2025. szeptember 14-én, vasárnap 11 órakor emléktáblát avat az Országúti Ferencesek közössége az egykori Margit körúti plébános-házfőnök, a vértanúhalált halt P. Kriszten Rafael emlékére. Boldoggá avatásáért közös eljárás van folyamatban hat sorstársával együtt. Jenkei András az Országút plébániai magazinban megjelent cikkét szerkesztés nélkül közöljük.
Egy ember életútja messze nem írható le a róla szóló korabeli vagy éppen az utólagos híradásokkal, ám ezek támpontot, mozaikszerű képet nyújthatnak abban, hogy lássuk, milyen pályát futhatott be itt a földön. Múlt századbeli lapok segítségével töredékeket villantunk fel az egykori Országúti Ferences plébános-házfőnök, Kriszten Rafael tevékenységéről.
Kriszten Rafael 1899. november 19-én látta meg a napvilágot az erdélyi Érchegység peremén fekvő Kőrösbányán, szülei a Ferenc keresztnevet adták neki. Később a gyöngyösi rendházban volt papnövendék, ahol tizenhét esztendősen tette le az első fogadalmat, majd 1922-ben pappá szentelték, ekkor vette fel a Rafael szerzetesi nevet.
Először 1927 elején a Magyar Katolikus Almanachban olvashatunk róla: “A rendtartományon kívül tartózkodnak. A román megszállt területen, Szatmáron: P. Herz Leó, P. Kriszten Rafael és Veres Sámuel.”
A Kecskeméten megjelenő Katolikusok Lapja korabeli lapszáma szerint 1928 őszén már a helyi Iparos Tanonciskola hitoktatójának van beosztva, vagyis ebben az időben már az alföldi város az állomáshelye, ahol összesen – rövid pécsi megszakítással, a Sziget külvárosi plébánián volt káplán – hat esztendőn át szolgált.
1929 novemberében a következő rövid hír jelenik meg róla, ami akár már előre vetíti törékeny egészségi állapotból (is) fakadó későbbi vértanúságát.
’P. Kriszten Ráfael ferencrendi atyán a napokban súlyos operációt hajtottak végre az egyik pesti klinikán. Az operáció sikerült és P. Rafael rövidesen visszajön Kecskemétre.’
Kecskeméten végzett sokrétű szolgálatával kivívta a városban élők elismerését, amit az egykori újságokban megjelent híradások is jeleznek, ahogy ezt a már idézett Kecskeméti Közlöny 1931.08.13-i lapszáma is alátámasztja.
“Kilenc év óta működik Kecskeméten a Ferences Missziósszövetség, amelynek élete különösen P. Károlyi Bernát Kínába való utazásával lendült föl. Ekkor mintegy félezren léptek be a Szövetségbe, úgy hogy ma egyike a legnagyobb kecskeméti egyesüléseknek, 1400 tagja van. Az egyesület élére most P. Kriszten Rafael kiváló tehetségű ferencrendi pátert állította a házfőnökség.
A páter mondja: — Az egyesület életét még jobban előre akarom vinni. Eddigi fönnállása óta már több mint 10.000 pengőt küldött el az egyesület a kínai missziókra. Ez a nagynak látszó összeg igen érdekes módon jön össze. A tagok eddig négy fillér tagsági díjat fizettek havonta. Most a tagsági díját a következőképp módosítottuk: Akik az »Isten dalosai«-t, a Ferences Missziószövetség hivatalos közlönyét is meg akarják kapni, azok havonta hat fillért fizetnek. Legtöbben azonban 10-20 fillért adnak. Minden egyes fillér a kínai missziókra megy. Vannak az Egyesületünknek örökös tagjai, akik 18 pengőt fizetnek évente s »örökös családjai«, akik 60 pengőt fizetnek. »Jótevői« a szövetségnek, akik évente 8 P-t, vagy egyszers mindenkorra 40 P-t adományoznak. »Rendkívüli jótevő«, aki végleges adományként 100 pengőt ad. Az egyesület intenzív beszervezését úgy terveztem el, hogy akik 15 tagot gyűjtenek és vállalják, hogy havonta összegyűjtik a filléreket, azok csoportvezetői tisztet kapnak.”
Hat esztendő elteltével, 1933. augusztus másodikán aztán a Kecskeméti Közlöny az alábbi hírt teszi közzé:
“A ferencrendi tartományfőnökség a magyarországi zárdákban megejtette a személyi változásokat, amelyek közelről érintik a kecskeméti rendházat is. A tartományfőnök, P. Kriszten Ráfael atyát Kecskemétről az egri zárdába helyezte át. Az áthelyezés híre mély sajnálkozást kelt a hívek széles körében. P. Kriszten, 6 éve, hogy Kecskeméten volt s ezalatt kivívta mindenki tiszteletét és szeretetét.
A Szent Ferenc III. Rendnek kitűnő igazgatója volt, aki példaadóan vezette a Rend életét és nagy tervei váltak volna megvalósulásra, az új székház építésével kapcsolatban, vezetése alatt virágzásnak indult a III. rend élete. P. Kriszten Ráfael a szegénygondozás megindulása óta hatalmas részt vitt a munkában, s nagy érdemeket szerzett a szervezés terén, ugyancsak ő volt a vezetője a ferencrendi nővérek kecskeméti zárdájának. Ezenkívül mint hittanár is működött. Szerzetestársai rajongásig szerették a példaadóan élő szerzetespapot, aki lelkek irányításában is felbecsülhetetlen munkát végzett.”
Az 1937. évi augusztusi Porciunkula-búcsúhoz kapcsolódik az alábbi újsághír:
“Budaiak Porciunkula-zarándoklata Szentkútra, Szent Ferenc budai III. rendje az idén 121-ik alkalommal zarándoklatot rendez hazánk egyik legszebb régi kegyhelyére, Mátraverebély-Szentkútra. A zarándoklás augusztus 8-án lesz s arra oly sokan jelentkeztek, hogy két külön vonatot indítanak, az elsőt reggel 6 óra 30 perckor P. Csiszár Teodor, a másodikat pedig 6 óra 40 perckor P. Kriszten Rafael vezetésével. Miután mindkét vonat összes helyei el vannak már foglalva, újabb jelentkezéseket nem vehetnek figyelembe. A zarándokok Mátraverebély állomásról gyalog vonulnak a kegyhelyre, ahol szentséges körmenet után szentbeszéd és ünnepélyes nagymise lesz, amelyet P. Kiefer Szilvér ottani ferences házfőnök celebrál. Délután a zarándokok megtekintik a Szent László királyunk idejéből fennmaradt történelmi nevezetességű helyeket. A zarándoklatot ünnepélyes litánia zárja be, amely után a résztvevők visszatérnek a fővárosba.”
Sokoldalú, elkötelezett tevékenységét mutatja, hogy egy 1940-es híradás szerint az 1921 és 1950 között fennálló Credo katolikus férfi egyesület (Jézus Neve Társulat) aktuális elnöke is volt. Ebből az időszakból való a következő róla szóló írás: „…párhuzamot vont a nem e világból való Jézus és a csak e földre való Antikrisztus között. Historikusokkal és a Szentírással igazolta, hogy Krisztus személy, de egyben Isten is, ennek hirdették őt apostolai is. A Rio de Janeiróban lévő 45 méteres Krisztus-szoborral kapcsolatban gyönyörűen érzékeltette, hogy az Üdvözítő az Út, Igazság és Élet, aki minden időben eligazít. Problémáink csak a Mindenhatóra és a felebarátra vonatkozó szeretetparancsnak való teljes alávetésünkkel oldhatók meg.”.
Egri és nyíregyházi (ahol házfőnök volt) szolgálatának lezárultával, 1940 őszén kerül Budapestre, amiről a következő híradás szól:
„A f. é. augusztus 29-én és a következő napokon megtartott rendtartományi gyűlés, amely a tartományfőnököt választó káptalani ülésezést követte, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartományban a következő személyi változásokat eredményezte: …Budapest-Pasarétre kerültek: P. Kriszten Rafael, Borsányi Balázs és Guth Gilbert.”
Magyarország közhivatalainak cím- és adattárából 1942-ben kiderül, hogy már a Margit körút az állomáshelye: „Budapest – Országúti róm. kat. Ferences Plébánia. – II., Margit-körút 23. Tel.: 352-936. — Plébános: P. Kriszten Ráfael O. F. M. házfőnök. — Káplánok: P. Németh Luciusz O. F.M. P. Nyizsnyik Mátyás O. F. M. — Hitoktatók: P. Szabó Lipót O. F. M., vitéz P. Szabó Szerén O. F. M., P. Nagy Máriusz O. F. M.”
Ugyanebben az esztendőben a Szent István-napi ünnepségekhez kapcsolódóan szervezett kilenc napos ájtatosság, a novena kapcsán olvashatunk róla: „A dicsőséges Szent Jobbot őrző magy. kir. udv. és vár plébánia templomban augusztus 19-től 27-ig Szent István Király tiszteletére novena lesz. A novena-t augusztus 19-én, a templom felszentelésének évfordulóján, szentbeszéddel kapcsolatos ájtatosság vezeti be, a Szent Jobb kivételével és tiszteletével. A kilenced alatt minden este 6 órakor szentbeszéd lesz szentségi áldással. A novena augusztus 27-én ér véget „Te Deum“-mal. A Szent Jobb nyolc napon keresztül marad kitéve reggel fél 9-től a templomban a hívek tiszteletadására. A kilenc esti ájtatosság szónokai lesznek: Augusztus 19-én dr. Tóth K. János, Szent Imre kollégiumi prefektus, 20-án Nagy Miklós püspöki tanácsos, A. C. titkár, 21-én dr. Szabó Imre pápai kamarás, érsek helynökségi titkár, 22-én dr. Kátay Béla pápai kamarás, plébános, 23-án dr. Boér Miklós teológiai tanár, 24-én Schuszter Antal plébános, 25-én P. Gyenis András S. J., 26-án P. Kriszten Rafael OFM. házfőnök, 27-én dr. Hamvas Endre budapesti érseki általános helytartó, kir. udvari és várplébános. A novenán belül eső vasárnap (augusztus 23-án) 11 órakor ünnepélyes szentmise lesz.”
1944 nyarán a Budapesten élők számára is már testközelből érzékelhetőek a háborús idők, júniusban az alábbi rövid hírben szerepel:
„A Margit-rakpart 53. sz. házban lévő óvóhelyet az elmúlt héten áldotta meg P. Kriszten Rafael ferences plébános atya. Az óvóhelyen szép oltárt emeltek s előtte a jó Isten oltalmába ajánlotta a házat és minden lakóját figyelmeztetve, bízzanak az Urban és imádkozzanak. A lakók 120 pengőt adtak össze a bomba károsultak javára.”
Ugyanezen a nyáron aztán egy békebeli hír kapcsán a Magyar Barát című lap oldalain tűnik fel a neve:
„TERCIÁRIUS ZARÁNDOKLAT MÁRIABESNYŐN. Szent Ferenc Világi Rendjének budapesti rendi közösségei Máriabesnyőn rendezték meg május 9-én szokásos évi rendi zarándoklatukat. Az idei zarándoklat még azzal is gazdagodott, hogy a Magyar Barát olvasótábora is csatlakozott az engesztelő ájtatosságokhoz. A vidékről egybesereglett előimádkozók és búcsúvezetők részére külön konferenciabeszédet és énektanítást rendeztünk a gyönyörűen kifestett alsó templomban, a budapestiek megérkezése után pedig nagymise és P. Pusztay Gábor, O.F. M. országos világi rendi igazgató szentbeszéde kötötte le a csaknem hatezer zarándokot. Délután 3 órakor ugyancsak P. Pusztay Gábor, O. F. M. lépett a szószékre, s amíg délelőtti beszédében a Világi Rend jelentőségét mutatta meg az Egyház életében, addig most az országos rendi egység szerepét méltatta, nevezetesen azt az erőt vázolta, amelyet létszámunknál fogva a katolikus közéletben képviselünk. Utána a Magyar Barát szerkesztője ismertette a Szeplőtelen Szív tiszteletének tartalmát és módját, s készítette elő a rendi testvéreket a Világi Rend felajánlására Szűz Mária Szívének. A háborús keresztút elvégzése után P. Kriszten Ráfael, O. F. M. budai házfőnök tartott ünnepélyes májusi litániát s végezte a Világi Rend felajánlásának szertartását. Boldogan tértek haza testvéreink a csodatévő máriabesnyői Szűzanyától.”
A helyzetből fakadóan kevésbé a nyilvánosságnak szólnak a következő hónapok tettei, ám későbbi dokumentumok megemlékeznek erről:
„Kriszten Rafael, a Margit körúti ferences kolostor házfőnöke, egyben az ottani templom plébánosa a vészkorszak idején a megmenekítésük érdekében 2200 zsidó származású személynek segítette a felvételét a katolikus egyházba. A páter 1944 novemberében a sebesültek ellátása közben szerzett sérülése ellenére – maga vitte el az Angelo Rotta apostoli nuncius által kiállított menleveleket a gyalogmenetben Nyugat felé indított üldözöttek után, sokuk életét megmentve ezzel.”
(A Margit körúti rendház História Domusában olvasható P. Kriszten Rafael szerzetes beszámolója arról, hogy Angelo Rotta pápai nuncius megbízásából „védett” zsidókat hozott vissza a Bécsi úti halálmenetből.)
,,Budapest ostroma idején folyamatosan látogatta az óvóhelyeket, hogy lelki vigaszt nyújtson híveknek. A Margit híd felrobbantásakor pedig csónakba szállt, hogy feladhassa a beteg szentségét az áldozatoknak.”
A háború végével látszólag visszatér a béke a mindennapokba, ahogy az alábbi hírek is jelezhetnék ezt, ám a formálódó kommunista diktatúra gépezete már készülődött, hogy minden neki nem tetsző személyt és dolgot maga alá gyűrjön, elpusztítson…
,,A Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett (budai) rendtartomány P. Markó Marcell vizitátor vezetésével a minap tartotta nagykáptalanját, amelyen tartományfőnökké P. Luptovics Kolozst, helyettessé: P. Karácsonyi Aladárt, míg rendi tanácsnokká ; P. Kalmár Özsébet, P. Király Kelement, P. Kriszten Rafaelt és P. Jeney Jenőt választották meg.” (A Szív újság 1947.07.29.)
1946 novemberében egy Margit körúti rendezvényről szól a beszámoló: „Az országúti Szent Ferencrendi egyházközség oltáregylete most rendezte az Átrium filmszínházban a katolikus diákotthonok és az erdélyi szegény templomok felszerelései javára matinéját, melyen a „Pastor’Angelicus’“ a béke pápája című filmet mutatták be. Az előadást nagy érdeklődés előzte meg. Az előadás végén P.Kriszten Rafael házfőnök, plébános rámutatva a mély benyomásra, amit az előadás tett, megköszönte dr. Szőke Józsefnének, az Oltáregylet elnökének és munkatársainak a körültekintő rendezést, zalabéri Horváth Jánosnak a filmnek és vitéz Hajnócyz Rezső igazgatónak az Átrium helyiségeinek a jótékony célra ingyenes átengedését. Felhívta a figyelmet, hogy a filmet a nagy érdeklődésre való tekintettel az Átrium karácsony előtt december 15-től kezdve műsorára tűzte. Módjában van tehát mindenkinek gyönyörködni ebben a megrázó erejű filmben, látni és hallani, hogy van a világ forgatagban egy hely, a Vatikán Rómában, ahol XII. Pius pápa rendületlenül munkálkodik a lelkek békéjén, a népek megbékülésén, a világbékén…”
1949 nyarától a hatvani rendház válik a szolgálati helyévé, ami előrevetíti sorsát, hiszen a hatvani ferences plébánia és rendház elleni hajsza már 1946-ban elkezdődött. Ekkor hamisan vádaskodó kommunista hatóságok azzal fogták perbe Lukács László Perbált hittantanárt és nyelvészt, hogy ellenálló csoportot szervezett, ehhez pedig fegyvereket és lőszert szerzett. Perbált atyát a Conti utcai katonai ügyészségen székelő szovjet hadbíróság tíz évi kényszermunkára ítélte. Rabságát Sopronkőhidán kezdte, majd egy Finn-Karéliában működő munkatáborba került, és ott halt meg 1948. április 18-án.
Ez az esemény csak a kezdete volt a hatvani ferencesek kálváriájának. 1950 júniusában ávósok törtek a rendházra, amely előtt az elszánt hívek összegyűltek papjaik védelmében. A spontán tüntetést kegyetlen megtorlás követte, 300 főt hurcoltak Recskre, 38 családot pedig – aggastyánokat és gyerekeket is – négy évre kitelepítettek. 1951. január 31-én bírósági tárgyalásnak nevezett színjátékot rendeztek, melynek során Kriszten Ferenc Rafaelt életfogytiglani fegyházra, Veress János Gábort 15 évi, Tarcza József Aurélt 12 évi, Zsiga Kerubin Sándort és Karácsony Sándort 10-10 évi, Fillér Rezsőt és Garami Józsefet pedig 5-5 évi fegyházra ítélték el.
A börtönkörülmények között kiújultak Rafael atya tüdőproblémái, földi élete Krisztusban, a rabkórházban ért véget.
***
Jenkei András
Forrás és fotók: Országúti Ferencesek
Az eredeti cikk az Országúti Ferencesek 2025. ŐSZ számában jelent meg. A nyomtatott kiadvány az Országúti Ferencesek plébániáján, illetve online itt érhető el.
Ferences Média 2025
