konferencia_szeged_létünk_a_közösségben_kiemelt

Konferencia a ferences örökségről: Létünk a közösségben – létünk a világban

2026.10.15.

Nyolcszáz év telt el Szent Ferenc halála óta, de példája ma is megszólít bennünket. A szegedi ferences konferencián a rend történetének kevésbé ismert fejezetei, egykori testvérek életpéldái és a közösségek szellemi öröksége egyaránt közelebb hozták hozzánk azt a lelkiséget, amely ma is irányt mutathat.

Nyolcszáz évvel Szent Ferenc halála után is eleven érdeklődés övezi a ferences rend történetét, lelkiségét és közösségeinek életét. Ezt mutatja a Bálint Sándor szellemi örökségét ápoló konferenciasorozat részeként 2026. október 12–13-án Szegeden megrendezett, Ferencesek: Létünk a közösségben – létünk a világban című konferencia is. A rendezvény szervezői között volt a Gál Ferenc Egyetem Kutatóintézetének „Bálint Sándor” Vallási Kutatócsoportja, a Ferences Rendtartomány, valamint a Szent István Tudományos Akadémia Történelem- és Néprajztudományi Osztálya. A két helyszínen – a Gál Ferenc Egyetemen, illetve a szeged-alsóvárosi ferences kolostorban és templomban – zajló konferencia aktualitását Szent Ferenc halálának 800. évfordulója adta; erről éppen a hónap elején emlékeztünk meg.

Az előadások a kutatás számos területét felölelték. A rend magyarországi és Kárpát-medencei történetének bemutatása mellett szó esett a szerzetesek mindennapi életéről, annak értékeiről és bírálható vonásairól is. Öröm volt hallani, hogy a ferences kolostori építészet milyen jelentős helyet foglal el a kutatók munkájában. Szőke Balázs mérnök a szeged-alsóvárosi templom középkori építészetét mutatta be, és érdekes párhuzamokat vont más dongaboltozatos templomok építészettörténetével.

A távoli múlt emlékei közül Varga Máté és Sztibrányi Máté régészek a Somogy megyei Csákány egykori ferences kolostorának történetét ismertették. Külön kitértek az írott források értelmezésének nehézségeire, valamint a 2025-ben végzett geofizikai felmérés új eredményeire, amelyek megerősítették a 16. századi, „Turco-féle” alaprajz hitelességét. Érdekfeszítő előadást hallhattunk Petrovics Istvántól is, aki a ferencesek letelepedését és életét vizsgálta, különös tekintettel a Duna–Tisza–Maros közére. Előadásában kísérletet tett az eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyott temesvári kolostor rendi besorolásának tisztázására is.

A konferencia egyik önálló egységét a személyes életutakat bemutató előadások alkották, különös tekintettel a nehéz történelmi korszakokra. Fáy Zoltán Kiss István jeruzsálemi utazásairól és imádságos könyvéről beszélt. A kötetet Posonyi Ignác szegedi polgár számára állította össze, és különböző miseimádságokat is lefordított. Mohay Tamás professzor szent életű ferencesek példáját idézte fel: bemutatta, miként folytatták vagy egészítették ki egymás munkáját az egymást váltó testvérek, és mennyit tettek a katolikus hit megőrzéséért, illetve a kultúra különböző területein. Csizsér Elek, Boros Fortunát és Gatti Kelemen – a maguk korában egyszerű, imádságos vagy éppen tudományos életpályát bejáró rendtársaink – életpéldája és áldozatvállalása a mi nemzedékünk számára is lelki-szellemi közelségbe hozhatja a ferences karizmát.

A kolostori közösségekhez és könyvtárakhoz kapcsolódó előadások sem maradtak el: a kutatók eddig feltáratlan kéziratokról, valamint a könyvállományok múltbeli és jelenlegi helyzetéről is beszámoltak. Frauhammer Krisztina az egykori minorita kolostor könyvtárának anyagába engedett bepillantást. Arra kereste a választ, honnan származnak a könyvek, mennyiben kapcsolódnak a ferences lelkiség hagyományaihoz, és milyen helyi spirituális gyakorlat rajzolható ki belőlük. Szoliva Gábriel rendtársam egy, Úrnapjára vonatkozó könyvrészletet mutatott be, amelyet egy könyvgerincről azonosított; a töredék a Budai ferences pszaltérium része lehetett. A könyvek és kéziratok történetének feltárása olykor valóságos nyomozómunka: a kötetek vándorlásához csodás vagy éppen szomorú történetek is kapcsolódhatnak.

A sűrű program jóleső szünete volt az első nap estéjén tartott szentmise a szeged-alsóvárosi templomban. A liturgiát Szoliva Gábriel gvardián, a konferencia egyik szervezője mutatta be, a koncelebráló papok és számos ministráns közreműködésével. Az orgonán Borbély Zoltán játszott, aki Újvidékről érkezett, a szentmise ünnepélyességét pedig Miklós Réka zentai zenetörténész felemelő éneke emelte.

Alsóvárosi tartózkodásunkhoz Bálint Sándor emlékének felidézése is hozzátartozott: a konferencia résztvevői nevében Barna Gábor tanár úr és Szoliva Gábriel megkoszorúzta a tudós templom parkjában álló szobrát. Különleges színfolt volt a Szűz Mária mennybevételéről szóló misztériumjáték. Medgyes S. Norbert bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a 18. századi csíksomlyói iskoladrámák között ez az egyetlen, amely Mária életének ezt az eseményét énekes, dramatikus formában mutatja be. Az egyetemista fiatalok énekükkel és színpadi játékukkal méltó utódai voltak évszázadokkal korábbi elődeiknek.

A konferencia beharangozójában ezt olvashattuk a darabról: „A két színen, a mennyekben és a földön játszódó, középkori eredetű motívumokat feldolgozó verses színdarab ismeretlen csíksomlyói ferences szerzetespap, egyúttal gimnáziumi tanár alkotása a XVIII. századból. Az elhangzó énekek szintén Csíksomlyóhoz kötődő, Kájoni János ferences egyházzenész által szerkesztett Cantionale Catholicumból valók, melyek székely és csángómagyar népi gyűjtés dallamain szólalnak meg.” A nagyszerű darabot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Boldog Özséb Színtársulata (BÖSZK) adta elő, Szatai Dóra rendezésében. Az előadás végén a közönség együtt énekelte a Szűz Máriát köszöntő, Felvétett magas mennyországba kezdetű záróéneket.

A krónikás nehéz helyzetben van: a sok értékes előadás és gondolat közül nemcsak azt kell kiválasztania, miről írjon, hanem azt is, miről mondjon le. A kutatási területek rendkívül szerteágazók voltak, az előadók pedig túlnyomórészt érdekes, fontos és számomra is érthető módon mutatták be témáikat.

Ezért most – önkényesen választva – két egri előadó és témáik felé irányítom a figyelmet. Horváth István levéltáros az egri minoriták koldulási szokásairól beszélt. A török idők után a minoriták, vagyis a konventuális ferencesek visszatértek az Eger-patak partján álló templomukba és kolostorukba. Megélhetésük kiegészítésére a környező falvakban élelmiszert, fát és takarmányt gyűjtöttek, emellett néhány hold szántóra, szőlőre és legelőre is szert tettek. Az összeütközések megelőzése érdekében Eszterházy Károly püspök rendeletben igyekezett szabályozni, hogy mely területeken, mikor és mit gyűjthettek.

A következő előadó, a szintén Egerből érkezett Tengely Adrienn A szerzetesség kritikája az egri főegyházmegyében 1848-ban címmel tartott előadást. A forradalom idején több helyen tartottak helyi, illetve egyházmegyei zsinatokat, amelyeken a szerzetesség és a papság viszonya is szóba került. Megtudtuk, hogy a papság fontosnak tartotta a szerzetesség reformját. Külön tárgyalták a laikus testvérek életét és mindennapjait; felmerült az is, hogy ezt az életformát esetleg meg kellene szüntetni. A kérdésben nem jutottak teljes egyetértésre, abban azonban megegyeztek, hogy a problémát egy később összehívandó nemzeti zsinatnak kell rendeznie. Jó volt hallani, hogy a jogosnak tartott kritikák mellett a szerzetesek szolgálatát is értékelték és elismerték.

A konferencián magam is az előadók között szerepeltem. II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója alkalmából a tavasz folyamán feldolgoztam nevelője, Bárkányi János ferences életútját, diplomáciai és írói tevékenységét, valamint a 17–18. század fordulójának zaklatott időszakát. Külön kiemeltem életáldozatát: 1710 szeptemberében, a gyöngyösi pestises betegek ápolása közben halt meg.

A hétfői, feszített tempójú konferencianapot a kolostor ebédlőjében tartott kötetlen beszélgetéssel zártuk. Zsíros kenyér és az egyik ferences jelölt által sütött „szécsényi kifli” mellett folytattuk az eszmecserét. A résztvevők olyan jól érezték magukat, hogy nehezen szakadt vége a baráti beszélgetésnek. Korábban is tapasztaltam már, hogy a konferenciák szünetei és esti beszélgetései legalább olyan fontosak lehetnek, mint maguk az előadások: ilyenkor jobban megismerhetjük egymást, és a történelem kevésbé ismert részleteiről is újabb ismereteket szerezhetünk.

Zárásként elmondhatjuk: Szent Ferenc halála után nyolcszáz évvel is sok tudóst, szakembert és helytörténeti kutatót foglalkoztat az ő élete és az általa alapított közösség története. Az előadásokból is kitűnt, hogy Szent Ferenc életpéldája a Jézus Krisztusba vetett bizalomban gyökerezik. Élete örömteli és fájdalmas eseményei közepette is Istent dicsérte. Korai és késői követőiként – sok hibával, de az ő lelkiségét szem előtt tartva – mi is igyekszünk a szenvedő és szegény Krisztust követni.

Végül köszönet és tisztelet illeti a konferencia szervezőit, elsősorban Barna Gábor tanár urat és Szoliva Gábriel alsóvárosi gvardiánt, valamint mindazokat a segítőket, akiknek munkája talán kevésbé látható, de nélkülözhetetlen volt e két nap megszervezéséhez. Reméljük, lesz folytatás.