Szeptember 22. és 25. között Vilnius adott otthont az európai Mária-kegyhelyek közösségéhez tartozó kegyhelyigazgatók éves találkozójának. A résztvevők együtt imádkoztak, a kegyhelyek munkájáról tanácskoztak, és felkeresték a litván főváros, valamint a közeli Trakai jelentős zarándokhelyeit. Magyarországról Máriapócs és Mátraverebély-Szentkút képviselői érkeztek.
A találkozó helyszíne a vilniusi Hajnal-kapu kegyhelye volt, amelyhez zarándokközpont, az Avilai Szent Teréz tiszteletére emelt barokk templom, plébánia, valamint az egykori sarutlan kármelita kolostorból kialakított szálláshely is kapcsolódik. A résztvevőket Kęstutis Latoža kegyhelyigazgató fogadta, aki munkatársaival együtt figyelmesen gondoskodott a programról és a vendégekről.
A vilniusi házigazdák mellett Portugáliából Fatima, Spanyolországból Zaragoza, Horvátországból Marija Bistrica, Szlovákiából Lőcse, Máltáról Mellieħa, Lengyelországból Częstochowa, Gibraltárról az Európa Nagyasszonya-kegyhely, Ukrajnából Zarvanyica, Belgiumból Banneux, Írországból Knock, Svájcból Einsiedeln, Magyarországról pedig Máriapócs és Mátraverebély-Szentkút vett részt a találkozón.
Szentkútról Kárpáti Kázmér OFM érkezett, aki idén augusztusban vette át a kegyhely vezetését Orosz Lóránt OFM atyától.
A Hajnal-kapu – litvánul Aušros Vartai – eredetileg a város védelmét szolgálta. A városfal egykori tíz kapujából mára egyedül ez maradt fenn: a többit a fal nagy részével együtt 1800 körül lebontatták. A Szűzanya képének kápolnáját úgy alakították ki, hogy a hívek az utcáról is a kegykép felé fordulva imádkozhassanak. Szentmise idején ma is megtelik a kapuhoz vezető utca: akik nem férnek be a kápolnába, odakint állva kapcsolódnak be a szertartásba. A kápolna kegyképe az Irgalmasság Anyját ábrázolja. Mária egyedül jelenik meg rajta, lehajtott fejjel, mellén keresztbe tett kézzel. A festmény valószínűleg az 1620-as vagy 1630-as években készült. A ma látható aranyozott ezüstborítás és a kép körüli napsugarak később kerültek rá.
A program kedden este a kápolnában bemutatott szentmisével kezdődött.
Szerdán reggel a résztvevők ismét a kegykép előtt gyűltek össze rózsafüzér-imádságra, majd Gintaras Grušas vilniusi érsek köszöntötte őket.
A délelőtti tanácskozáson a kegyhelyek képviselői az elmúlt év eseményeiről és terveikről számoltak be. Kęstutis Latoža kegyhelyigazgató előadásában azt a kérdést járta körül, történnek-e ma is csodák. Elmondta: a Hajnal-kapu zarándokai ma is hoznak fogadalmi ajándékokat.
A tavalyi búcsú nyolc napja alatt pedig mintegy negyvenen osztották meg a kegyhelyen a Mária közbenjárásához kötött személyes tanúságtételüket. Latoža szerint ezeknek a történeteknek a lelkipásztori munkában is helyük van: segíthetnek abban, hogy az evangéliumi történeteket a mai ember a saját életéhez közelebb érezze.
A szentkúti beszámoló a kegyhely sokféle zarándokközösségét mutatta be. Szó esett a szerzetesek és szerzetesnők Szécsényből induló gyalogos zarándoklatáról, a Magyarországon élő filippínó katolikusok első országos szentkúti búcsújáról és a nyári Zarándoktáborokról. Az előadás kitért a kegyhely vezetésében történt váltásra, a káptalanok és konferenciák fogadásának lehetőségére, valamint a Szent Ferenc nevéhez kapcsolódó európai zarándokutakkal tervezett együttműködésre is.
Máriapócs kegyhelyigazgatója, Mosolygó Péter többek között arról számolt be, hogy a kegytemplomban elhelyezték Szent II. János Pál pápa ereklyés ikonját. Az elmúlt év eseményei között szerepelt a csíksomlyói passiójáték nagypénteki bemutatása, a kegytemplom és a bazilita kolostor tulajdonjogának rendezése, valamint az európai keleti katolikus püspökök látogatása.
Délután a vendégek Vilnius óvárosát járták be, este pedig a Szent Szaniszló és Szent László tiszteletére szentelt székesegyházba látogattak. Itt található a Szent Kázmér-kápolna, oltárának középpontjában a Szent földi maradványait őrző szarkofággal.
Kázmér királyfi élete utolsó éveit jórészt Litvániában töltötte, figyelmes volt a szegények és a betegek iránt, és mély tisztelettel fordult Szűz Máriához. Huszonöt évesen halt meg 1484-ben; sírja hamarosan az imádság helyévé vált. Ma Litvánia védőszentjeként tisztelik.
Kárpáti Kázmér atya számára a látogatásnak személyes vonatkozása is volt: védőszentjének, Szent Kázmérnak sírjánál koncelebrálhatott, mely kegyhelyigazgatóként tett első útján különleges élményt jelentett számára.
Az esti szentmisét Gintaras Grušas érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke mutatta be; a nap az érseki rezidencián tartott fogadással zárult.
Csütörtök reggel Arūnas Poniškaitis püspök mutatott be szentmisét a Hajnal-kapu kápolnájában.
Ezt követően a résztvevők a vilniusi Isteni Irgalmasság kegyhelyére látogattak, ahol az Irgalmas Jézus-kép első változatának eredetijét őrzik. A festményt Eugeniusz Kazimirowski készítette 1934-ben Szent Faustina látomása alapján, Boldog Michał Sopoćko atya felkérésére.
A csoport ezután felkereste a Boldog Michał Sopoćko nevét viselő hospice-t, Litvánia első bentlakásos hospice-át. Sopoćko atya Szent Faustina lelki vezetője volt, és az intézménynek otthont adó épületben élt. Az Irgalmas Jézus Nővéreinek közössége a Faustina által közvetített üzenethez kapcsolódva jött létre. A hospice alapítását Michaela Rak nővér vállalta, aki 2008-ban Audrys Juozas Bačkis vilniusi érsek hívására érkezett a városba. A nővérek a katolikus egyháznak visszaadott, leromlott épület felújításába kezdtek. A kezdeményezést 2009-ben jelentették be, az intézményt 2012-ben avatták fel, első bentlakó betegét pedig 2013-ban fogadta. Időközben otthoni ellátás is indult, 2020 óta pedig gyermekhospice is működik itt. Az ellátás a családok számára ingyenes.
A hospice-látogatás után a résztvevők megnézték Kazimirowski egykori műtermét is. A festő itt, 1934 első felében, mintegy hat hónapon át dolgozott az Irgalmas Jézus képén. A műterem helyén ma az Irgalmas Jézus Nővéreinek kápolnája található.
Csütörtök délután a résztvevők a Vilniustól mintegy harminc kilométerre fekvő Trakaiba utaztak. A tavak közé épült város a Litván Nagyfejedelemség egyik fontos központja volt. Ma pedig egyszerre ismert Mária-kegyhelyéről, szigeti váráról és soknemzetiségű múltjáról.
Pénteken a kegyhelyigazgatók és kísérőik még egyszer együtt ünnepeltek szentmisét a Hajnal-kapu kápolnájában. Kęstutis Latoža kegyhelyigazgató hangsúlyozta: Mária mindig Jézusra mutat, hozzá vezeti a zarándokokat.
Megköszönte a résztvevők jelenlétét és a megosztott tapasztalatokat, amelyek erősítették az európai Mária-kegyhelyek kapcsolatát. Azt kívánta, hogy a Szűzanya kísérje őket szolgálatukban, és erősítse közösségeiket.
A következő éves találkozónak 2027-ben az angliai Walsingham Mária-kegyhelye ad otthont.
***
Gál Emília
Fotók: Mátraverebély-Szentkút, Nemzeti Kegyhely
