Szeptember 16-án, pénteken rend- és iskolatörténeti konferenciát rendeztek Esztergomban, kapcsolódva a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium 90 éves jubileumához. 

Mint azt Szánthó Gellért, az iskola igazgatója köszöntőbeszédében elmondta: egy rend- és iskolatörténeti konferencia, majd egy ilyen témájú könyv kiadása már évek óta beszédtéma volt közöttük Varga Kapisztrán atyával, az intézmény lelki igazgatóhelyettesével. A téma apropóját az adta, hogy az iskola múltjához visszatérve, annak tapasztalataiból kiindulva találjanak megoldást a jelen problémáira. A mostani konferencia is éppen erre a visszatérésre épült, hiszen az előadásokon keresztül kibontakozott előttünk a Franka, valamint Esztergom város és az intézmény közös történelme is.

A Franka története ugyanakkor tagadhatatlanul összekapcsolódik a Kisebb Testvérek Rendjének történelmével is. Ez a rend alapította ugyanis az iskolát, és tette ezt egy olyan városban, amellyel – ahogy Berhidai Piusz tartományfőnök fogalmazott – a szerzetesrend mindig is szimbiózisban létezett. A tartományfőnök kiemelte azt is: a Kisebb Testvérek Rendjében – ahogy a neve is jelzi – sajátos értéknek tekintik a minoritást, amely az iskola életében is meghatározó jellemvonás. Mint mondta: „a keresztény hitből fakadóan testvérként, sőt kisebb testvérként akarunk jelen lenni a kisebbek között. A kisebbek ez esetben azok a diákok, fiatal fiúk, akiknek valóban második otthont kívánunk teremteni, s akiknek testvéreiként segítői és kísérői akarunk lenni életük talán legizgalmasabb szakaszában”. Hozzátette: a történelmet komolyan venni éppen azért érdemes, hogy megerősítést, inspirációt kapjunk jelen szolgálatunkhoz.

Ahhoz, hogy a rend ennyi éven át ott tudott maradni a városban, fenntartva egy iskolát, szükség volt arra, hogy egy összetartó közösség alakuljon ki. Olyan közösség, amelynek tagjai egymást erősítik a közös cél érdekében. Hernádi Ádám, Esztergom város polgármestere is ennek a közösségnek a fontosságát hangsúlyozta köszöntőbeszédében. Kiemelte, talán ez lehet a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium 90 éves történetének, töretlen sikerének a titka is: „a jó, a hitre épült, a befogadó, egymást segítő, hagyománytisztelő, de megújulni mindig kész közösség”. A polgármester a város és az iskola összetartozását erősítendő kiemelte azt is: „a Franka a miénk, és Esztergom a Frankáé, hiszen olyan mélyek a történelmi gyökerek, hogy ez bátran kijelenthető”.

A köszöntő beszédek zárásaként és mintegy a konferencia megnyitásaként az iskola, a város és a rend szoros köteléke, valamint a közösség fontossága kapcsán Szánthó Gellért alapvető kérdésekként emelte ki a következőket:

• „Mi lehetett a ferencesek első álma, amikor Esztergomban letelepedtek, és miért maradtak egy olyan városban évszázadokon át, amelyben nélkülük is igen jelentős az egyházi jelenlét?
• Mit tanítottak a városnak és a környező településeknek?
• Hogyan befolyásolta jelenlétük az itt élő emberek életét?
• Miért alapítottak és tartottak fent iskolát, és mi az a különleges, egyedi nyom, amit a tanítványokon keresztül az egész országban, sőt a határainkon túl is maguk után hagytak az esztergomi ferences nevelők?
• S végül, a mai világban mit tudnak a ferencesek a városnak, a 21. század diákjainak adni?”

A konferencia előadásai ezekre a kérdésekre is igyekeztek választ adni.

Az első blokkban a középkori esztergomi ferences kolostor világához kapcsolódó előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők – akik között szép számmal voltak jelen frankás diákok is. A konferencia első szakaszának előadásai az elmúlt időszakban Esztergom területén végzett feltárások eredményeit ismertették. Az iskola udvarán zajló feltárásokról Kocsis Anita, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatója, a kutatás vezetője beszélt, a középkori ferences templomhoz és kolostorhoz köthető kutatásokról pedig felolvasta Horváth István előadását, aki nem tudott személyesen megjelenni. Stibrányi Máté régész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa – aki maga is frankás öregdiák, így még szorosabban kapcsolódik ehhez a közösséghez – a két területen végzett georadaros kutatásokba avatta be a jelenlévőket. Ezek az előadások közelebb hozták a város és az ott élő ferencesek életének korai szakaszát, kézzelfogható bizonyítékát adva annak, hogy az a ferences közösség, amely később egy országos hírnevű intézményt alapított a területen, milyen régóta jelen van a városban. 

Az első szakasz második felében kapott helyet a Szoliva Gábriel testvér egyházzenész, zenetörténész kutatásáról szóló előadás, amely két közelmúltbeli felfedezésre épül. Az egyik Szent Ferenc második legkorábbi életrajza, a Vita brevior felbukkanása az addigi ismeretlenségből. A szöveg Celanói Tamás Szent Ferenc-életrajza, a Vita prima rövidített változata, és a ferences rend számára készült belső használatra, Illés testvér kérésére 1232–1239 között. A legenda teljes egészében 2015-ben vált ismertté Jacques Dalarun francia kutató munkája nyomán, ennek magyar fordítása is készült 2017-ben a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány kiadásában Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza címmel. A másik „lelet” egy 13. századi breviárium-, vagyis zsolozsmáskönyv-kézirat, amelyet Gábriel testvér talált meg 2019-ben Zágrábban. Az utóbbi nem ép könyv, hanem 272 töredékben, későbbi könyvek borítójára ragasztott „csomagolóanyagként” maradt fenn. Különös érdekessége, hogy egyik töredékén, Szent Ferenc ünnepénél (okt. 4.) éppen a Vita brevior tranzitus-elbeszélése, vagyis Szent Ferenc halálának egy jellegzetes változata szerepel. A szakasz – a többi Szent Ferenc-legendával ellentétben – Illés testvért, a „megrendelőt” is említi. A könyvborítón fennmaradt szövegrészlet eredetileg egy kétkötetes 13. századi breviárium második kötetének egy lapja volt. Gábriel testvér megállapította: a Vita brevior a 13. század második felében az esztergomi székesegyház zsolozsmahagyományának része volt. Az utolsó, 1558-ban kiadott esztergomi breviáriumban is szerepel még a Vita brevior egy rövid részlete, tehát amíg az esztergomi rítus mint önálló római rítusváltozat élt (1630), Esztergomban a Vita brevior volt Szent Ferenc ünnepének olvasmánya. Gábriel testvér kutatásából kiemelte: a Vita brevior szövegének 1266 után el kellett volna tűnni Esztergomból egy generális káptalani rendelet miatt, azonban ismeretlen okokból ez nem így történt. Mivel pedig a Vita brevior belső használatú rendi szöveg volt, az esztergomi káptalan csak közvetlenül a ferences közösségtől kaphatta, akkor, amikor még ők is használták, 1244 és 1266 között.

A konferenciának ezen a részén hangzott el egy másik ferences szerzetes, Varga Kapisztrán atya előadása is, melyben az esztergomi ferences studium generale és a stúdiumok rendszerének történetét mutatta be a középkori Magyar Ferences Rendtartományban.

A konferencia második egységébe tartozó előadások már az újkori kolostor és iskola idejéről szóltak. Kecskés Mónika a zenei hagyományokon, Medgyesy S. Norbert pedig a hittanításban használt misztériumjátékokon keresztül mutatták be a mariánus rendtartomány, illetve a csíksomlyói ferencesek történetét. 

Az utolsó három előadás már az iskola történetére koncentrált. Hegedűs András a Franka alapításának történetét mutatta be levéltári források alapján, Vereckei András és Nagy Sándor pedig egy-egy hajdani tanár emlékezetén keresztül tárta fel az iskola történetét. Ezzel is azt mutatták meg, milyen nagy szerepe volt a testvéri közösségnek a Franka és a ferences rend esztergomi fennmaradásában. Ahogy az Hegedűs András előadásából kiderült, minden és mindenki akarta, hogy ez az intézmény létrejöjjön: a gazdasági világválság közepén, kormányzó- és kultuszminiszter-feleségek közbenjárásával alakult meg az iskola, amely immár 90 éves. Az előadások után Temesvári Pelbárt Próféta-játékát adták elő az iskola diákjai. Felkészítő tanáraik Dániel András és Deissinger Ákos voltak.

Ferences Média