„A középkorban egy zarándoklatnak mindig az volt a célja, hogy megváltoztassa az utazó életét, hiszen bűneiért tett elégtételként is szolgált. Bár a mi utunk célja most egészen más, mégis akkor lesz igazán értelme és akkor lesz tartalmas, ha hagyjuk, hogy Szent Ferenc lelkülete megváltoztasson bennünk valamit, és belépjen az életünkbe” – vezette be közösségünket Varga Kapisztrán OFM az előttünk álló napok mélységeibe. A Ferences Rendtartomány tartományfőnökségének dolgozóival, július 6. és 11. között egy hetet tölthettünk Olaszország Szent Ferenc életéhez kapcsolódó helyszínein. Az utazás elején Dobszay Benedek tartományfőnök elmondta: „fontos, hogy a nálunk dolgozók ismerjék azt, hogy kik vagyunk, hogy milyenek vagyunk, ezt pedig akkor tudják a legjobban megérteni, ha megismerik rendünk alapítóját. Ezen az utazáson ezt szeretnénk megélni, megmutatni számukra.”
A Toszkánában található Alvernára érkezve magas fák között vezetett sétánk szálláshelyünkig. Az 1128 méter magasságban fekvő kolostorban jelenleg is működik remeteség, továbbá Alverna ad otthont a toszkán rendtartomány novíciátusának is.
Szent Ferenc 1213-ban kapta ezt a helyet Orlando di Chiusi gróftól, és attól kezdve sokat időzött itt, többek között 1224-ben is, amikor stigmatizációja történt. Kapisztrán atya szavai nyomán megelevenedtek a Szent Ferenc életéhez kapcsolódó talán kevésbé ismert legendák történetei is: megtudhattuk, hogy Szent Ferenc hogyan barátkozott össze egy sólyommal, amely minden éjjel jelezte számára, ha elérkezett az éjszakai zsolozsma ideje, illetve azt is, hogy hogyan kísértette meg az ördög Ferencet ezen a helyen. A Szent stigmatizációjának emlékét egy kápolna őrzi. Az itt felépített bazilikától minden nap ünnepi körmenet indul a stigimatizáció kápolnája felé, ahonnan egy szűk sziklás ösvényen térnek vissza a résztvevők a templomba. Magunk mögött hagyva a csöndes, tiszta, hegyi levegő szelétől átjárt ferences golgotát, Assisi felé vettük az irányt, ahol elkövetkező három napot töltöttük.
Az Assisi külvárosi részén található szállásunktól néhány lépésnyire a Porciunkula bazilikához érkezhettünk. Első napunk középpontjában ennek megtekintése állt. A kis kápolna köré – amelyet Szent Ferenc harmadikként újított fel, miután San Damianóban a kereszt az Egyház újjáépítésére szólította fel –, hatalmas bazilika épült, amely magában rejti Szent Ferenc halálának helyét, a Tranzitus-kápolnát, valamint a rózsakertet is, ahol a hagyomány szerint Szent Ferenc csodája nyomán különleges, tövis nélküli rózsák nyílnak. A Porciunkula kápolnájában tartott szentmise prédikációjában Kapisztrán atya hangsúlyozta, hogy mindig nagy öröm számára, amikor a ferencesség ilyen fontos helyein mutathatunk be közös szentmisét.
A délutáni napsütésben a San Damiano-kolostor felé vettük az irányt. Hosszú, kiépített gyalogúton jutottunk le a hegy oldalában található templomhoz és szerzetesházhoz. A kolostor, bár sok átalakításon ment keresztül, hasonló ahhoz, ahogyan azt Szent Ferenc is ismerhette. A legenda szerint Ferencet 1205-ben ezen a helyen szólította meg a Megváltó a kis templom keresztjéről. Kapisztrán atya elmélkedésében Walter Nigg svájci teológust idézve így szólt: milyen különös, hogy azt tartjuk csodának, ha valakihez szól a kereszt. Nem az-e inkább a csoda, hogy bár kifüggesztjük az otthonainkban, nyakunkban hordjuk, jelképként ott van a hétköznapjainkban, mégsem szól, nem hordoz jelentést, mintha nem volna üzenete? Szent Ferenc ezt az üzenetet hallotta meg és váltotta tettekre. A kereszt mindenkihez szól, csak meg kell hallanunk szavát, ehhez azonban szívünk belső csöndjére kell rátalálnunk. A mindenki által ismert San Damianó-i keresztet nem itt, hanem a Szent Klára-bazilikában őrzik. A csendes kis kolostort jelenleg a kisebb testvérek lakják, s Alvernához hasonlóan itt is novíciátház működik.
Következő állomásunk a Szent Rufin-székesegyház volt. Valószínűleg itt keresztelték meg Szent Klárát és Szent Ferencet is, aki itt kapta a keresztségben a János nevet, amelyet apja, hazatérve franciaországi útjáról, Ferencre (jelentése: “kis francia”) változtatott.
Az Assisben töltött második napunkon a Szent sírját őrző Szent Ferenc-bazilikát tekintettük meg, először a Ferenc sírhelyénél időztünk. Az altemplomban található szentélyben csend és nyugalom lakik. Szent Ferenc békéje és derűje áthatja az egész kápolna levegőjét. Feljebb haladva megtekintettük az alsó bazilikát, amely számos festményt és ereklyét őriz Szent Ferenc idejéből. Itt őrzik Szent Ferenc egyik fennmaradt eredeti kéziratát, illetve egy habitusát is. A felső bazilikában található Giotto sokak által jól ismert Szent Ferenc-ciklusa: a képek értelmezéséhez Szent Bonaventura Szent Ferenc-életrajzának egyes szakaszait hívtuk segítségül.
A délutánunk során megtekintett Szent Klára-bazilika karcsú tornyával és halvány rózsaszín köveivel már messziről sejteti, hogy ez nem lehet más, mint a város női szentjének temploma. Itt nyugszik Szent Klára, és itt őrzik San Damiano keresztjét is.
A hátralévő napokon kisebb helyszíneket látogattunk meg, megpihenve időnként egy-egy kápolna hűsébe behúzódva a forróság elől. Kapisztrán atya lelki tartalommal is feltöltött elbeszélései által a város falai valóban életre keltek. Felemelő és megindító volt minden történet, amelyet a 13. századi kövek őriznek. Nemcsak azon helyeket látogattuk meg, amelyek egy Assisiben tett turistaút során vonzzák az érdeklődőket: Szent Ferenc szülőháza, a város eldugott utcáin található kisebb emlékehyeket, Assisi legrégebbi templomát, a város leomlott falaira épült San Giacomo de Muro Ruptót is megtaláltuk.
Utolsó esténken Angela Maria Seracchioli, az Itt járt Szent Ferenc című, nemrég magyar nyelven is napvilágot látott útikönyv szerzője, a Szent Ferenc-zarándokút kiépítésének megvalósítója látogatott meg bennünket.
Hazafelé tartva a buszon ért bennünket az esti zsolozsma ideje, amelyet együtt imádkoztunk el a jelenlévő ferences testvérekkel: fáradtan, de hálával szívünkben. A ferences lelkiség – amelyért és amelyben világi munkatársakként dolgozunk – alapot és iránymutatást adhat nemcsak munkánk, de hétköznapi életünk, hivatásunk számára is.
Ferences Sajtóközpont, 2019
