„Mária együtt imádkozik velünk” – kápolnabúcsút ünnepeltek a Budapesti Szent Ferenc Kórházban

2026.06.17.

A Budapesti Szent Ferenc Kórház kápolnájában idén május 26-án, pünkösdhétfő utáni kedden tartották meg Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepét. A szentmisén, amelyet Wojtonis Marek lazarista atya főcelebrált, Lengyel Donát OFM mondott beszédet, aki a Szűzanyához való személyes kötődése mellett arról elmélkedett, mit jelent Máriát Egyházanyaként szemlélni, és milyen vigasztalást nyújthat jelenléte a betegek és a gyógyítás szolgálatában állók számára.

A Budapesti Szent Ferenc Kórház kápolnája több mint nyolcvan éve támogatja a betegek, hozzátartozók és dolgozók lelki megerősödését, amely a hozzá tartozó sekrestyével együtt az alapításkor, az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció nővérei szolgálatának köszönhetően épült az intézményben. Az eredetileg az első emeleten működő, Jézus Szíve tiszteletére szentelt kápolnát az államosítás után a harmadik emeletre költöztették, ahol hosszú ideig egy kisebb, mindössze tizenöt fő befogadására alkalmas térben fogadta a híveket.

A kórház új épületszárnyának 2019-es elkészültével méltóbb és tágasabb kápolnát alakítottak ki, amely a korábbi kórházkert helyén létrejött új részben kapott helyet. A kápolna titulusa Szűz Mária, az Egyház Anyja lett: Magyarországon ez volt az első olyan kápolna, amelyet ezen a néven szenteltek a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.

Az elnevezésre Farkas Attila egyháztörténész tett javaslatot, hiszen a titulus különösen illik a kórházi közeghez: Mária az Egyház Anyjaként mindenki édesanyja, így a kápolna azok számára is otthonos és befogadó tér lehet, akik nem gyakorolják vallásukat, vagy más felekezethez tartoznak. A kápolna szinte egész nap nyitva áll, hogy a betegek és hozzátartozóik a kórtermi környezetből kilépve csendben imádkozhassanak, hálát adhassanak vagy éppen Isten elé vihessék fájdalmukat.

Az első kápolnabúcsút 2020-ban tartották, idén pedig a pünkösdhétfő utáni kedden ünnepeltek, hogy a munkanap miatt a kórház dolgozói is bekapcsolódhassanak a megemlékezésbe. A kápolnában ma is rendszeres a liturgikus élet: naponta tartanak szentmisét, a lelkigondozói szolgálat pedig nemcsak a kápolnában, hanem a betegágyak mellett is jelen van.

Lengyel Donát OFM az ünnepi szentmisén mondott szentbeszédében először a kápolna mozaikjára irányította a figyelmet, amelyen Mária a Kisjézust tartja a kezében, mellette pedig imádkozó alakok láthatók. Mint mondta, a kép különösen is összecseng az ünnep olvasmányával: Mária együtt imádkozik az apostolokkal, és velük együtt várja a Szentlelket (ApCsel 1,12-14).

Donát atya személyes emlékeket is felidézett a Szűzanya iránti tiszteletéről: gyermekkora Nagyboldogasszonyhoz kötődő élményeit, édesanyja és nagymamája imádságos példáját, valamint ferences hivatásának Máriához kapcsolódó állomásait. A Magyarok Nagyasszonyáról nevezett rendtartomány tagjaként, Kisboldogasszony ünnepén történt beöltözésével és első fogadalmával kapcsolatban úgy fogalmazott: ha akarná, sem tudná letagadni máriás érzékenységét.

A szentbeszéd központi gondolata az anyai oltalom volt: az édesanya életet ad, táplál, gondoskodik, virraszt, imádkozik és imádkozni tanít. Donát atya ebből kiindulva mutatta meg, mit jelent Máriát az Egyház Anyjaként szemlélni: a földi zarándokúton járó Egyház számára ő vigasztaló, bátorító és közbenjáró anya. A kórházkápolna különleges hivatását is ennek fényében értelmezte: a betegek és dolgozók számára a kápolna csendje menedéket jelenthet, olyan helyet, ahol a testi gyógyítás mellett a lélek terhei is könnyebbé válhatnak. „Ha valakinek fáj valami, akkor a másik oldalon lehet az orvosokhoz fordulni, itt pedig a lelki betegségek, bajok is vigasztalásra találhatnak” – fogalmazott.

Donát atya prédikációjának végén arra hívta a jelenlévőket, hogy időről időre térjenek be a kápolnába, és szemléljék Mária óvó, védő jelenlétét. Imádságában a Boldogságos Szűz Mária, Egyházunk Anyja közbenjárását kérte a betegekért, a dolgozókért és mindazokért, akik a kórház falai között keresnek erőt, vigasztalást és békét.