Induljunk együtt Isten szegénykéjének nyomába – de ne csak fizikailag, felkeresve Szent Ferenc életének legfontosabb helyszíneit, hanem egy belső úton is, ahol közelebb kerülhetünk ahhoz a mély és őszinte istenkereséshez, amely Assisi szentjének életét is vezette. Interjú Kardos Csongor ferences testvérrel, a jubileumi zarándoklat lelki kísérőjével.

Idén ünnepli a ferences rend Szent Ferenc tranzitusának, vagyis boldog halálának 800. évfordulóját. Ez önmagában is szokatlan lehet a világ szemében, hiszen nem a születést vagy az életet ünnepeljük, hanem a halált. Mit mond ez arról, ahogyan a kereszténység az élet beteljesedésére tekint?

Tulajdonképpen éppen ezt: beteljesedésként tekint rá. A keresztény hit szerint a halállal nem ér véget az élet, hanem az itteni töredékességből átlépünk Isten teljességébe. Ha ebből a perspektívából nézzük, egy üdvözült ember egykori halála valóban ünnep. Persze azok számára, akik itt maradnak, ez fájdalmas veszteség; így volt ez Szent Ferenc társai esetében is. Ugyanakkor megélték azt is, hogy Ferenc élete nem megszűnik, hanem kiteljesedik, és más módon továbbra is jelen van, hiszen a kapcsolatok sem szűnnek meg, hanem átalakulnak.

A „tranzitus” szó (áthaladás, átmenet) is inkább valamiféle folyamatszerűséget sugall, mintsem egyetlen pillanatot. Méginkább kitágítva: lehet ezt az átmenetet már az életünk során is „gyakorolni”?

Tulajdonképpen az egész életünk egy ilyen átmenet. Nem készen születünk, hanem növekedésre vagyunk meghívva. Az életünk a semmiből – ahonnan Isten megszólított bennünket – a beteljesedés felé tart. Ráadásul sok értelemben már életünk során is „meghalunk”: elengedünk dolgokat, veszteségeket élünk át, változunk. Ez a növekedés feltétele. A fizikai halál sem teljesen pontszerű esemény, hanem egy folyamat része – és erre tudatosan készülhetünk is. Szent Ferenc ebben egészen különleges példát ad: ő szinte „megkomponálta” a saját halálát, mint egy lelki eseményt; ebből nőtt ki a tranzitus szertartása is. Az ő halála az elengedés és a megérkezés folyamata volt.

Ferencről azt is tudjuk, hogy a földön fekve, mezítelenül, mindent az Úrnak visszaadva halt meg. Ez a radikális önkiüresítés lenne a végső és valódi szabadság?

Inkább azt mondanám: ez a valóság. A halálban mindannyiunk kezéből kihull minden. Szent Ferenc különlegessége az, hogy ezt tudatosan élte meg: nem pusztán veszteségként, hanem ajándékként, visszaadásként. A halál lehet keserű tapasztalat is, de válhat hálaadássá is – az egész életünkért. Ferenc azt mutatja meg, hogyan lehet „jól meghalni”. És ebben Krisztust követi, aki szintén így adta át magát az Atyának.

A Naphimnuszban Ferenc testvérként beszél a halálról. Lehet-e így tekinteni rá anélkül, hogy ez az élet értékének relativizálását jelentené?

Épp ellenkezőleg: ez emeli ki az élet értékét. Amikor nem akarjuk görcsösen birtokolni az életet, akkor tudjuk igazán ajándékként megélni. Ha így tekintünk a halálra, akkor nem félelmetes ellenség lesz, hanem „nővér”, aki átvezet bennünket az öröklétbe. Ez a szemlélet nem az élet tagadása, hanem annak mélyebb megértése.

Idén XIV. Leó pápa ferences szentévet hirdetett. Miben más ez, mint más szentévek vagy egy „átlagos” egyházi év?

Abban, hogy most különösen Szent Ferenc alakjára irányul a figyelem. Ő az egyház egyik legjelentősebb szentje, és nemcsak szerzeteseket, hanem világiakat, sőt más vallású embereket is megszólít. De a jubileumi év nem csupán események sora, inkább meghívás: elmélyülésre, megújulásra, arra, hogy jobban megértsük Ferenc lelkiségét, és felülvizsgáljuk, mi hogyan élünk.

Mi lehet az oka annak, hogy Szent Ferenc ennyire széles körben szólítja meg az embereket, és képes volt egyfajta közös metszetté válni?

Szerintem a hitelessége. Komolyan vette az Istennel való kapcsolatát, és ennek megfelelően élt – kompromisszumok nélkül. Ez a fajta radikalitás nem szélsőségességet jelent, hanem következetességet. Nincs benne kettősség vagy látszat. Egy mély, személyes istenkapcsolat határozta meg az egész életét – és ez ma is sugárzik. Ehhez kapcsolódnak olyan értékek, mint a szegénység, a teremtett világ szeretete vagy a testvériség. És talán a legfontosabb: azt mutatja meg, hogy az evangélium valóban megélhető.

Annak ellenére, hogy Ferenc radikális evangéliumi életformája sokakat vonz a szívük mélyén, mégis kevesen vállalják ezt az életformát. Miért? Van benne valami ijesztő?

Nem gondolom, hogy ijesztő. Inkább arról van szó, hogy mindenkinek a saját életállapotában kell ezt megélnie. Nem mindenki hivatott szerzetesi életre. Erre jó példa a Ferences Világi Rend: Ferenc maga mondta az embereknek, hogy maradjanak a saját élethelyzetükben, és ott éljék meg az evangéliumot. Az, hogy ma kevesebb a hivatás, nagyon sokrétű és összetett okra vezethető vissza. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a ferences életforma ne lenne élhető a mai világban, és nem is azt, hogy a Jóisten kevesebb embert hívna meg erre az útra.

Te – mint ferences szerzetes – hogy látod, lehetséges-e hitelesen megélni a ferences egyszerűséget manapság, vagy ez szükségszerűen „szelídített” formában jelenik meg?

Ez egy olyan kérdés, amellyel Szent Ferenc óta folyamatosan küzdünk, és amelyre a rend történetének kezdetétől próbálunk választ találni. Elsősorban a szegénységgel kapcsolatos vitákban jelenik meg: hogyan és milyen mértékben kell ezt radikálisan megélni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezek a viták sokszor el is visznek a kérdés lényegétől. Mert itt nem elsősorban elvekről van szó, hanem arról, hogy abban a helyzetben, abban az időben és azon a helyen, ahol élek, mit kér tőlem a Jóisten. És hogy merem-e odaadni magamat az evangélium megélésére. Nyilván a fogyasztói társadalom – vagy nevezzük bárhogy – bizonyos szempontból új kihívásokat hoz ezzel kapcsolatban, amelyek korábban nem voltak jelen, vagy nem ilyen formában jelentek meg. Ez azonban nem teszi lehetetlenné a ferences életforma megélését. Inkább arról van szó, hogy meg kell találni rá a megfelelő válaszokat, és lehet, hogy bizonyos helyzetekben határozottabb nemeket is ki kell tudni mondani.

A ferencesek a jubileumi évhez kapcsolódóan – számos más program mellett – zarándoklatot is szerveznek, ahol Szent Ferenc életének legfontosabb állomásait járhatják be a résztvevők. A program rendkívül gazdag – mégis, mi az a lelki ív vagy vezérfonal, ami összeköti a napokat?

Egy zarándoklat nem pusztán helyek felkeresése, hanem belső út is. Mi már három éve készülünk erre a jubileumra, és az idei zarándoklat ennek a betetőzése. Ami az utunkat illeti, Assisi és környéke áll a középpontban, de nem az a cél, hogy minél több helyszínt „kipipáljunk”, hanem hogy ezekben a szent terekben elidőzzünk és elmélyüljünk. A program során felkeressük többek között Ferenc születésének és megkeresztelésének helyszíneit, életének fontos állomásait, a Porciunkulában található Tranzitus-kápolnát, ahol meghalt, valamint a sírját is. Sőt, egy külön lelki napot is tervezünk egy Szent Ferenc számára kedves remeteségben. Bár a zarándoklat kulturális szempontból is gazdag – Assisi mellett Padovát, Perugiát és Veronát is érintjük –, a hangsúly végig azon marad, hogy mindez ne csupán utazás legyen, hanem végigjárható lelki folyamat is. Ezt szolgálják a közös imádságok, szentmisék és a csendes elmélyülésre szánt időszakok. Célunk, hogy ezáltal közelebb kerüljünk Szent Ferenchez – és rajta keresztül Istenhez.

Mit gondolsz, mit keresnek ma leginkább azok, akik zarándoklatra indulnak?

Időt, csendet, mélységet. Azt értékelik leginkább, ha nem rohanunk, hanem van tér és idő a személyes imádságra, a kérdések átgondolására. Nem az a fontos, hogy mindent lássunk, hanem hogy amit átélünk, az valóban megszólítson.

Miért különösen érdemes részt venni az idei zarándoklaton?

Mert ez egy egyszeri alkalom. Egy ilyen jubileum az életben ritkán, talán csak egyszer adatik meg, így óriási kegyelmi lehetőség is. Éppen ezért mindenkit bátorítok, hogy éljen vele. A zarándoklat minden érdeklődő számára nyitott.

***

2026 júniusában Rendtartományunk hivatalos jubileumi zarándoklatot szervez Assisibe, a Pannon Pilgrim közreműködésével.

Szent Ferenc halálának 800. évfordulója a kegyelem éve számunkra. Az ő alakján, lelkiségén keresztül közelebb léphetünk az Úrhoz, aki az evangélium teljesebb megélésére hív. A zarándoklat lelki programja ezt hivatott elősegíteni.

A nyolcnapos program során a résztvevők nemcsak Assisibe látogatnak el, hanem több ferences kötődésű helyszínt is felkeresnek – többek között Padovát, Perugiát és Gubbiót. A lelki kísérést Kardos Csongor OFM testvér vállalta.

Időpont: 2026. június 13–20.
Utazás: autóbusszal
Létszám: 35–45 fő

További részletek és jelentkezés: https://pannonpilgrim.hu/…/2026-06-assisi-ferences…

***

Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Ferences Média (archív), wikimedia.org
Ferences Média 2026