Több száz zarándok ünnepelte együtt augusztus 1–2-án a Havas Boldogasszony-búcsút a szeged-alsóvárosi ferences kegyhelyen. A kétnapos ünnep során a hívek gazdag lelki programokba kapcsolódhattak be: szentmisék, keresztút, szentségimádás, virrasztás, körmenet és folyamatos gyónási lehetőség várta őket, miközben a közösség imádkozott a családokért, a hivatásokért, a betegekért és Bálint Sándor boldoggá avatásáért. Az ünnepen külön köszöntötték a Szegedre érkező új ferences szerzeteseket is.

Első nap

Bálint Sándor életpéldája, a hivatásokért mondott imádság és virrasztás nyitotta meg a Havas Boldogasszony-búcsút Szeged-Alsóvárosban

Bálint Sándor életpéldája, a Szűzanya iránti évszázados tisztelet és a papi, szerzetesi hivatásokért mondott közös imádság határozta meg a szeged-alsóvárosi Havas Boldogasszony-búcsú első napját augusztus 1-jén. A lelki programokban gazdag nyitónapon a hívek együtt emlékeztek a hitvalló néprajztudósra, köszöntötték a Szegedre érkező új ferences testvéreket, majd a dicsőítő szentségimádás és a halottak emlékére mondott szentmise után késő estétől hajnalig virrasztottak a templomban.

A búcsú első programjaként – Bálint Sándor születésének évfordulóján – koszorúzással tisztelegtek a tudós emléke előtt. Előbb a Pálfy utcai szülőháznál, majd a Mátyás téren álló mellszobránál gyűltek össze a résztvevők. A megemlékezésen jelen voltak Bálint Sándor távoli rokonai, valamint az egyházi, tudományos és kulturális élet képviselői. A koszorúzás előtt Vargáné Bögi Veronika közösségi programszervező köszöntötte az egybegyűlteket. „Nagy öröm számunkra, hogy ma együtt tiszteleghetünk Bálint Sándor életpéldája előtt itt, azon a helyen, ahol egykor szülőháza állt” – fogalmazott.

Ezután Farkasné Dőry Magdolna előadásában Rónai Béla Csodaként megélt sugárzás – Bálint Sándorra emlékezem című könyvének születéséről szóló visszaemlékezése hangzott el, ezt követően pedig Fejes Ferenc, Bálint Sándor távoli rokona osztotta meg ünnepi gondolatait. A koszorúzás zárásaként Ocsovai Grácián OFM atya vezette azt az imádságot, amelyet Bálint Sándor boldoggá avatásáért mondtak el az egybegyűltek, majd áldásban részesítette a jelenlévőket. 

Az emlékezés koszorúját elsőként a Szegedi Tudományegyetem nevében Zakar Péter rektorhelyettes helyezte el, majd a Szeged–Csanádi Egyházmegye, a Gál Ferenc Egyetem és a Bálint Sándor Kultúrakutató Csoport képviseletében Serfőző Levente püspöki helynök és Barna Gábor professzor koszorúzott. Ezt követően a Móra Ferenc Múzeum, valamint a Napsugaras Tájház képviselői rótták le tiszteletüket.

Az Alsóvárosi Ferences Plébániával szemközt álló mellszobornál Kárpáti Kázmér OFM arról beszélt, hogy a régi századok nagy szentjei sokszor távolinak tűnnek, Bálint Sándor azonban egészen közel hozza a szentség mindennapi valóságát. „Éppen ezért olyan közel áll hozzánk Bálint Sándor alakja. Mindössze néhány évtizede költözött az örök hazába, és azt mutatja meg számunkra, hogy a szentség nem csupán a felszentelt papok vagy a szerzetesek útja. A világi ember is lehet szent: a házastársi hűségben, a mindennapi munkában, a család iránti szeretetben és az Istenhez való rendíthetetlen ragaszkodásban” – mondta Kázmér atya, kiemelve, hogy a mellszobor tekintete jelképes módon Krisztusra irányul. „Ahogyan Bálint Sándor egész életében nem vette le szemét a Boldogságos Szűzanyáról és az ő Szent Fiáról, Jézusról, úgy segítsen bennünket is az örökkévaló Isten, hogy hitünkben mi is állhatatosak maradjunk” – tette hozzá.

Oltalmazónk: Mária

A búcsú nyitó szentmiséjét Serfőző Levente plébános, püspöki helynök mutatta be Bálint Sándor boldoggá avatásáért. Homíliájában a szegediek évszázados Mária-tiszteletéről beszélt. „Őseink Isten után Máriát választották oltalmazójuknak, és ezt a döntést ma nekünk kell megújítanunk” – jegyezte meg ennek kapcsán. Arra hívta a híveket, hogy Mária példáját követve egész életükben adjanak helyet Istennek. „Nem ugyanezt szeretnénk mi is? Hogy Isten otthon érezze magát a szívünkben, családjainkban, kapcsolatainkban, munkánkban és egész életünkben?” – tette fel a kérdést.

Serfőző Levente ezután felidézte Assisi Szent Ferenc Mária-köszöntő imádságát is, majd a jubileumi év kapcsán emlékeztetett a tranzitus 800. évfordulójára. Prédikációjának második részében a reményről elmélkedett. Kiemelte, hogy korunk számos válsága ellenére a keresztény ember reménye Krisztusból fakad. Ennek példájaként idézte fel Bálint Sándor egyik legmegrendítőbb vallomását: „Nem vagyok nekikeseredett, csak tisztában vagyok a határokkal… Nem bánt, hogy hajótöröttje lettem magamnak, mert a tenger csodálatos, és az eget, ha rám szakadt is, ott őrzöm a szemeimben.”

Igent mondani Isten hívására

Az kora esti szentmisét a papi és szerzetesi hivatásokért ajánlották fel. A liturgia elején Szoliva Gábriel OFM hangsúlyozta: „Amikor hivatásokért könyörgünk, nem azért kérjük Istent, hogy győzze meg az embereket a hivatás szépségéről. Sokkal inkább azokért a testvéreinkért imádkozunk, akiket ő már megszólított, hogy kegyelmével segítsen nekik felismerni és bátran követni a hívását.” Örömmel jelentette be azt is, hogy szeptemberben hat fiatal kezdi meg jelöltségét a ferences rendben Szegeden.

Szintén a szentmise elején a búcsúzó plébános, Kázmér atya köszöntötte a város új szerzetes testvéreit, köztük a szentmisét celebráló Gábriel atyát, akinek művészi érzékenységét méltatta: „Isten azért adja a művészetet, hogy általa megsejtsük szeretetének és jóságának mélységét.” A leendő plébános Hajas Ámosz atyát pedig arra kérte: „A matematika és a fizika világában fedezted fel Isten rendjét és bölcsességét… Most pedig azt kívánjuk, hogy ugyanilyen szeretettel fedezd fel az itteni egyházközség sok jó szándékú emberét is.”

A szentmise prédikációjában Ámosz atya személyes történeteken keresztül mutatta be, hogyan válik a meghallott isteni szó konkrét cselekvéssé. „Amikor meghalljuk Isten szavát, olyan, mintha kapnánk tőle egy marék szöget. A kalapács pedig mindaz, amit ő adott nekünk: az akaratunk, a jó szándékunk, a bátorságunk. Amikor meg is tesszük, amit Isten kér, akkor beverünk egy-egy szöget ebbe a sokszor rozoga világba.” Ámosz atya a prédikáció végén a Szűzanyára tekintve arra biztatta a híveket, hogy merjenek igent mondani Isten hívására.

A Szűzanya mindig Krisztushoz vezet

A búcsú ökumenikus nyitottságát jelezte, hogy este Szaplonczay Miklós görögkatolikus esperes celebrált görögkatolikus liturgiát, amelynek központi témája az volt, hogy bármikor bizalommal fordulhatunk a Szűzanyához. „Az Istenszülő a legjobb részt választotta, amikor igent mondott Istennek. Ez az igen egy örök igen volt; örök elfogadása Istennek. Ez segíthet nekünk is odalépni az Istenszülőhöz; az ő közbenjárásában és anyai szeretetében bízva tudunk Jézushoz fordulni” – jegyezte meg Miklós atya.

A nap folyamán rózsafüzér-imádság és a világi ferences közösség vezetésével szabadtéri keresztút segítette a zarándokokat az ünnepre való lelki felkészülésben és hangolódásban. Késő este pedig a kolostor udvarán rendezett szabadtéri szentségimádáson közel száz hívő imádkozott együtt az Oltáriszentség előtt az Eleven Tűz dicsőítő zenekar vezetésével. 

Éjfélkor Ocsovai Grácián OFM mutatott be gyertyafényes szentmisét az elhunytakért. Prédikációjában arra emlékeztetett, hogy Mária mindig Krisztushoz vezet. „Nagy szükségünk van egy csendes helyre, egy lelki menedékre, ahol a világ zajától függetlenül tudunk imádkozni önmagunkért, családunkért, városunkért és hazánkért” – hívta fel a figyelmet Grácián atya, majd hozzátette: „A Szűzanya mindig az élet forrásához, Krisztushoz vezet.” A szentmise után a hívek hajnalig virrasztottak a templomban, imádságban érkezve át a búcsú második napjára.

Második nap

Zarándokok százai érkeztek Havas Boldogasszony ünnepére az alsóvárosi kegyhelyre

Már a kora reggeli órákban benépesült a szeged-alsóvárosi ferences templom és a Mátyás tér a Havas Boldogasszony búcsú másnapján. A vasárnap első szentmiséjét Fejes Antal OFM mutatta be. Homíliájában Havas Boldogasszony ünnepének eredetét idézte fel: a hagyomány szerint a Szűzanya csodálatos módon jelölte ki a Santa Maria Maggiore-bazilika helyét Rómában, amely azóta is Mária különleges oltalmát hirdeti. „Olyan szép megszólítás az, hogy égi Édesanyánk. Ennél bizalmasabban aligha fordulhatunk hozzá. Bizalommal kérhetjük közbenjárását, mert ma is segíti mindazokat, akik Krisztust akarják követni” – hívta fel az egybegyűltek figyelmét Antal atya.

A ferences szerzetes arra is emlékeztetett, hogy augusztus 2-a egy másik, a ferences család számára kiemelkedően fontos ünnep napja is: az Angyalos Boldogasszony, vagyis a Porciunkula ünnepe. Felidézte a történetet, miszerint Szent Ferenc saját kezével építette újjá azt a kis kápolnát, amelyet egész rendje lelki otthonának tekintett. Prédikációjában három eseményen keresztül mutatta be a Porciunkula jelentőségét. Az első Szent Ferenc evangéliumi megtérése volt. „Amikor felütötte az evangéliumot, ezt olvasta: »Ne vigyetek magatokkal semmit az útra.« Erre így válaszolt: »Ez az, amit akarok. Ez az, amit élni kívánok.«” 

A második történet a ferences szegénység lelkületét szemléltette: amikor egy szegény asszony alamizsnát kért, Ferenc még a testvérek egyetlen evangéliumos könyvét is kész lett volna odaadni, mert – ahogy fogalmazott – fontosabb volt számára a szeretet, mint a birtoklás. Végül pedig Szent Ferenc életének utolsó napjait idézte fel, amikor Isten szegénykéje a Porciunkulában készült a mennyei Atyával való találkozásra. „Nem egyszerűen meghalt, hanem – ahogy a ferences hagyomány mondja – átment ebből a földi életből az örök életbe” – fogalmazott Antal atya.

Zarándokok százai érkeztek

A délelőtti ünnepi szentmisét Martos Levente Balázs esztergom–budapesti segédpüspök mutatta be, amelyet a családokért ajánlott fel. Az eseményre Domaszékről, Szentmihályról és Gyálarétről keresztalják érkeztek a kegyhelyre, de Nyíregyházáról és Aradról is jöttek zarándokok, hogy bekapcsolódjanak a több mint ötszáz éves búcsú ünneplésébe. A templom kapuja előtti parkban Fábri-Ivánovics Tünde és Fábri Géza, a Szegedi Piarista Iskola népzene tanárai Mária-köszöntő énekcsokorral fogadták az érkező híveket.

Martos Levente Balázs homíliájában egy személyes emléket idézett fel arról, amikor kamaszként először hallott a szeged-alsóvárosi kegyhelyről. „A ferences atyák meséltek arról, hogy a török időkben az egész Alföldről ide zarándokoltak az emberek, hogy a Szűzanya oltalmát kérjék. Akkor még soha nem jártam Szegeden, de mélyen megérintett a gondolat: amikor annyi minden elpusztul és bizonytalanná válik, mégis van egy hely, amely megmarad, ahol az ember letérdelhet, megkönnyebbülhet, és meghallhatja Isten üzenetét: »Most is szeretlek benneteket. Itt vagyok veletek.«” 

A püspök rámutatott: a Havas Boldogasszony-búcsú nem csupán egy ősi hagyomány, hanem élő tanúságtétel arról, hogy Isten nemzedékeken át vezeti népét. „Életünk útja ritkán egyenes. Inkább labirintus. Sokszor hosszú kerülők, fáradságok és keresések után jutunk el odáig, hogy letérdeljünk Isten előtt.” Pilinszky Jánost idézve hozzátette: „Későn értjük meg a világ örökös térdreroskadását.” Majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy a búcsú közösségében egymást is segítsék az üdvösség útján. „Azért gyűltünk össze, hogy imádságunkkal, énekünkkel, közösségünkkel elkísérjük egymást ezen az úton, amelyen Isten titokzatos módon vezet bennünket.” 

Prédikációja végén a püspök atya Havas Boldogasszony ünnepének üzenetét a megtisztulás reményével kapcsolta össze: „Adja Isten, hogy megmaradjunk családi szentélyként, nyitott templomként, az üdvösség és az ő szeretetének jeleként ebben a világban” – fogalmazott. A liturgiát követően Kázmér atya megáldotta a kegytárgyakat, majd körmenetre hívta az egybegyűlteket a Mátyás téren. 

A kétnapos búcsú alatt folyamatos lehetőség nyílt szentgyónásra, lelki beszélgetésre és a ferences testvérekkel való személyes találkozásra is.

A beteg szolgálata üdvösséget munkáló szeretet

Délután a zarándokok kegyhelytörténeti vezetésen vehettek részt, megismerhették a gótikus templom történetét, a kolostor évszázados falait és a ferencesek gyógynövényes kertjét is.

Ezt követően pedig Ámosz atya tartott imaórát a betegekért. E tematikát követve, este Zatykó László OFM mutatott be szentmisét a betegekért, az idősekért és az őket ápoló egészségügyi dolgozókért, majd a szertartás keretében kiszolgáltatta a betegek kenetének szentségét.

László atya prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Mária boldogsága nem pusztán abból fakad, hogy Jézus édesanyja volt, hanem abból, hogy meghallotta és megtartotta Isten szavát. „Jézus nem kisebbíti Mária boldogságát, hanem megmutatja annak igazi mélységét. Mária nemcsak azért boldog, mert ő hordozta Jézust, hanem azért is, mert befogadta Isten szavát, megőrizte szívében, és életre váltotta.” László atya hangsúlyozta: Isten szeretete mindig konkrét tettekben mutatkozik meg, különösen a betegek szolgálatában. „A beteg szolgálata üdvösséget munkáló szeretet” – húzta alá.

Ennek példájaként Bálint Sándor életét idézte fel. Elmondta, hogy amikor a tudós felesége súlyosan megbetegedett, félretette tudományos munkáját, és társa ápolását tartotta elsődleges feladatának. Ennek kapcsán egyik leveléből a következőket idézte: „Tovább dolgozom, hiszen annyi restanciám volna még, bár ennél is fontosabb a Sára mellett való helytállás.”

Mindannyian meghívottak vagyunk

A kétnapos ünneplést esti zsolozsma, közös agapé és a Kis Balázs Efrém OFM által bemutatott hálaadó szentmise zárta. Homíliájában Efrém atya arról elmélkedett, milyen a jó keresztény ember. Mint mondta: mindenekelőtt kitartó és rugalmas, és közel meri engedni magát Jézushoz. „Valamint elfogadja, hogy Jézus diktálja a tempót” – tette hozzá.

„Mindannyian meghívottak vagyunk (…) És mi adatik nekünk? A válasz – válaszolhatunk a hívásra a legkülönbözőbb módokon, hogy az életünkben mi meg tudjuk teremni azokat a csodákat, amelyeket például a Szűzanyában szemlélünk” – adta legfontosabb útravalóként a résztvevőknek Efrém atya.

A Havas Boldogasszony-búcsú idén is azt a több évszázados hagyományt folytatta, amelyben nemzedékek adják tovább egymásnak a hitet, a Szűzanya iránti bizalmat és a reményt. Ahogyan Martos Levente Balázs püspök atya fogalmazott: a zarándokút sokszor kanyargós, de mindig ugyanahhoz a találkozáshoz vezet – ahhoz az Istenhez, aki ma is újra és újra megszólítja népét.

***
Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Andrei Ivanov
Ferences Média 2026