felelősségtudattal közelítettek a választott témáikhoz. Imponáló volt az előadásmódjuk, az, ahogyan a prezentáció végén idegennyelven mondtak összefoglalót. Különösen örömteli volt látni, hogy sokan nemcsak saját érdeklődésükből indultak ki, hanem arra is keresték a választ, hogyan tudnak valamilyen problémára megoldást adni vagy másoknak segíteni. Ez a szemlélet talán még fontosabb, mint maga a projekt eredménye.

Milyen képességeket tart ma nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy egy fiatal helytálljon egy gyorsan változó világban?

A biztos tudás mellett ma különösen fontos a tanulási képesség, az alkalmazkodóképesség, az együttműködés, a kreatív gondolkodás és a felelős döntéshozatal. Emellett egyre nagyobb értéke van az empátiának, a hitelességnek és annak, hogy valaki képes legyen közösségben dolgozni. A szakmai felkészültség önmagában ma már kevés, emberi tartásra is szükség van. Jó példaképeket érdemes választani és akkor különösebb extra fáradtság nélkül vértezheti fel magát értékes tulajdonságokkal bármely fiatal.

Az elmúlt években sok tehetséges fiatallal találkozhatott. Van olyan közös tulajdonság vagy hozzáállás, amelyet a legeredményesebb fiatalokban újra és újra felfedez?

Talán a kíváncsiság az első, amit minden alkalommal látunk. A legeredményesebb fiatalok nem elégednek meg a kész válaszokkal, hanem kérdeznek, keresnek és tanulni akarnak. Emellett jellemző rájuk a kitartás és az, hogy a kudarcokat nem zsákutcának, hanem a fejlődés nélkülözhetetlen, értékhordozó elemeinek tekintik. Számunkra külön öröm, amikor azt is látjuk, hogy sikereiket nemcsak saját eredményként élik meg, hanem szeretnének velük mások javára is szolgálni. Ez mutatja meg igazán, hogy a tehetség értékké vált. Ha tevékenységünkkel sikerült inspirálnunk az értékteremtést, nem dolgoztunk hiába.

***

Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Andrei Ivanov
Ferences Média 2026