Megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban a „Minden népnek a maga nyelvén” című kamarakiállítás, amely Katancsics Mátyás Péter 1750-ben született ferences szerzetes 1809 és 1816 között készült, első teljes horvát nyelvű bibliafordítását mutatja be. A tárlat 2025. június 15-éig látogatható a múzeum Széchényi-termében.
A Hónap kincse című sorozat májusi kiállítása ezúttal a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár gyűjteményének részét képező, a horvát nemzeti identitás egyik alapköveként is értelmezhető első teljes horvát nyelvű bibliafordításnak állít emléket. Katancsics Mátyás Péter ferences szerzetes és tudós a 18–19. század fordulóján készült munkája kiemelkedő egyháztörténeti és kulturális jelentőséggel bír, amely nemcsak a magyar–horvát kapcsolatok szellemi örökségére irányítja figyelmünket, hanem arra is, mennyire fontos, hogy minden népnek a maga nyelvén szólaljon meg az Ige.
A valpói születésű Katancsics a pesti, majd a budai ferences kolostor szerzetese, a pesti egyetem professzora, költő, régész, nyelvész, teológus, epigráfus és lexikográfus – aki tudományos tevékenységét végül kényszerű, majd önkéntes száműzetésben folytatta cellájában. Itt készült el a teljes Szentírás-fordítása is a Vulgata alapján 1809 és 1816 között, a što nyelvjárás boszniai változatában. A mű 1831-ben, Katancsics halála után jelent meg Budán, hat kötetben, kétnyelvű formában – a horvát fordítás mellett a latin eredeti szöveggel. Az első négy kötet az Ószövetséget, az utolsó kettő az Újszövetséget tartalmazza.
Az ünnepélyes megnyitón a kamarakiállítás kurátora, Dr. Szvitek Róbert történész, muzeológus, az Újkori Főosztály munkatársa beszédében kiemelte: „Az első népi nyelvű teljes Biblia-kiadásra a horvátoknak nagyon sokat kellett várniuk. Katancsics Mátyás Péter ferences szerzetes munkájának eredményeként más nemzetekhez képest nagyon későn, csak 1831-ben jelent meg Budán az első teljes horvát nyelvű Biblia.” Mint mondta, a horvát tengermelléken a szláv liturgia már a középkor óta jelen volt, mégis, a teljes anyanyelvi fordítás sokáig nem volt elérhető. Szvitek Róbert emlékeztetett arra, hogy a fordítás a horvát nemzeti integráció szempontjából is megkésett, mivel „a 19. században már nem a Biblia volt a rendszeresen olvasott néprétegek főolvasmánya, így a fordítás nem tudta azt a szerepet betölteni, amelyet két évszázaddal korábban betölthetett volna”.
A Ferences Rendtartomány közösségét Tóth Vencel OFM és Kardos Csongor OFM atyák képviselték, hangsúlyozva a magyarországi kisebb testvérek megbecsülését Katancsics Mátyás Péter szellemi öröksége iránt. Tóth Vencel atya a noviciátus után, a kilencvenes években találkozott először a kézirattal a budai ferences könyvtárban. Elmondta, hogy a horvátok ma is nagy becsben tartják ezt a fordítást, hiszen bár létezett protestáns fordítás az 1600-as évektől, az nem volt elérhető: „Hatalmas jelentősége volt annak, hogy a teljes Szentírást a horvátok végre a saját anyanyelvükön olvashatták.” Felidézte, hogy már a török időkben jelen volt a horvát katolikus lelkipásztorkodás, amelyet a bosnyák ferencesek láttak el, és amelyből később kinőtt a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences provincia, ahová Katancsics is tartozott. „Ez a 800 év, amit együtt töltöttünk, nem múlt el nyomtalanul – ezer szállal kötődünk egymáshoz a horvát testvérekkel” – fogalmazott.
***
Gál Emília | Ferences Média 2025
Fotók: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum, Schumy Csaba
