Jézus Szíve ünnepét – ahogy ma ismerjük – a pünkösd utáni harmadik pénteken ünnepli az egyház, a Szent Szív tisztelete azonban Ferenc korában még nem létezett annyira kiforrott formában, mint napjainkban. Jézus Szíve ünnepéhez kapcsolódva Antonio Tarallo írásai nyomán azt járjuk körbe, hogy a szív fogalma és Jézus Szíve tisztelete miképpen jelent meg Szent Ferenc lelkiségében.
A Jézus Szíve-tisztelet gyökerei a késő középkorig nyúlnak vissza, első megnyilvánulásait ott találjuk Magdeburgi Szent Mechtild (1207–1282), Hackeborni Szent Mechtild (1241–1299) és Helftai Szent Gertrúd (1256 k. – 1302) misztikusok írásaiban. A Szent Szív-tisztelet virágkora a 17. században következett be, kezdetben Eudes Szent János (1601–1680) tevékenysége révén, majd a Alacoque Szent Margit vizitációs nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, amelyeket Claude de la Colombière (1641–1682) jezsuita szerzetes és rendtársai terjesztettek el szerte a világon.
Assisi Szent Ferenc írásaiban negyvennégyszer szerepel ez az egyszerű, ugyanakkor titokzatos szó: „szív”. Mai nyelvhasználatunkban a legtöbbször világosan különbséget teszünk az „elme” és a „szív” között. A bibliai héber nyelvben használt „lev” szó azonban – amely 814 alkalommal szerepel a Szentírásban – egyszerre fordítható „szívként” és „értelemként” is. Ferenc életében eggyé olvadt ez a két fogalom: értelme mindig a szív szolgálatában állt. Életrajzai világosan tanúsítják ezt: minden jócselekedete, szeretetéből fakadó tette, testvéri gesztusa szíve és értelme összhangjából fakadt. Ezt érhetjük tetten a leginkább az Imádság a Kereszt előtt címen ismert imádságában:
„Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem igaz hitet,
biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.”
Az imádság Isten megszólításával kezdődik: Hogy mások számára ajándékká válhasson, a „fölséges és dicsőséges” Istent kéri, hogy világosítsa meg szíve homályait. Mindenekelőtt ezt kéri, majd pedig különleges adományokat – „igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet” –, olyan adományokat, amelyeket ugyancsak szíve őriz. Az ezek után kért „érzék és értelem” – józanság és belátás – azonban már az elme területéhez kapcsolódik: ezek segítségével képes különbséget tenni jó és rossz között. Azért tehát, hogy Ferenc eljusson az érzék és értelem birtoklására, azt kéri Istentől, ragyogja be szíve sötétségét. Ez a szív léte középpontja és motorja, egy olyan életé, amelyet a testvérek és az Úr szolgálatára szentelt – s ez a kettő voltaképpen ugyanaz.
Jézus maga az Élet, aki élni tanít bennünket: mielőtt meghalt volna értünk, példát adott, hogy az ő nyomdokait kövessük. Benne a szeretet testesült meg az emberek között. A „szeretet” és a „szív” kifejezések bizonyos tekintetben Assisi Szent Ferenc írásainak sarokpontjai. Ő mélységesen hallgatott szíve sugallataira, és ezek szerint cselekedett: a sugallatokra, amelyek „oldalából fakadtak”, és még inkább annak oldalából, Aki nagyobb mindenkinél: Jézuséból.
Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, tiszta és áttetsző szívre van szükség. Ferenc így ír 1221-ben, a Meg nem erősített regulában: „Hanem a szent szeretetre, mely maga az Isten, kérem az összes testvért, mind a minisztereket, mind a többieket, hogy elhárítva minden akadályt, és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tőlük telik, tiszta szívvel és tiszta elmével szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt keresi” (RnB 22,26). Majd később így folytatja: „Mindnyájan teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, minden erőnkkel és bátorságunkkal, teljes értelmünkkel és minden erőfeszítésünkkel, minden fáradozásunkkal, minden érzésünkkel, egész bensőnkkel, minden vágyunkkal és akarásunkkal szeressük az Úristent, aki egész testet, egész lelket és egész életet adott és ad mindnyájunknak, aki teremtett, megváltott és merő irgalmából üdvözíteni fog bennünket” (RnB 23,8).
Ferenc szíve tiszta volt, és azt kívánta, hogy testvérei is ilyen szívvel éljenek, szeressék embertársaikat és szeressék Krisztust. A „tiszta szívűek” pedig elsősorban a gyermekek, akik mérték nélkül, egyszerűen szeretnek. A Kereszt előtt elmondott imájával pedig arra emlékeztet: csak a szabad és Istentől megvilágosított szív teszi lehetővé számunkra, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a jót és a rosszat, és hogy a jót válasszuk. El kell tehát jutnunk „a szív értelméig”.
***
Kámán Veronika
Forrás: San Francesco e il Sacro Cuore di Gesù, Il cuore di san Francesco
Ferences Média 2025
