„Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, ó, Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen” (Szent Ferenc, LevRend)
Szent Ferenc atyánknak ebben az imájában egy mély vágyódás fogalmazódik meg Isten és az Ő országa után. Élete megtérése után Isten felé haladt, amely tranzitusában teljesedett meg, amikor színe elé lépett, az örök boldogságba. Mostani elmélkedésünk, szorosan illeszkedve a korábbiakhoz, az ember örök sorsáról fog szólni.
Érdemes visszamennünk, egészen a teremtésig. Isten csodaszép világegyetemet készít számunkra. Ahogyan Ferenc is megénekli a Naphimnuszban, minden teljes harmóniában van. És egyetlen célja van: az ember. Aki Isten képmása. A teremtés a Szentháromság szeretetének kiáradása és megosztása. Semmi más oka nincs a létnek. Isten maga a lét. Rajta kívül semmi sincs. Ő maga a teljesség.
De mit keres akkora a rossz a világban? Miért van szenvedés? Fájdalom? Szomorúság? Keserűség? Halál? Ez az ember kérdése. A kezdetektől. Nem tudjuk megkerülni. A Szentírás, Isten kinyilatkoztatott Igéje a segítségünkre siet. Most is. A gonosszal először a kígyó képében találkozunk. Már ott is hazudik, mert ő a hazugság atyja. Becsap, rászed, megkísért, bűnbe visz. A bűn pedig mindig az Istentől való elszakadás, az Ő akaratának a megtagadása. Mert ez az ő célja. Irigy ránk. Mert mi még tudunk dönteni és választani. Ő már nem. De ki ő? Ma nem divat róla beszélni. Sőt sokan tagadják létezését. Még keresztény körökben is…
Ahhoz, hogy ezt a titkot megértsük egy kis bevezetőt szeretnék adni az angyal-tanba. Ők szellemi teremtmények. Értelmük, akaratuk van. Általában nem láthatóak. A földi időn kívül léteznek. Atyjuk Lucifer, nevének jelentése: fényhordozó. A legnagyobb az angyalok között. De fellázadt a teremtés hajnalán, mert ő csak a második volt Isten után. Az ördög lázadására azért nincs bocsánat, mivel nem tud változni, egyszeri döntése végleges. Mind az Ó-, mind az Újszövetség beszámol erről a bukásról:
„Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” (Iz 14,12-15)
„A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. »Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.« Így válaszolt nekik: »Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.« (Lk 10,17-18)
„Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” (Jel 12,7-9)
A vétkező, bukott angyalok:
„Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre…” (2Pét 4)
„Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.” (Júd 6-7)
Számukra tehát nincs visszaút, se remény. A pokol az a hely, ahol nincs Isten. Vagyis nincsen szeretet. Soha, soha, soha nem is lesz. Véget nem érő állapot. Félelmetes ebbe belegondolni. De időnként szükségünk van rá. Nem azért, hogy megrémüljünk. Hitünk alapja nem a félelem. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1036.) ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „A Szentírás kijelentései és az Egyház tanítása a pokolról meghívás a felelősségre, mellyel az embernek örök sorsát szemmel tartva kell élnie a szabadságával. Ugyanakkor sürgető meghívás a megtérésre: »A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt« (Mt 7,13-14):
„Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk, és ne kelljen, mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tűzre távoznunk, a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”
A megkísértettség és az elkárhozás kockázata végig jelen van, az utolsó pillanatig. Tours-i Szent Márton halálos ágyán így szólt (Sulpicius Severus írása nyomán): „Hagyjatok, testvéreim, hagyjatok, hadd nézzem inkább az eget, mint a földet! Az Úr felé törekvő lelkem hadd induljon útjára!” Ekkor a gonosz lelket pillantotta meg maga mellett, rászólt: „Mit ácsorogsz itt, vérengző bestia? Rajtam nincs keresni valód, te gyilkos! Ábrahám kebelére jutok!” Ezekkel a szavakkal adta vissza lelkét Istennek. Mártont örvendezve fogadták Ábrahám kebelére, a szegény és alázatos Márton gazdagon ment be a mennybe. – Mint a szegény Lázár. Márton egész élete Istenről és az imádságról szólt. Ez tette őt ellenállóvá. Minket is ez erősít meg.
Több mint 100 évvel ezelőtt Mária Fatimában – egy magánkinyilatkoztatásban – három gyermeknek megmutatta a pokol borzalmát. Idézem Lúcia nővér visszaemlékezéseit:
ELSŐ TITOK
„A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok vitték őket. Magukból az ördögökből és lelkekből is lángok, füstfelhő és szikrák csaptak ki. Minden irányba hullottak, mint a szikrák hatalmas tűzvészben: súlytalanul és egyensúlyt vesztve. Közben reszketve jajgattak iszonyatukban és félelmükben, s kétségbeesetten kiáltoztak fájdalmukban. Az ördögök szörnyű és fölismerhetetlen állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és feketék. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hála a mi jóságos Mennyei Anyánknak, aki megígérte nekünk, hogy az Égbe visz, különben azt hiszem, meghaltunk volna az iszonyattól és a félelemtől.”
MÁSODIK TITOK
„Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és békéjük lesz.” – „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” – kéri a Szűzanya. Most is. És sok-sok rózsafüzér imádság.
Isten senkire nem erőszakolja rá magát. Azt szeretné, ha szabadon szeretnénk Őt viszont. Ezért van szabad akaratunk. A döntés és a felelősség a mi kezünkben van! Az utolsó leheletig van esélyünk. Ha bűnbánatot tartunk és megadjuk magunkat Istennek és az Ő akaratának. Ahogyan Ferenc atyánk fogalmaz a Naphimnuszban: „És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak, Második halál nem fog fájni azoknak.”
Mivel a kísértő végig kíséri életünket, szükségünk van az imádságra, vagyis a Jézussal való szoros barátságra. Nem telhet el nap, hogy ne adjunk neki időt. Életünk alapdöntéséről van szó. Ennek értékrendünkben, vagyis erkölcsünkben is meg kell mutatkoznia. Mindenben követnem kell Anyaszentegyházunk tanítását. Mert azon keresztül Isten vezet bennünket. Lehet, hogy most még sok mindent nem értesz, de hagyatkozz rá. És keresd az értelmét, kutass, kérdezz, járj utána. Bátran ússzál szembe az árral. Megéri! Mert az élet egy soha vissza nem térő alkalom. És nem tudhatjuk, hogy Jézus mikor jön el értünk és mikor kopogtat.
Szeretném Szent Carlo Acutis életét példának hozni. Sokat tanulhatunk tőle. Mi, szerzetesek is. Élete középpontjában az Eucharisztia állt. Mert mélyen felismerte, hogy Jézus valóságosan jelen van benne. Őt szemlélhetjük Benne. Azt tanítja, hogy „az Eucharisztia a mennyországba vezető autópálya.” Ezért naponként akart Vele találkozni. Nem telt el nap, hogy ne ment volna be egy templomba. Ezt mi is megtehetjük. Tegyük is meg!
Az imádság soha nem elvesztegetett idő. Minden városban van templom. Az előterük általában nyitva van. Térjünk be, mint itt is a zarándoklat során, és köszöntsük őt egy rövid fohásszal. Ne sajnáljuk az időt! Nem rég Szegeden egy kerekasztal beszélgetésen olyan jó volt hallani egy fiataltól, hogy felismerte ennek fontosságát. Ezért ha teheti, hétköznapi is megy Szentmisére. Mert az már a Mennyország előíze. A Szentháromságos Isten vár ott bennünket. Vele találkozhatunk.
Mi, ferencesek, nap mint nap többször imádkozzuk a zsolozsmák kezdetén: „Kenyeret adtál nekik az égből. Telve minden gyönyörűséggel.” Az olasz nyelv ezt édességnek fordítja. Ez a gyönyörűség, édesség már a Mennyországra utal. Ahol nem lesz több fájdalom, szenvedés, sírás, bűn, hiány, hanem az élet teljessége vár bennünket. Szent Pál így fogalmaz: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb” (Fil 1,23). Vagy: „Mindenkor az Úrral leszünk”( 1Tessz 4,17). És: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 15).
„A mennyország az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végső és teljes boldogság állapota. A mennyországban élni azt jelenti, »Krisztussal lenni«.” (KEK 1024-1025). Ebben részült Édesanyánk, Mária is, ezt ünnepeltük Nagyboldogasszonykor. Istenünk színről színre látása. A szentek, üdvözültek lakhelye. Ők lélekben vannak most ott jelen. De amikor Krisztus, mint bíró, az utolsó ítéletkor újra eljön és megítéli a földet, utána a Jelenések könyvének tanítása alapján új ég és új föld lesz, vagyis minden megújul. Ekkor támadunk fel testileg is. Tegnapi elmélkedésünk is erről szólt. Ezt elmélyítve szeretném most idézni a Jelenések könyvének a végét:
„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak. (…)« Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.” Ez a megdicsőült állapot vár ránk az idők végén. Ekkor már testben-lélekben is ott leszünk, szerető Istenünk országában.
Évente több lelkigyakorlatot is tartok középiskolások számára. Mint ahogyan itt a zarándoklaton is, ott is minden este ezzel a kéréssel zárjuk a napot: „A nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a Mindenható Isten.” Ilyenkor a diákok mindig megrökönyödnek. De hiszen ez még hol van… Röviden el szoktam magyarázni, hogy soha nem tudjuk, mikor jön el értünk Jézus, mikor kopogtat. Mindig késznek kell lennünk. Ősi keresztény szokás, hogy így hívjuk Jézust: „Marana tha! – Jöjj el, Uram, Jézus!” Legyünk mindig éberek és virrasszunk. Carlo Acutis félt, hogy a tisztító tűzbe kerül. Sokat tett szeretetből és mély hitből, hogy ez ne így legyen. Kövessük példáját! Hogy amikor Jézus valóban eljön, alkalmasak legyünk egyből az Ő országába kerülni, hogy ott vég nélkül élvezzük az Ő társaságát.
Urunk, Jézus! Te barátaidnak hívsz bennünket, és valóban azok is vagyunk. Köszönjük, hogy megteremtettél bennünket és azt is, hogy már itt a földön megismerhettünk Téged, és Veled találkozhatunk az Eucharisztia titkában. Add, hogy mindig ez a barátság éltessen bennünket és így hiteles tanúidként minél több barátot szerezzünk Neked. Segíts, hogy életünk Terólad szóljon a szeretetben. Háríts el minden akadályt, amely az utunkban áll! Teljesítsd szívünk legbensőbb vágyát, hogy földi, halandó életünk után, a Te örök országodba juthassunk. Segítsenek ebben Mária édesanyánk, szentjeid, angyalaid és őrangyalaink! Ámen!
***
Hallgasd vissza a többi elmélkedést itt!
***
Szerkesztette: Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Pados Adrián
Ferences Média 2026
