Március 4-től új zárt csoport indul a Pasaréti Közösségi Házban Kiss Didák ferences szerzetes, családterapeuta-jelölt, valamint Boros Viktória képzésben lévő pszichodráma-asszisztens, művészettörténész, integratív mentálhigiénés szakember vezetésével. A Sursum Corda műhely célja, hogy segítse a résztvevőket a testi-lelki egyensúly megtalálásában, miközben értékes ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodhatnak, amelyek segítenek a mindennapi életben való eligazodásban – és közben a Naphimnusz üzenete is megjelenik benne. Hogy hogyan? Az interjúból ez is kiderül.
– Több csoportot vezettek: szeptemberben indult el a Sursum Corda első csoportja, és a Semmelweis Egyetemen kifejezetten diákokkal is foglalkoztok.
– Kiss Didák: Vannak egyetemi csoportjaink, és fut még két másik is. Most azért indítunk újat, mert nagyon lelkesek vagyunk: mindegyik jól halad, és nagy az érdeklődés. Mindenképpen zárt csoportokban gondolkodtunk, amelyekhez csak egy bizonyos ideig lehet csatlakozni, utána el kell köteleződni. Ennek az az oka, hogy a személyes témák csak akkor kerülnek elő, ha a tagok állandóak, és kialakul egy bizalmi légkör, amely elengedhetetlen a tényleges elmélyüléshez.
– Boros Viktória: A Sursum Corda alapvetően az egyetemi kutatásomra épül. Jelenleg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Doktori Iskolájának hallgatójaként egy integratív mentálhigiénés csoportfoglalkozás fejlesztésén és kutatásán dolgozom. A műhely célja a testi-lelki emelkedés, növekedés és erősödés egy interdiszciplináris megközelítéssel. A név, amely latinul annyit jelent, „Emeljük fel szívünket”, a legkorábbi keresztény liturgiákban és számos antik rítusban is szerepel. Ez tükrözi a műhely filozófiáját is: egy olyan utat kínál, amely segíti az embereket testi és lelki jólétük fejlesztésében. Didák testvérrel a Semmelweis Egyetemen találkoztunk, ahol elindítottunk egy Énidő nevű kurzust orvostanhallgatóknak. Ennek célja az egyetemisták reziliencia- és készségfejlesztése, valamint a kiégés megelőzése. A kurzus havonta egyszer, három órában zajlik. Erre általában nagy szükség van, viszont tisztában vagyunk vele, hogy egyeseknek ez elsőre sok lehet. Szerettük volna, ha többen tudnának csatlakozni – és tapasztalatunk szerint az idő nagyon gyorsan elszalad –, ezért indítottunk egy nem egyetemi formát is, rövidebb időtartamban.
– Tehát a Sursum Corda is egyfajta preventív jelleggel indult el?
– B. V.: Ez semmiképpen sem terápia, és bár valóban van benne megelőző jelleg, inkább a belső erőforrásaink keresése a pontos megfogalmazás. Azokat a kincseket használjuk, amelyeket a Jóisten adott nekünk.
– K. D.: Az emberek általában nem gondolkodnak megelőzésben. Ha betegek vagyunk, bevesszük a gyógyszert – ez azonban más. A műhelyen inkább olyan kérdésekre fókuszálunk, mint például: Hogyan őrizhetem meg az egészségemet? Miből tudom, mit érzek? Mitől leszek erősebb? Hol találom az erőforrásaimat? Emellett ez egy másfél-kétórás testi-lelki-szellemi feltöltődés is. Az egyetemisták általában fáradtan érkeznek az alkalmakra, de aztán felélénkülnek – még akkor is, ha több órán át figyeltek és mozogtak.
– Rengetegféle önsegítő csoportba lehet manapság jelentkezni. A módszer, amelyet ti alkalmaztok, hogyan jellemezhető, és miben különbözik a többitől?
– B. V.: Maga a módszer összetett, mégis nagyon egyszerű. Az alkalmazott technikák széles spektrumot ölelnek fel: a BodyArt mozdulatsorok – amelyek a pilateshez és a csikunghoz hasonló elemeket tartalmaznak –, az integratív mentálhigiéné, valamint az enneagram személyiségdinamikai rendszere segítik a résztvevők testi és lelki fejlődését. A műhelyben használt pszichodráma és kreatív csoportos játékok támogatják a közösségi tanulást és a személyes átalakulást, miközben biztonságos környezetet biztosítanak a résztvevők fejlődéséhez.
Test, szellem, lélek – belülről haladunk kifelé, mintha virágszirmok rétegeit bontogatnánk. Mivel emberként van egy fizikai valónk, az alkalmak első szakaszában ezzel foglalkozunk, hogy megérkezzünk – ennek természetesen egészségügyi célja is van. Az, hogy egy ilyen lelassulást elősegítő folyamat során milyen konkrét elemek jelennek meg, a vezető képesítésétől függ. Én a klasszikus, funkcionális csoportos mozgásos gyakorlatokat légzéstechnikai elemekkel ötvözöm BodyArt-instruktorként, emellett nyújtás és átmozgatás is szerepel a jóleső folyamatban. A második szakaszt egy rövid szünet előzi meg, majd szellemileg is megérkezünk. Itt a tematikát követjük: vagy művészeti témákkal foglalkozunk, és azok kapcsán beszélgetünk, vagy önismereti reflexiókat végzünk. Végül pedig jön a legkülső réteg: a kapcsolódás, amelyet strukturált játékokkal vagy szerepjátékokkal élhetünk meg. Ha egy kép vagy egy reflexió hatására változás történik bennünk, azt megoszthatjuk másokkal, eljátszhatjuk, kipróbálhatjuk.
Ezeknek az elemeknek a kialakításában is nagy szerepe van a képesítésemnek: művészettörténettel és látványtervezéssel foglalkoztam, és mindig is érdekelt, hogyan lehet ezt a látásmódot az emberek javára fordítani. Mivel jelenleg pszichodrámaasszisztens-képzésben veszek részt, már ilyen elemeket is beépítek a folyamatba.
– Hogyan jelenik meg az enneagram mint személyiségtipológiai rendszer egy ilyen alkalmon?
– K. D.: Az enneagram személyiségtipológiai rendszert több forrásból eredő hatások formálták, de a modern verzióját Claudio Naranjo fejlesztette ki az 1970-es években. A rendszer kilenc személyiségtípust különböztet meg, mindegyiknek saját motivációi, félelmei és vágyai vannak, és célja, hogy segítse az embereket a személyes fejlődésben és az önismeretben. Mit tudunk elérni egy sorozat vagy akár egyetlen alkalom során? Én már annak is örülnék, ha valaki felfedezné, milyen típusú személyiség. Ha csak közel kerül ennek megértéséhez, már az is előrelépés, és ebben segítjük őt. Ha látok rajta bizonyos jellemzőket, ráerősítek, és megmutatom: „na, ez például az egyes típus sajátossága”. Felkeltem az érdeklődésüket: nekem az enneagram rengeteget segít az emberekkel való kapcsolódásban, hátha nekik is fog. Nemcsak azt mutatja meg, hogy ki vagyok és hogyan működöm, hanem javaslatokat is ad az „érett személyiséggé” válás – vagy ha úgy tetszik, a „szentté válás” – útján. Ez nem egyszerű, de az enneagram irányt mutat, és nem csupán azt vizsgálja, hogy jól vagy rosszul működöm-e. Egy magasabb szinten azt is segít megérteni, hogy különböző személyiségtípusú emberek – például párok – hogyan működnek együtt, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz, és milyen pontokon akadhatnak el. Az embereknek vannak vigaszpontjaik – milyen jó, ha a társukhoz tudnak fordulni segítségért. Bizonyos mintázatok felismerhetők, de nem megyünk túl mélyre ebben. Inkább csak közelítünk hozzájuk.
– B. V.: Ehhez kapcsolódva számomra az enneagram legizgalmasabb része a két ember közötti dinamika és az erre vonatkozó öreflexió. A rendszer nem diagnózist ad, és nem puszta tipológia, hanem lehetőség is a növekedésre. Ha valaki reflektálni tud a saját gondolkodásmódjára, és rálát arra, hogyan működik, az már önmagában óriási lépés, és azon akár már változtatni is lehet.
– Mi az alkalmak csúcspontja?
– K. D.: A foglalkozások első részében fizikailag is mozgunk, ami spontán történik. A második részben pedig az a szemlélődés a lényeg, amely összhangban van a szándékunkkal is. Nézek valamit, és abból érkezik egy üzenet. Erre az üzenetre reflektálok, megfigyelem, milyen hatást kelt bennem, mit indít el bennem a kívülről érkező inger. Ez segíti az önismeretet, amelyet aztán ki is játszhatok, megélhetek a gyakorlatban. Ez a folyamatunk belső íve.
A kapcsolódás is így történik: először szemlélődve kapcsolódok önmagamhoz, majd figyelem, hogyan lépek ki ebből, és hogyan találkozom a másikkal. Erre léteznek egyéni és csoportos játékok is. Kipróbálhatunk különböző helyzeteket, megfigyelhetjük, hogyan alakul tovább bennünk egy személyes történet, és lehetőséget kapunk arra, hogy ezt a felszínre hozzuk.
– B. V.: Mindig más témát dolgozunk fel, amelyet a szemléletmódunk mentén járunk körbe. Hogy ezt egy gyakorlati példával is szemléltessem: az egyik páros foglalkozáson Jan van Eyck holland festő Arnolfini házaspár című művét vizsgáltuk. Nem a „mire gondolt a költő” megközelítés szerint, hanem azt kutatva, hogy én mit látok benne. Mit üzen számomra a kép? Miért fog meg engem? Ezután eljutunk az értelmezéshez, ahol megosztjuk egymással, hogy milyen sokféle szimbólum jelenik meg benne – például a házasság különböző aspektusaira utaló jelek. Megvizsgáljuk, hogyan viszonyulunk mi ehhez a témához, és mit jelent számunkra, akár a spiritualitás tükrében. A feldolgozás több rétegben zajlik, de végig szemlélődő módon: azt figyeljük, ránk hogyan hat a mű.
– Mindketten más háttérrel és képesítéssel rendelkeztek. Hogyan alkalmazzátok a tudásotokat a csoport vezetésében?
– K. D.: Viccesen mondva fizikailag korlátozott vagyok, és bár erősítem magam, ez egyértelműen nem az én területem. Képzésben levő családterapeuta és teológus vagyok, tehát azt mondanám, hogy vegyes a szerepem. Az önismeretet érzem magaménak, a reflexió pedig inkább közös. A művészettörténet és a játék egyértelműen Viktória része, én pedig a lelkigondozásra és a közösségi kapcsolatok erősítésére helyezem a hangsúlyt.
– B. V.: Igen, én a művészettörténet és a testi-lelki fejlődés ötvözésére összpontosítok, de az, hogy mikor melyikünk lép előtérbe, a résztvevőktől is függ. Az jelenik meg, akihez jobban tudnak kapcsolódni. A pályafutásomat művészettörténészként, múzeumi és színházi látványtervezőként kezdtem, és közel húsz éve foglalkozom testtudatos mozgásformákkal, kiemelten a távol-keleti és a modern funkcionális mozgásokat ötvöző BodyArttal. A pszichodráma három éve, a terepfutás pedig már tizenöt éve a személyes utam és fejlődésem fontos pillére. Integratív mentálhigiénés szakemberként a mozgás- és a befogadó művészetterápiák eszköztárával támogatom a klienseimet a személyes fejlődésükben és a nehéz élethelyzetekből való kilábalásban. Ha bibliai történettel dolgozunk, az inkább Didák testvér szerepe, bár az egyik első alkalommal elmondta, hogy az első nagy bibliodrámás valójában Szent Ferenc volt…
– K. D.: Valóban, a bibliodráma és a pszichodráma fogalma körülbelül 800 évvel előzte meg a modern fogalmak gyakorlatát. A ferencesek keresztútjárása is ehhez kapcsolódik: fizikailag is megjelenítünk valamit, hogy az közelebb kerüljön hozzánk. Ferencesként szerintem ez egy kötelező elem. Talán nem tudatosítjuk eléggé, de ez nagyon Szent Ferencre jellemző.
– Tehát erőteljesen megjelenik a műhelyen is az Istennel való kapcsolat?
– K. D.: Nem kimondottan vallásos a megközelítés, nem az imádságra irányul, de akik eddig részt vettek, azok nagyjából hívők voltak. A három királyok gazdag művészettörténeti háttérrel rendelkező történetét is feldolgozzuk, és sok minden kiderül belőle. Lehet történetként is nézni, anélkül, hogy bibliai értelemben vizsgálnánk, akkor is, ha Megváltó megszületéséről van szó, mert mindenki számára másként értelmezhető.
– B. V.: Volt olyan nem hívő résztvevőnk, aki azt mondta, hogy képes a belső fényhez kapcsolódni. Épp karácsony előtt voltunk, és több képen végignéztük, hogyan vándoroltak messziről a királyok, hogy megtalálják azt a fényt. Számára ez nem Jézust jelentette, de így is lehet tekinteni a tapasztalatára. Mivel mi a saját erőforrásunkat – így a hitet is – használjuk, ezt segítjük a folyamatban.
– Mely pontokon kapcsolódik még a műhely a ferencességhez?
– B. V.: A műhelymunka során megjelenik a mikro- és makrokozmosz világa. Nagyon ritkán jutunk el oda, hogy akár csak megfigyeljük a felhőket. Lehet, hogy egy-egy nyaralás alkalmával akad erre időnk, de este már nem tudnánk felidézni, mit láttunk. Erre is tanít minket a Naphimnusz, és ehhez tudunk mi is kapcsolódni: a szemlélődő jelenléthez, hogy figyeljünk és hálát adjunk a Jóistennek, amiért megteremtette körülöttünk a világot. Hogy úgy láthassuk, mint egy nagy kozmoszt. A másik része pedig, ahogy Ferenc megszólítja, és testvérének, családjának nevezi a teremtményeket. A család már egy mikrokozmosz. A családi kapcsolatokra is rá szoktunk nézni, ha a résztvevők nyitottak erre. Ez a perspektívaváltás, valamint a kifelé és befelé fókuszálás technikailag is egy nagyon jó készség krízishelyzetben. Amikor beszorítva érezzük magunkat, nagyon hatásos, ha kívülre tudunk tekinteni, és a nagyobb képre nézünk: így kimozdulhatunk, levegőhöz juthatunk. Ezt a készséget fejlesztve reziliensebben tudunk hozzáállni a helyzetekhez. Az a játékosság is kapcsolódik ide, ahogy Szent Ferenc megszólítja az elemeket. Szeretnénk megmutatni – akár a szerepjátékokkal –, hogy maga a játék milyen jó, és arra ösztönözni mindenkit, hogy megengedje magának a játék örömét.
– K. D.: Szerintem a Mátraházán található, Soós Ányos atya kezdeményezésére létrejött Naphimnusz park a legjobb példa arra, hogy mi a kapcsolódás, mert nagyon izgalmasan, tudatosan lett kialakítva és megépítve. Ha végigjárjuk a parkot, az út viszonylag föntről indul, majd a dombon lemegy mélyre, és ismét felfelé vezet. Ez egy testi gyakorlat is. A jelképiség abban is megjelenik, hogy az egyes elemeket hol helyezték el. A Nap képe fönt van, és keletre néz. A szimbólum és a mozgás egyszerre segíti a szemlélődést a parkban: megfigyelhetjük a természetet, és azt, ahogy hat ránk. A képek is zseniálisak, játékosak. Látni kell! A Naphimnuszt is így át kellene élnünk – ebben segít a műhely is. A szemlélődés lényege, hogy imádságba vezessen.
– Kinek ajánlott csatlakozni a műhelyhez?
– B. V.: Gyakorlatilag mindenkinek: mindazoknak, akik szeretnének testi és lelki szinten erősödni, akik a stressz és kiégés megelőzése érdekében szeretnének új eszközöket találni, vagy akik egyszerűen csak szeretnék fenntartani, fejleszteni pszichikai és szomatikus erőforrásaikat. Különösen hasznos lehet segítő szakemberek, például mentálhigiénés szakemberek, lelki gondozók, szociális munkások, orvosok számára. A műhely ideális azoknak is, akik érdeklődnek a művészetek és az önismeret iránt, vagy akik szeretnének többet megtudni az enneagram személyiségdinamikai modelljéről. Várunk mindenkit szeretettel!
***
A március 4-én induló csoport első két alkalma nyitott, első alkalma pedig ingyenes, hogy a résztvevők kipróbálják a módszert, és eldöntsék, szeretnének-e továbbmenni benne. További információ a műhelyről itt olvasható, regisztráció a nyitóalkalomra itt lehetséges.
Gellért Sára Mária
Fotó: Sursum Corda
Ferences Média, 2025
