Ahhoz, hogy a keresztúti imádságot ne csak egy „rutinájtatosságként” végezzük, hanem olyan helyre kerüljön az életünkben, ahol teljesen kifejtheti gyümölcsöző szerepét, több dolgot tisztáznunk kell. De miket és hogyan? Szikszay Leopold atya a Pesti Ferencesek Ferenciek tere magazinjában megjelent írása ebbe enged betekintést.
I. A keresztény életünk lényegét, a Szentháromsággal való élő kapcsolatunkat;
II. A keresztút mint imádság kialakulását a kezdetektől napjainkig.;
III. A keresztút imádság-lelkületét.
I. Az emberek üdvössége abban áll, hogy részesülnek az isteni természetben, azonosulnak az isteni személyekkel, isteni személyekként akarják, értékelik, dicsőítik a Szentháromságot, mint nekik adott saját életükkel. A bűnbe esett világ bekapcsolódását a szentháromságos életközösségbe, a világ üdvösségét, hogy Isten legyen minden mindenben, a Fiú megtestesülése valósítja meg az Eucharisztián keresztül. A megtestesülés azt jelenti, hogy a Fiú isteni személye emberi természetet vesz fel és megéli benne a maga fiúi életét emberi körülmények között. Krisztusnak a cél elérése érdekében […] hármas megtestesülése van.
Egyedi megtestesülése. Itt Ő emberi körülmények között, felvéve a mi valós emberi természetünk korlátait, megdicsőíti az Atyát. Itt a földön megéli az Ő isteni engedelmességét, dicsőítését az Atya iránt emberként. A kereszten láthatóvá tette a Szentháromság belső életét a maga teljességében és kiárasztotta a Szentlelket az emberiségre.
Krisztus második megtestesülése a szentségeken keresztül történik. Krisztus a szentségeken keresztül ajándékozza a Szentlelket az embereknek, akiknek a teste a szentségeken keresztül isteni természetben részesül, és így […] bekapcsolódnak a szentháromságos életbe. A megkeresztelt ember megkapta a Szentlelket, a Szeretet Lelkét, amint a Fiú megkapta az Atyától. A Lélek szerinti életet ezentúl mint saját életüket éli.
A megtestesülés harmadik formája, hogy Krisztus pünkösdkor beletestesült az apostoli kollégiumba, oly módon, hogy az […] Krisztus Titokzatos Teste lett. A második és a harmadik beletestesülés valójában egy esemény, amelynek egyéni oldala a második, közösségi oldala a harmadik beletestesülés. Az apostoli kollégium pünkösdtől kezdve nem csupán egy társadalmi csoport, hanem Krisztus Jegyese, Krisztus Titokzatos Teste, Új Teremtmény, amelyben Krisztus közösségi szinten éli fiúi életét a társadalomban. Krisztust […] korlátozza a megtestesülés, nem csak egyediségében, hanem Titokzatos Testében még inkább, mivel egyedi természetében a teste feltétel nélkül engedelmeskedik neki, a Titokzatos Test tagjainak viszont megmarad az emberi szabadsága, így Krisztus csak annyi jót tud rajtuk keresztül tenni, amennyire személyes szabadságukban azonosulnak vele, viszont sokkal szélesebb körben tud tevékenykedni, mint az egyedi megtestesülésében. Krisztus a Titokzatos Testében végső harcát vívja a Világ Fejedelmével, a Sátánnal, hogy a világ végén Isten legyen minden mindenekben. Ezt a harcot elsősorban az Eucharisztián keresztül teszi.
Az áldozó hívő Krisztusnak a kereszten átélt végtelen szeretetével testi formájában táplálkozik. Krisztus húsában Krisztus személye is benne van, így azt is adja, azaz azonosult a hívő személyével. A hívő így megkapja, hogy Krisztusként könyörögjön a világért. Krisztus nemcsak a Szentháromságban akarja dicsőíteni az Atyát, hanem a földön is. Életét felkínálja táplálékként, elénk teszi: vegyétek és egyétek, ez az én engesztelésem, dicsőítésem, értékelésem, teljes szívű nagyrabecsülésem, azonosulásom. Amit ebből átveszünk, amit megélünk, az lesz Isten élete a világban. Az eucharisztikus áldozati forma sokkal nagyobb áldozatot kíván Krisztustól, mint a kereszthalála, Krisztus itt folyamatosan áldozati életet él. Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mint élő testben áramlik az élet az egyes tagok között. Ez az áramlás megindíthatja az időlegesen halott tagokat is.
A bűn egy asszony bukásával kezdődött a földön. Krisztus úgy kódolta, hogy végső győzelmében egy asszony játsszon kiemelt szerepet. Ez nem Isten dicsőségének csökkentése, hanem a Sátán megalázása, hogy egy asszonynak fontos szerepet ad végső harcában a Sátán ellen, aki egy asszony által jutott uralomra a világban. A hívő, alázatos, engedelmes Szűz Máriát tette a Szentháromság Isten Anyjává, kegyelemmel teljessé. […] Őbelé kódolta az Úr és Őbelőle fogadja be Isten népe a kegyelmet, ami végül legyőzi a gonoszt. (Bocsa József: Az engesztelés lelkisége c. tanulmánya alapján.)
II. Egész keresztény életünkön végigvonul egy alapvető gondolat: azonosulni Krisztussal. Ennek az Eucharisztia vétele megteremti a lehetőségi feltételét, de kiegészítésre szorul. Krisztus sűrítve adja magát az Eucharisztiában, ezt fel kell oldani, konkretizálni, aminek az első lépése, hogy hitelesen szemlélem Jézus életét egészen addig, hogy életem bizonyos helyzeteiben egyre inkább azonosulok vele. Már nem én cselekszem, hanem Krisztus cselekszik bennem. Az evangéliumban azt olvassuk Máriáról, hogy szívébe véste a pásztorok szavait és el-elgondolkozott rajtuk. A pásztorok szavai közvetítették az igazságot Jézussal kapcsolatban és Mária ennek rendelte alá a hétköznapok tapasztalatait. Neki a valóságot a kinyilatkoztatás jelenti, ami megmutatja, láthatóvá teszi a hit szemén keresztül a valóság teljességét. Mária ezt a hívő valóságfelfogást egész életében gyakorolta. Innen ered, hogy Jézus halála után az apostolokkal rendszeresen végigjárta Jézus szenvedésének és megdicsőülésének konkrét helyszíneit az utolsó vacsora termétől a Golgotáig és a Szent Sírig. Ők ezt nem puszta emlékezésből, szomorkodva tették, hanem azért szemlélték Jézus életének egyes mozzanatait, hogy egyre mélyebben megnyíljanak a szeretet konkrét megnyilvánulásai felé, azokat egyre jobban a szívükbe véssék, azokkal egyre jobban átitatódjanak, hogy Krisztus a hasonló helyzetekben akadálytalanul cselekedhessen bennük.
Euszébiosz és Szent Ambrus püspökök a IV. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja hogyan kereste meg Jézus keresztjét és építette fel az első templomot a Golgotán 320 körül. A XV. században már tizenkét márványtábla állt a keresztút mentén Jeruzsálemben, ezeket már akkor stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok ezeknél az állomásoknál megálltak, elmélkedtek az adott eseményről, imádkoztak. A középkorban igen látogatott volt az ottani keresztút, főleg a ferencesek vezetésével. A szentföldi zarándokokon keresztül került át ez az ájtatosság Nyugat-Európába is, nemsokára emlékművekkel, szobrokkal juttatták a keresztutat járók emlékezetébe Jézus szenvedésének útját. Ekkor hét stációra bontották a keresztutat, a római hét stációs templom mintájára, majd az 1600-as évek elejére alakult ki a keresztút maihoz hasonló, 14 állomásból álló formája. A betlehemi papság külön imakönyvet adott ki 1518-ban a keresztúti ájtatosságról, 14 stációval. A barokk kor a keresztutak építésének is virágkora volt. Ekkor terjedt el világszerte a 14 stációs keresztút, főleg Porto Maurizió-i Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Szent Lénárd legnagyobb sikere Rómában, a Colosseumban 1750-ben felállított keresztút, amelyen mindmáig a pápa vezetésével járnak a hívek. Ma általában minden templomban megtalálható a keresztút 14 stációval. A keresztút elvégzése teljes búcsúval jár a megfelelő feltételek mellett. (Dr. Bánk József egri érsek és Teres Gusztáv SJ írásai alapján.)
III. A keresztútjárás akkor éri el célját, ha elvezet a szenvedő Krisztussal való igazi, személyes találkozásra és egyesülésre. Ehhez nem mindegy, hogy milyen keresztutat használunk. Először is látnom kell Krisztus szeretetét a valóságnak megfelelően az egyes stációknál. Ez kínálja fel annak lehetőségét, hogy átitatódjam vele és így azonosuljak a szeretet útját járó Üdvözítővel. Itt az a fontos, hogy nyitottan, tanítványként engedjem először hatni rám azt, amit látok. Tomislav Ivančić keresztútja ehhez szerintem alapvetően jó. Az elmélkedéshez csendre és nyugalomra van szükség. Jézus nem akkor szólít meg, amikor mi „megrendeljük” tőle, hanem amikor Ő látja alkalmasnak az időt. Ezt ki kell tudni várni.
Jézus megszólítása konkrétan rámutat az életemben azokra a hasonló helyzetekre, amelyekben vagyok, és megoldást kínál ezekre Jézus példája szerint. Ezeknek az elfogadásához az az első lépés, hogy elfogadjam válogatás nélkül a szenvedéseket, kérjem Jézust, hogy velem egyesülve Ő hordozza bennem ezeket a terheket, Ő tanítson ezeken keresztül igazán, egyre tisztábban szeretni.
A szenvedéseink, amelyek sokszor az elviselhetetlenség határáig visznek, fakadhatnak személyes bűneinkből és mások bűneiből is. Ezeket nem szabad elemezni, mert könnyen félrevisznek. A szenvedést – mint annak lehetőségét, hogy itt a földön tisztán szeressünk – válogatás nélkül el kell fogadnunk ahhoz, hogy Krisztussal egyesülhessünk a szeretetben. Itt nem szabad megtorpannunk egészen a teljességig, ahol mi is teljesen átadjuk magunkat Krisztusnak, életünk odaadásában, a vértanúságban. Ez egyben feltámadásunk kezdete, ahol mi is teljes harmóniába kerülünk a Szentháromsággal, aki szeretetből teremtett és szeretetével elvezetett arra, hogy vele lehessünk az örökkévalóságban.
***
Szikszay Leopold OFM
Forrás és fotók: Ferenciek tere 2026/2.
Ferences Média 2026
