Interjú Canavesi Ambrus atyával, olasz származású szerzetessel, aki a Felvidéken él és szolgál. 

***

Egy olasz szerzetes Szlovákiában magyar nyelven misézik… Miféle furcsa csillagállás ez? Hogyan került a Felvidékre?

Olaszországban születtem, Milánó környékén, a Milánói Egyházmegye területén. Ott nőttem fel, ott jártam iskolába és ott végeztem az egyetemet is. Az egyetem után beléptem egy szerzetesi közösségbe, ám később úgy alakult, hogy inkább ide jöttünk a magyarok közé, a Felvidékre. Alapítottunk itt egy új közösséget Angyalos Boldogasszony Misszionáriusai néven. Fontos kiemelni, hogy jogilag ez nem szerzetesrend, hanem úgynevezett Krisztushívők társulása. A nagyszombati érsek, Orosch János atya hat évvel ezelőtt hivatalosan is elismerte a közösségünket, és azóta Szlovákiában, pontosabban a Felvidék Komárom-környéki részén működünk.

Miért éppen itt érezték szükségét a megtelepedésnek?

Két oka volt annak, hogy végül ide kerültünk. Az egyik egy nagyon konkrét, gyakorlati ok. A fő helyünk egy kis faluban van, Csicsón, amely Nagymegyer és Komárom között található, a Duna mentén. Ott élt egy gróf, Kálnoky Lajos, akinek volt egy régi birtoka a templom mellett. A XIX. század végén ezen a helyen a Kálnoky család kolostort és óvodát alapított. Először vincés nővérek működtették, később irgalmas nővérek. A kommunizmus idején az épületet államosították és iskolává alakították. A rendszerváltás után visszakerült a családhoz. Kálnoky gróf terve az volt, hogy felújítja az épületet, és egy szerzetesi közösségnek ajándékozza azzal a feltétellel, hogy ott újra szerzetesi élet kezdődjön. Elsősorban női közösségre gondolt, de ez sokáig nem valósult meg. Végül az érsek atya révén találkoztunk vele, mert a titkára Rómában tanult, és tőle hallottunk erről a lehetőségről.

A másik ok pedig a paphiány volt. Ez a terület Szlovákiában van ugyan, de magyar többségű. Alapból is kevés a pap, ám a legtöbb szlovák pap nem beszél magyarul, a magyar papok meg inkább Magyarországra mennek szolgálni. Az érsek atya ezért úgy gondolta, hogy ez – ilyen körülmények mellett – már egyfajta missziós terület, ahol szerzetes papokra lenne szükség. Mi elfogadtuk a meghívást, bár akkor még szeminaristák voltunk. Az első csapat, amely idejött a Felvidékre, mind Olaszországban tanult. Orosch János érsek atya szentelt fel bennünket pappá – nyolcan részesültünk szentelésben. Ezt követően kezdtük meg a szolgálatunkat. A közösségünkben több nemzetiségből vannak papok: olaszok, lengyelek, van vietnámi és indiai is, most pedig portugálok és szlovákok is csatlakoztak. Jelenleg három plébániát vezetünk, emellett szolgálunk a komáromi kórházban is. Az egyik testvérünk kórházi káplán, egy másik a Marianum Katolikus Iskola lelki vezetője, illetve segítünk a komáromi plébánián is gyóntatással, lelki napok tartásával és más lelkipásztori feladatokkal.

Hány fős most a közösség?

Összesen tizenöten vagyunk, a novíciusokkal együtt.

Melyik három plébánián vannak jelen?

A fő központunk Csicsó volt – azért fogalmazok múlt időben, mert nemrég történt ott egy rendkívül szomorú eset. Van egy közösségünk Ekelen, ahol a noviciátus is működik, és van egy harmadik Dunamocson, Párkány felé.

Valóban. 2023-ban tűz ütött ki a csicsói kolostorban, és leégett a teljes tetőszerkezet. Emiatt el is kellett hagyniuk a rendházat. Ha jól tudom, még most sem költöztek vissza. Mi történt pontosan?

Éppen elkészültünk a padlástér bővítésével, ami azért vált szükségessé, mert sokan voltunk, és sok vendéget fogadtunk. 2023 augusztusában egyik éjjel tűz ütött ki, amely teljesen elpusztította a padlásteret, és az oltás során az épület is súlyosan megsérült. A kolostor gyakorlatilag lakhatatlanná vált. A vizsgálat szerint öngyulladás történt, de a pontos okot máig nem tudjuk. Az azonban különös volt, hogy a tetőn lévő Szűz Mária-szobor sértetlen maradt, miközben az épület nagy része elpusztult.

Mivel az épület a plébániához tartozik, a nagyszombati érsekség is segített az újjáépítésben. Volt egyházmegyei gyűjtés és hivatalos adománygyűjtés is. Most már új tető van az épületen, de a belső részt teljesen újjá kell építeni, ezért minden segítséget hálásan fogadunk.

Járjuk kicsit körül a közösség lelkiségét. Ferences lelkiségű és máriás – miben nyilvánul meg az egyik, s miben a másik?

Nagyon jó a kérdés. Azért választottuk az Angyalos Boldogasszony nevet, mert összefoglalja ezt a két dimenziót. Ferencesek vagyunk abban az értelemben, hogy Assisi Szent Ferenc reguláját követjük, és fontosnak tartjuk a ferences hagyományokat. Ugyanakkor a lelkiségünket nagyon meghatározza Szent Maximilian Kolbe alakja. Ő is ferences volt, és különösen mély Mária-tisztelet jellemezte. Azt tanította, hogy a ferences élet Mária által újulhat meg. Mi is így gondolkodunk: a ferences élet lényege, hogy Jézus Krisztust követjük, de ebben a Szűz Mária példája vezet bennünket. Végső soron így tudjuk még jobban követni Krisztust.

Pontosan mi vonzotta ebben a két lelkiségben?

Gyerekkoromban egy plébánián nőttem fel, amelyre erős ferences lelkület volt jellemző, és nagyon kötődtem a plébánosomhoz. Amikor egyetemista lettem, akkor kezdtem mélyebben érdeklődni a katolikus hit iránt, annak minden dimenziójában. Ekkor fedeztem fel, milyen fontos a Mária-tisztelet a keresztény életben. Később találkoztam Szent Maximilian Kolbe életével, aki számomra a tökéletes példa lett: egyszerre volt hűséges ferences és mélyen Mária-tisztelő. A szerzetesi életben három fogadalom van – szegénység, tisztaság és engedelmesség –, de mi ehhez egy negyedik fogadalmat is hozzáteszünk: felajánljuk magunkat a Szűzanyának. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk úgy gondolkodni és élni, ahogy Szűz Mária, és az ő példáját követni. E szemlélet miatt a kordánkon is négy csomó található.

Mit jelent ma a ferencesség a modern világban?

A modern világ gyakran túlbonyolítja az életünket. A ferences lelkiség ezzel szemben az egyszerűséget hangsúlyozza. A jólét önmagában nem probléma, de a jólét hozhat problémákat. Szent Ferenc valójában nem talált ki semmi újat, csak újra felfedezte a kereszténység lényegét: azt, hogy Isten gyermekei vagyunk. A szegénység ferences értelemben nem elsősorban társadalmi probléma. Természetesen segíteni kell a szegényeken, ez keresztény kötelesség. De a ferences szegénység inkább azt jelenti, hogy egyszerűen élünk és Istenben bízunk. Ha van elég, hálát adunk érte. Ha nincs, akkor is bízunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk.

Hogyan élik meg a szegénység fogadalmát a mindennapokban? 

Mi például nem járunk bevásárolni. Az emberek hoznak nekünk élelmiszert és más szükséges dolgokat, és abból élünk, amit kapunk. Ez egyfajta teljes ráhagyatkozás a gondviselésre. 

Mint a klarissza nővérek Szécsényben?

Pontosan. Jó hír, hogy soha nem történt még, hogy ne lett volna mit ennünk. Ez a szegénység egyfajta tanúságtétel is: azt mutatja, hogy lehet bízni Isten gondviselésében.

A szegénység nemcsak anyagi értelemben vett egyszerűséget jelent, hanem azt is, hogy az ember ne kösse a szívét Istenen kívül semmihez. Manapság a technológia, az online platformok és közösségi média felületek jelentik a legnagyobb függést. Ezt hogyan kezelik a közösségben? Már csak azért is kérdezem, mert Kolbe atyáról köztudott, hogy igencsak komolyan sajtóapostolkodott.

Ez így van. Szent Maximilian Kolbe például a legmodernebb eszközöket használta az evangelizációban, ezért mi sem utasítjuk el a technológiát. A kérdés inkább az, hogy mi használjuk az eszközöket, vagy az eszközök uralnak minket. A noviciátus idején például nincs számítógép és okostelefon. Később visszakapják a testvérek, de szabályozott módon. Szabályokra szükség van, mert ezek segítenek abban, hogy az ember felismerje, mi az igazán fontos az életében. A szerzetesi életben a legfontosabb az Istennel való kapcsolat, és ebben a technika nem mindig segít.

A missziós munka során milyen kihívásokkal találkoznak?

A Komárom-környéki területen a katolicizmus nagyon meggyengült. Sok faluban hosszú ideig nem volt állandó pap, és a kommunizmus is erősen hatott a vallásos életre. Ma már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy nem jár templomba. A fiatalok fejében a templom sokszor egy olyan helyként van elkönyvelve, ahová csak az idősek járnak. Ugyanakkor a felnőttek között mégis sokszor megjelenik egyfajta lelki szomjúság. Amikor például gyermeket nevelnek, vagy amikor az életükben válság van, akkor elkezdik keresni az egyházat, mert érzik, hogy ott van valamilyen értékrend és lelki támasz számukra.

Volt olyan élménye, ami különösen meghatározó volt a szolgálatában?

Igen. Egy alkalommal egy asszony férje haldoklott a kórházban. A feleség nagyon vallásos volt, de a férje évtizedek óta nem járt templomba, és mindig elutasította a papot. Azonban halála előtt, egy első pénteken azt mondta a feleségének, hogy hívja a papot. Elmentem a kórházba, feladtam neki a betegek kenetét, és röviddel utána meghalt. Akkor megértettem, milyen nagy dolog a papság. Akkor még alig beszéltem magyarul, de ez nem számított. A lényeg az volt, hogy Krisztus ott volt jelen a szentségen keresztül.

Miért választotta az Ambrus nevet?

Milánói lévén különösen szeretem Milánói Szent Ambrust, aki az ariánus viták idején védte az igaz hitet, ugyanakkor nagyon irgalmas pásztor volt.

Van olyan bibliai rész vagy ima, amely különösen közel áll önhöz?

Szent Ferenc egyik gondolata nagyon fontos számomra: minden gondunkat bízzuk Istenre, és ő gondoskodni fog rólunk. Ez számomra a szerzetesi élet egyik kulcsa.

Miben áll a hivatása legnagyobb öröme?

Azt hiszem, abban, hogy minden nap felkelhetek, és azt mondhatom: Isten szolgája vagyok. Emlékszem, még ministránsként egyszer nagyon mélyen megérintett egy pillanat, ahogyan figyeltem a papot a szentmisén, amikor felemelte az ostyát. Egyszerre láttam a pap kezét, Krisztus testét és a feszületet. Abban a pillanatban megértettem, hogy ez mind összetartozik, és azt mondtam magamban: ha Krisztus ennyit adott értem, akkor én is szeretnék mindent odaadni neki.

***
Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Andrei Ivanov, Bárány János (www.deltakn.sk), Somogyi Tibor
Ferences Média 2026