Dicsértessél, én Uram, minden teremtményeddel

A nyári hónapokban gyakran több időt töltünk a természetben, vízparton, a hegyekben, kirándulással – a szabadság napjai alatt könnyebben rácsodálkozunk Isten teremtett világára. És talán így van ez belső világunkkal is – nagyobb terünk nyílik reflektálni belső megmozdulásainkra, arra, hogy mire hív Isten, hogyan van jelen az életünkben. A Naphimnusz jubileumi évében lelki útra invitálunk.

Pat McCloskey OFM Peace and Good (Béke és jóság) című könyve alapján barangoljuk be A teremtmények dicsérete egyes versszakait, és ezek kapcsán arra hívunk, Te is járd be életed tereit Istennel, aki alkotott, és aki fenntart. Bízunk abban, hogy e gyakorlatok által közelebb kerülhetsz a Naphimnuszhoz, és ahhoz, Akiről – Ferenc szavaival élve – jelentést hordoz az egész teremtett világ.

Gyakorlati szempontok az imádsághoz

• Ezt a mini lelkigyakorlatot egyhetes időtartamra állítottuk össze, de rugalmasan alakíthatod életed saját ritmusához. Lehet, hogy mindennap tudsz időt szánni ezekre a gyakorlatokra, de az is előfordulhat, hogy hetente egy-két alkalommal térsz vissza a Naphimnusz szakaszaival való imához.
• Segíthet, ha mindennap hozzávetőlegesen ugyanabban az időpontban ülsz le imádkozni. A reggel különösen alkalmas lehet erre, amikor még friss és csendes a nap, és Téged sem sodornak el a teendők: könnyebben Istennek tudod adni az időt, ami mellett döntöttél
• A gyakorlatokat végezheted egyénileg, de a családban vagy közösségedben is foglalkozhattok velük, offline vagy online megosztócsoportokat is kialakíthattok.
• Hasznos lehet, ha a gyakorlatok kapcsán rögzíted valamilyen hozzád közel álló formában a tapasztalataidat: írhatsz, rajzolhatsz, festhetsz, fotózhat. Ez segíthet később visszatérni imádságod tapasztalatához.

Első nap: A Nap

„Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg minden békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és a tisztaság.” (Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége)

Ferenc úgy tekintett a Napra, mint Isten tükörképére, amely éltető szeretetével átjár mindent, ami még a porszemet is felékesíti, amelynek világossága eléri a jókat és a gonoszokat egyaránt. Néha nem érzékeljük közvetlenül világosságát, de azt is megtapasztalhatjuk, hogy árnyékok is csak a fényesség jelenlétében jöhetnek létre. Ferenc egyszerre érezte azt, hogy el kell mélyülnie a személyes imádságban, ugyanakkor azt is, hogy a testvéri életben, az igehirdetésben meg kell osztania tapasztalatát másokkal. Erősen hitt abban, hogy Isten másokon keresztül is képes megmutatni neki akaratát.

„Isten olyan, mint a Nap. Látjuk vagy nem, előtűnik vagy elrejtőzik, mindegy: Ragyog. Ki tudná megakadályozni a Napot, hogy ne süssön?! Még lehetetlenebb meggátolni Istent, hogy irgalmát teremtményeire árassza.” (Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége)

Imagyakorlatok:

• Ma tekints vissza az elmúlt időszakra: Hol érezted magadhoz közel Istent akár imádságban, akár egy-egy találkozásban? Van-e olyan tapasztalatod róla, ami most átmelenget, mint a nap fénye, és odavonzza a figyelmedet? Milyen volt Isten ebben a találkozásban? Mire hív Ő ezen a tapasztalaton keresztül?

Második nap: A hold és a csillagok

„Mint hajnali csillag a felhők között, mint a telihold a maga idejében és mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában.” (CÉ1 126)

Ha már sötétedett rád erdőben, túrázás közben, ismerős lehet ez az élmény: amikor sötét van körülöttünk, ösztönösen arrafelé fordítjuk a tekintetünket, ahol világosság van, legyen az a legkisebb fénysugár is. Belső életünkben is így van ez: „Egyetlen fénysugár szétoszlatja a sűrű sötétséget.” (CÉ2 158)

Imagyakorlatok:

• Idézd fel életed egy nehéz időszakát, amelyben minden reménytelenség ellenére megcsillant egy aprócska fény (egy jó szó, egy találkozás, egy figyelmes tekintet, vigasztalás).
• Honnan jön most az életedben fénysugár, ami segít a belső tájékozódásban, az Úr felé haladásban? 

Harmadik nap: A szél

„A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr (…) kézenfogja a szegényt, kiemeli a sárból… Isten a lélek kék ege lesz.” (Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége)

Leó testvér Ferenc egyik első követője volt, és gyóntatója, legközelebbi bizalmasa is lett Assisi szentjének. Amikor Leónak bátorításra volt szüksége, Ferenc egy alkalommal levelet írt neki, egy másik alkalommal pedig egy áldás és A fölséges Isten dicsérete szövegét vetette papírra. Barátja sorai nagyobb békéhez és belső szabadsághoz segítették Leót.

Imagyakorlatok:

• Hogyan működik most benned a Lélek? Van-e olyan hely – akár konkrét, fizikai, akár belső hely –, ahova hív, hogy könnyedebbé, szabadabbá válj?
• Van valaki az életedben, akinek jól jöhetne most tőled egy bátorító szó, amely segíti őt növekedni a belső szabadságban? Hívd fel őt, írj neki egy e-mailt – legyél ma számára Te a Lélek fuvallata, Isten szeretetének, szabadságának jele, amelyre mindannyian vágyunk.

Negyedik nap: A víz

„Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál.” (Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége)

Ferencet a víz különösképpen is Istenre emlékezteti: Krisztusra, az élő vizek forrására, aki csillapítja szomjúságunkat. A víz által kaptuk a keresztséget, tisztaságunkra, a Teremtő elevenségére emlékeztet.

Ferenc számára a legnagyobb bűnök közé az tartozott, ha valaki a magáénak tartotta azt, ami egyedül Istené. Így van ez szellemi javainkkal is: bármi jót is érünk el, azt sokkal inkább tulajdoníthatjuk Isten kegyelmének, mint saját okosságunk gyümölcsének. 

Imagyakorlatok:

• A növekedés éltető esőjét Isten adja. Így tekintesz-e mások és önmagad előrehaladására?
• Hol van szükséged az életedben Isten éltető vizére? Van-e benned valami, amivel kapcsolatban szeretnéd, hogy az Úr tisztítsa, átmossa?

Ötödik nap: A tűz

„Beszéde ugyanis miként az égő tűz,
a szív mélyéig hatolt és minden lelket csodálattal töltött el,
mert nem az emberi ékesszólásra törekedett,
hanem az isteni kinyilatkoztatás ihletét éreztette.” (LM XII,7)

Ferenc szavai izzó tűzként hatottak hallgatóságára. Akik hallgatták őt, úgy látták, hiteles az élete: ugyanazt mondja, ugyanúgy él a nyilvánosság előtt, mint testvérei körében vagy cellája magányában. Élete egészen Jézusra irányult.

Imagyakorlatok:

• Hogyan érint az a gondolat, hogy Istennek van akarata, szeretetterve az életedre vonatkozóan? Milyen érzéseket kelt benned? Felszabadít? Szorongat? Várakozással vagy félelemmel tölt el? 
• Ma a nap folyamán tegyél valami jót, valami nagylelkűt, amit nem terveztél, amikor felébredtél ma reggel.

Hatodik nap: A föld

„Földre szegezett szemekkel és égbe emelt lélekkel jártak. Irigységnek, rosszakaratnak, haragtartásnak, feleselésnek, gyanúsításnak, keserű érzésnek híre-hamva sem volt közöttük; ellenben annál bővebben lakozott bennük az egyetértés, a zavartalan nyugalom s a hálaadás és dicséret szózata.” (CÉ1 41)

Assisi Ferencet a föld Isten alázatára, tápláló gondoskodására, megtartó szeretetére emlékeztette, az élettelen teremtményeket is testvéreiként ismerte fel. Alázatosságuk alázatosságra hívta őt, amely nem kisebbrendűségi érzést jelentett, hanem azt, hogy Isten teremtett valóságában a helyén, ezáltal pedig a teremtményekkel való harmóniában tudhatta magát.

Ferenc alázata segít, hogy Isten kegyelmében „földelődjünk” le, és ne billentsen ki bármi egyéb. 

Isten jobban ismer, mint Te saját magadat. Ferenc szavai – „mert az ember annyit ér, amennyit Isten előtt ér, és nem többet” (Int 19,2) – vigasztalóan hathatnak, segítenek eltávolodni az emberi tekintetektől.

Imagyakorlatok:

• Figyeld ma meg: elegendő-e számodra a tudat, hogy Isten ismer téged? Ha egészen belegyökerezünk Isten jelenlétébe, szeretetébe, máris kevésbé érezzük majd a kényszert, hogy kioktassunk másokat. Törekedj ma arra, hogy amikor kibillentenének, gyorsan visszatalálj Isten jelenlétéhez a napodban.
• Van-e olyan terület az életedben, amelyben Isten nagyobb egyszerűségre hív?

Hetedik nap: Megbocsátás és testi halál

„Ne legyen olyan testvér a világon, akinek, bár vétkezzen akkorát, amekkorát csak vétkezni lehet, mégis irgalmad nélkül kelljen távoznia, miután szemedet látta és irgalmadat kérte. És ha nem kérne irgalmat, te kérdezd meg tőle, kíván-e irgalmat. (…) hogy ezzel az Úrhoz vonzzad őt.” (LMin 9–11)

Ferenc ezekkel a szavakkal a formálódó ferences közösség elöljáróit – minisztereit – buzdította az irgalmas szeretet gyakorlására. Nővérének nevezte a testi halált, bekövetkeztét találkozásnak, hazaérkezésnek tekintette, amelynek előszobája a megbocsátás: a kiengesztelődés veszteségeinkkel, a mások iránt táplált harag elengedése, a magunkban őrizgetett sebek és sértések maradéktalan odaadása Istennek.

Imagyakorlatok:

• A megbocsátást a gyengeség vagy az erő jelének tartod? 
• Van-e valaki, akivel kapcsolatban Isten megbocsátásra hív? Nem azért, mintha feltétlenül megérdemelné, hanem mert Te megérdemled, hogy anélkül a harag nélkül élj, amely összegyűlt benned az illető iránt. Beszélgess ma az Úrral erről a személyről, ne rejtsd el fájdalmaidat sem előtte, de kérd, hogy az Ő tekintetével láthasd ezt a személyt.

Nyolcadik nap: Visszatekintés

A hét lezárását követően Te is megállhatsz, hogy csendben rátekints, mit tett Isten benned az elmúlt napok során. A reflexióban segíthet, ha írsz vagy rajzolsz, ha valamilyen kézzelfogható, számodra komfortos és kifejező formában is rögzíted tapasztalataidat.

• Mely napok és témák érintettek meg a legmélyebben?
• Hol tapasztaltad Isten jelenlétét, vigasztalását, az együttlét örömét?
• Milyen volt az Úr ezekben a találkozásokban?
• Voltak-e felzaklató pillanatok? Hogy látod, kell-e ezek közül valamelyikkel kapcsolatban tenned még néhány lépést?

Adj hálát Istennek imádságotok útjáért. Ha szeretnéd, és ha segít, kiválaszthatsz egy mondatot, egy belső vagy konkrét képet, amely jelképezi a bejárt utat, és elhelyezheted valahol, ahol gyakran látod, és emlékeztet Isten tetteire, jelenlétére. Ferenchez hasonlóan Te is írhatsz dicséretet, saját Naphimnuszt, amelyben hálát adsz ajándékaiért.

***
Kámán Veronika
Forrás: Pat McCloskey OFM Peace and Good
Ferences Média 2025