A Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium 4. B osztálya egy nem mindennapi délelőttöt tölthetett el az Országúti Ferenceseknél. A gyerekek a templom, a sekrestye, a rendház, a kripta vagy éppen a kert felfedezésén, a játékon és a beszélgetéseken keresztül ismerhették meg közelebbről a testvérek életét, mindennapjait.

Bár régóta hagyomány, hogy  ötödik évfolyamtól kezdve minden osztály évente részt vesz iskolán kívüli lelkigyakorlaton vagy lelkinapon, az alsósok számára ez egészen a tavalyi tanévig nem volt így. Szabó Péter testvér, a Szent Angéla iskolalelkésze kezdeményezésére indult el a negyedikesek számára is az a program, amelynek során Budapesten, valamelyik ferences templomban és rendházban játékos formában ismerkedhetnek meg a ferencesek világával.

Fontos, hogy a gyerekek felismerjék: a szerzetesi élet sok hasonló  értéket hordoz, mint az a családi életforma, amelyben felnőnek. Péter testvér elmondta, hogy a nyilvánvaló különbségek mellett számos közös vonás is felfedezhető: például az, hogy közösségben élnek, testvérként tekintenek egymásra, és gondoskodnak a másikról, különösen, ha valaki megbetegszik. „A gyerekek megkérdezik, hogy ki főz ránk, hol mossuk ki a ruhánkat – ezek nagyon egyszerű, praktikus dolgok, amelyek nekünk teljesen egyértelműek, nekik viszont nem azok. Ilyenkor rácsodálkoznak, hogy nálunk is ugyanúgy működik sok minden, mint otthon, a családjukban, és hogy ez az életforma jó, élhető. Hogy nem vagyunk elérhetetlen, a templomi kőszobrokhoz hasonló távoli szentek, hanem ugyanolyan hús-vér emberek, mint ők.”

Péter testvér a Margit körúti plébánia kapujánál várta a osztályt, majd a ferences iskolában jól ismert „Béke és jóság!” üdvözlés után együtt bejárták a templom és a rendház különböző tereit – köztük olyan helyszíneket, ahová felnőtteknek is csak ritkán nyílik lehetőségük betekintést nyerni. 

Megismerkedtek a sekrestyével, felmentek a karzatra, az orgonához, és külön házfőnöki engedéllyel egy rövid látogatást tettek a rendházban is, ahol az ebédlőt, a mosodát, sőt, még egy szerzetes szobáját is megnézhették. 

Ezután a rendház szinte rejtett, de annál tágasabb kertje következett, ahol különböző gyümölcsöket, zöldségeket, fűszernövényeket és virágokat gondoznak a testvérek. A gyerekek itt szabadon mozoghattak, játszhattak, fára mászhattak, cseresznyét szedhettek, miközben bármit kérdezhettek, és a rájuk jellemző őszinte kíváncsisággal mindent megfigyelhettek.

Péter testvér a kriptába is lekísérte őket, ahol az elhunyt ferences testvérek nyugszanak. Mesélt azokról a rendtársakról, akiket még személyesen ismert, vagy akikről hallott egy-egy érdekes történetet, például Marcellián testvérről, aki 103 évig élt, vagy a biológus Ernő atyáról, akinek a nevéhez egy általa felfedezett csigafaj kötődik. „Fontos, hogy a gyerekek megértsék: halott testvéreink sírhelye is az életünk része, és ettől nem kell félnünk, a hitünkben ennek is helye van. Ilyenkor mindig imádkozunk a gyerekek saját elhunyt családtagjaiért is.”

A gyerekek nemcsak az előre megtervezett menetrendet követve találkozhattak a ferencesekkel, hanem spontán módon, éppen a rendházban tartózkodó testvérekkel is válthattak néhány szót. Ezek az egyszerű, közvetlen pillanatok segíthetnek abban, hogy a szerzetesi élet emberközelivé váljon számukra. „Az előző osztály például találkozott Szendrei Miklós atyával, a kolostorban élő legidősebb rendtársunkkal. Láttam rajta, hogy csillogott a szeme, amikor sok mosolygós gyerek vette körül és énekelt neki. Ez számára is fontos volt – hogy gyerekzsivaj és élet veszi körül, ráadásul ilyen fegyelmezett, jó és nyitott szívű gyerekek.”

A délelőtt egyik záróprogramjaként a negyedikesek párban vagy egyedül rajzolhattak a Margit körúti rendházban élő ferences testvéreknek Hol laknak a ferencesek? címmel. A feladat nem volt nehéz, hiszen a korábbi felfedezőút, a színes élmények után friss volt a látottak és hallottak emléke: a rendház, a kert, a templom különleges részletei vagy épp az, ahogyan élnek és dolgoznak a testvérek. 

Végül a templomba visszatérve rövid közös imával zárult a lelkinap: az Oltáriszentség jelenlétében Péter testvér hálát adott a közösen eltöltött időért, a gyerekek figyelméért és kérdéseiért, valamint azért, hogy a rend közössége otthont adott számukra a délelőtt folyamán. A gyerekek is megfogalmazták saját gondolataikat: megköszönték az élményeket, a templomi látogatást, a játékot és a közös időt. Péter testvér búcsúzóul arra bátorította őket, hogy ha bármikor szükségét érzik, akár csak néhány csendes, nyugodt percre térjenek be bátran a templomba vagy az iskolai kápolnába.

***
Gál Emília
Ferences Média 2025