Madarassy András festőművész Demény Martin testvér meghívására tartott előadást június 4-én Kákonyi Asztrik művészetéről az esztergomi Ferences Szociális Otthonban. Az esemény kapcsán megosztotta személyes visszatekintését is, amelyet most szerkesztés nélkül közlünk.

Június 4-én, szerdán kaptam meghívást a Ferences Szociális Otthonba, hogy tartsak előadást Kákonyi Asztrik művészetéről.

Martin testvér – aki maga is találékony, gyakorlatias ember – azzal indokolta a felkérést, hogy mint festőművész, hátha közelebb tudom hozni a hallgatósághoz a kápolna falainak képi üzenetét…

Az otthon lakói szép számmal – mintegy huszan – hallgatták nagy külső és belső figyelemmel vetített képes előadásomat. Nagyon érdekelne, hogyan épül be egy idős ember lelkébe egy ilyen – művészetről szóló – fejtegetés: hogyan egyezteti nagy élettapasztalatával, amikor egy fiatalember igyekszik valami elméleti összefüggést felmutatni látszólag egymástól távol eső dolgok között. Itt persze nem egy „általános” művészeti előadásról van szó, hanem egy szeretett és tisztelt ferences szerzetes életművéről, akit sokan még személyesen ismerhettek, és akinek képei körbeveszik életünket a különböző ferences intézmények falain…

Éppen ezért előadásomban – az életrajzi vonatkozások ismertetésén túl – Kákonyi Asztrik művészetének kulcskérdéseit a 20. századi modern törekvések összefüggésében igyekeztem bemutatni: mely irányzatok hathattak rá, és vajon miért nem akart egyértelműen kitérni ezek hatása elől. Hiszen megtehette volna, hogy „magára zárja” az Egyház vagy éppen a szerzetesi közösség „ajtaját”, és emelkedett magányában sorra hozza létre a neki és környezetének tetsző képeket. Nyilván az elismerés ebben az esetben sem maradt volna el! Ő mégis – Szent Ferenc lelkületével – „kiment” az emberek közé, és azonosult problémáikkal.

Az Országos Egyházművészeti Tanács tagjaként a II. vatikáni zsinat útmutatásai alapján szorgalmazta a templomok átalakítását országszerte, és közvetítette az evangélium üzenetét összetéveszthetetlen szín- és formavilágán keresztül a falakon.

A szellemi és művészeti áramlatok, valamint a hívőket érő kihívások sűrűjében igyekezett érvényes vizuális választ adni a joggal felmerülő kérdésekre, ám úgy gondolta, hogy „csak a modern festészet eszközeit felhasználva lehet a mai emberhez szólni.” (Dr. Szeifert Ferenc)

Ezen tényezők együttes hatása indokolja művészetében a figuralitás és az absztrakció egyidejű jelenlétét, amit áthat a fény: így személyes életében sikerült szintetizálnia a látszólag egymásnak feszülő irányzatokat, és így vált a 20. századi magyar egyházművészet egy csöndes, de meghatározó alakjává.

Ez a békére való törekvés biztat minket is arra, hogy merjük átengedni szívünkön a látszólag összeegyeztethetetlen álláspontokat, hiszen így válunk igaz tanítványává Mesterünknek – aki a kereszten kibékített önmagában mindent: Istent és embert, zsidót és pogányt, s legfőképp külső és belső énünket.

***
Fotók: Ferences Szociális Otthon
Ferences Média 2025