Boldog a szolga, aki a rendreutasítást, vádaskodást és dorgálást éppen olyan béketűréssel fogadja mástól, mint fogadná tulajdon magától.

Küldetés a legkiszolgáltatottabbakhoz – A Gyöngyösi Autista Segítő Központ történetéről

2021.04.28 Címkék:

Húsvéti, ünnepi lapszámában az Új Ember bemutatta az autistákat nevelő intézetegyüttest. Mostani írásukban Szabó József ferences szerzetes, a központ lelki igazgatója ismertetése alapján az intézmény megalapításáról és húszéves történetéről olvashatunk.

Vissza a nyitó oldalra


Az Autista Segítő Központot 1999-ben a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány hozta létre, amely 2006-ban, amikor összevonták a másik magyarországi ferences rendtartománnyal, felvette a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány nevet. Ma ez utóbbi a fenntartója és a működtetője az autistákkal foglalkozó intézménynek.

Az épületegyüttes egy része középkori, más része újkori eredetű. A déli oldalon elhelyezkedő templom szentélye a XIV. században épült, a kolostoregyüttes nagy része pedig az 1700-as évek elején.

A szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950 szeptemberében a testvéreknek ki kellett költözniük a házból. Az itt őrzött műemlékkönyvtári anyagot ekkor átszállították a Mátra Múzeumnak helyet adó Orczy-kastélyba, majd a hetvenes években visszavitték. A kommunizmus alatt az épületben kollégiumot és napközi otthonos iskolát is működtettek. Az akkori kollégisták a találkozóikon beszámolnak arról, hogy milyen korlátozottságok között éltek itt, például az egyik épületrészből nem mehettek át a másikba. A néhai kolostorban kapott helyet akkor a városi könyvtár is.

1991-ben a parlament törvényt hozott arról, hogy az egyházi ingatlanokat vissza kell adni az eredeti tulajdonosuknak, főként azokat, amelyek alkalmasak valamilyen funkció betöltésére, például az oktatásra. Össze kellett írni, mely épületek voltak az államosítás előtt a ferencesek nevén. Ez hatalmas munkát jelentett, Hegedűs Kolos tartományfőnök és Magyari Erzsébet feszült neki a feladatnak. Az idősebb szerzetes testvérek Gyöngyösön nőttek fel, így a ferencesek miattuk is ragaszkodtak ahhoz, hogy visszakapják a gyöngyösi kolostort.

A tartományfőnökségnek Gyöngyös városával folytatott tárgyalásai után a minisztérium jóváhagyta a megállapodást. Ezzel a döntéssel a városi könyvtárat ki kellett költöztetni a kolostorból. A kilencvenes évek közepén a rend visszakapott már néhány épületrészt. Az alsó szinten akkor hittantermeket alakítottak ki a ferencesek, az emeleten pedig a testvérek laktak. 1990-től élt itt Benjamin atya, 1991-től ide helyezték Teofil és Atanáz, majd Achilles atyát. 1992 és 1995 között Bernardin és Donát testvér, 1996-tól Ábel és Miklós atya is a kolostor falai között laktak.

 

1998-ban a ferencesek visszakapták a teljes épületet. Ez nagy örömet jelentett számukra, de óriási feladattal is járt: ki kellett találniuk, hogy mit kezdenek a hatalmas ingatlannal. Háromféle terv körvonalazódott, miután világossá vált, hogy teológiai képzést nem indíthatnak itt, hiszen Szegeden már működtettek egyet. Felmerült az a gondolat, hogy szenvedélybetegeknek alakítanak ki gondozóközpontot, de nagyon közel voltak a kocsmák. Egyházi restaurátorképzőnek és műhelynek is szánták az épületet, ám a berendezéshez egymilliárd forintra lett volna szükség, és a püspöki kar támogatása is kellett volna hozzá. A gyöngyösiek nagy egyházi életre számítottak, kollégiumról álmodoztak, de a város vezetése nem támogatta a középiskolai kollégium kialakítását. A jövő tervezgetését az is megnehezítette, hogy az épület borzalmasan leromlott állapotban volt. A kvadrumból több száz teherautónyi földet kellett elhordani, lógott az összes vezeték, egyetlen kapcsoló sem működött.

Aztán egy nap felkereste a ferenceseket a budapesti pasaréti plébániához kötődő Ébner család, akik autista gyereket neveltek. Először krízisintervenciós ellátást képzeltek az épületbe. A segélyszervezetek és a Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve személyesen Harrach Péter miniszter támogatója lett az elképzelésüknek. Később Ébnerék, az alapítók álma az volt, hogy a központ életre szóló ellátást adjon az autizmussal élőknek. Az egészségügyi intézmény működtetése azonban három-négyszeres kiadásokat jelentett volna. 2003-ig a provincia több mint 250 millió forintot fordított az épületre, ebből 60 millió forinttal a Szociális és Családügyi Minisztérium, 130 millió forinttal pedig a Renovabis, a német püspökkari konferencia közép- és kelet-európai szolidaritási segélyszervezete járult hozzá a felújításhoz.

További kérdés volt, hogy ki legyen az intézmény fenntartója és alapítója. Egyházi fenntartóval egyházi normatív kiegészítésre volt jogosult az intézmény, alapítványként viszont erre a forrásra nem számíthatott volna. Az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete is lehetséges fenntartóként szerepelt az elképzelések között, de ez is civil szervezet. Hosszú tárgylások után alakult ki a végső megoldás, hogy a ferences rend legyen az alapító, a fenntartó és a működtető is. Az alapító okirat 1999 szeptemberében keletkezett.

Megkezdődött a tervezési folyamat. A műemléki előírások és a szociális intézményi előírások azonban sok szempontból különböznek egymástól, így nagyon nehéz volt az épületet úgy kialakítani, hogy mindkét igényrendszernek megfeleljen. 1999-ben nekiláttak az épület felújításának. 2001-ben érkeztek meg az első gyerekek a gyermekotthonba. 2002-ben az átmeneti otthon, 2003-ban az iskola, 2004-ben a tornaterem és az ebédlő kialakítása történt meg. Az intézményhez tartozó lakóotthon 2008-tól vált üzemképessé Karácsondon.

Vannak olyan civil munkatársak, akik már az első gyerekek érkezése óta az intézményben szolgálnak. Az előírások szigorodásával egyre nagyobb hangsúlyt helyez a vezetőség a dolgozók képzésére, de nehézséget jelent mostanában, hogy az autizmus szakirányon végzett, jól képzett gyógypedagógusaikat sokszor magasabb fizetésért más intézményekbe hívják dolgozni. A gyöngyösi központot sokan támogatják az Autisták Egyenlő Esélyeiért Alapítványon keresztül, többek között Gyöngyös városa, valamint a MOL alapítványai is.

A városnak is meg kellett szoknia az autista gyerekek jelenlétét, viselkedését, és ez nem volt könnyű folyamat, a kezdeti időszakban sok kínos eset történt. 2011-ben Szilvásy Zsuzsanna lett az intézmény igazgatója, aki különböző programokkal segítette az összehangolódást. A „Kék séta” nevű kezdeményezés is az ő nevéhez fűződik. Hogy miért kék? Mert a kék turistajelzésen közösen kirándulnak az érdeklődők és az ellátottak a Kékes-tetőre. Ráadásul a véletlen játékaként világszerte éppen a kék az autizmus színe. Az Autista Segítő Központ 2012 decemberétől minden évben köszönőműsort rendez a Kolping-házban, melyen rengeteg érdeklődő vesz részt. Az intézmény udvarán tartott hagyományos gyermeknapokon pedig együtt játszhatnak a város és az intézmény fiataljai. Mára a ferences fenntartású intézmény szerves része lett a város életének.

A rend megbarátkozott ezzel a legkiszolgáltatottabbakhoz szóló, különleges küldetéssel, minden tartományfőnök a szívén viseli az intézmény sorsát. Ma már szinte elképzelhetetlen lenne, ha nem hozzájuk tartozna az autizmussal élőket támogató központ.

Forrás: Magyar Kurír
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. április 25-i számában jelent meg.


A központ támogatására a Ferences Alapítvány honlapján van lehetőség, amely az alábbi címen elérhető:
https://www.ferencesalapitvany.hu/projekt/autista-segito-kozpont-tamogatasa/6.

 

Hozzászólások lezárva.