Minden Kisebb Testvérnek, a klarissza nővéreknek, a koncepcionista nővéreknek, a ferences nővéreknek és a világi ferenceseknek
Róma, 2026. március 30., nagyhétfő
Kedves testvérek és nővérek, az Úr adjon Nektek békét!
A nagyhét arra hív bennünket, hogy álljunk meg a kereszt tövében, mint a tanítványok, akik a Megfeszítettben felismerik minden szenvedő ember arcát, minden igazságra vágyó nép kiáltását, Isten csendjét, aki magára veszi a világ gonoszságát, hogy belülről alakítsa azt át.
Ebben az évben, amikor a ferences jubileumot ünnepeljük – nyolcszáz évvel Assisi Szent Ferenc szegény és boldog halála, vagyis tranzitusa után, amely egyben utolsó üzenete volt a világhoz –, szükségét érzem, hogy egész közösségünkhöz szóljak, és arra kérjelek benneteket: az idei nagypénteket megújult erővel és szeretettel éljük meg az imádság, a böjt és a bűnbánat közös napjaként – az egész Egyházzal közösségben –, hogy békéért, kiengesztelődésért és igazságért könyörögjünk.
Van egy hely, amelyre sokak nehéz szívvel gondolnak: Jeruzsálem, a béke városa – Ir Shalom –, amely már túlságosan régóta neve jelentésének éppen az ellenkezőjét hordozza magában. Az egész Szentföld és a Közel-Kelet helyzete mély aggodalommal tölt el bennünket – nemcsak közvetlen következményei, hanem az emberiség jövőjére vetülő árnyéka miatt is. Az Apostoli Szentszék kifejezett akaratából hét évszázada vagyunk jelen a szent helyek őreiként, és ma is az ő nevében, a szolgálat lelkületében maradunk ott.
Tanúsíthatom, hogy a Szentföldi Kusztódia testvérei nap mint nap hűséggel és csendes visszafogottsággal élik ezt a valóságot, rendületlenül kitartva: nem akarnak áldozati szerepbe helyezkedni, és nem kívánják tovább fokozni az amúgy is túlfeszített helyzetet. Inkább a kiengesztelődés, a párbeszéd és az emberi józan ész kitartó keresői akarnak lenni – és azok is. Ez a mi hivatásunk ezen a földön: szolgálni és őrizni az egész Egyház nevében.
Nem kívánunk senkivel szemben állást foglalni. A béke mellett foglalunk állást, és a legkisebbek, a legkiszolgáltatottabbak mellett – azok mellett, akik leginkább kénytelenek e világ hatalmasainak logikája szerint élni. Ezt kitartóan, következetesen, evangéliumi lelkülettel tesszük. A béke ugyanis nem politikai állásfoglalás, hanem Isten neve, amely arra vár, hogy felhangozzék minden sebzett város utcáin és minden ember szívében, aki az életet választja.
Assisi Szent Ferenc fegyverek és hadsereg nélkül indult a szultánhoz; nem vitt magával mást, csak az Evangélium örömhírét és a testvériség lelkületét. Látogatása nem hozott azonnal békét, mégis megnyitott egy kaput, amely azóta is nyitva áll. Arra vagyunk hívva, hogy – nyolcszáz év múltán is – ezt a kaput nyitva tartsuk.
A mi békés fegyverünk az imádság. Ehhez társul a böjt – a lemondás szabadon vállalt formája, amely eggyé tesz bennünket azokkal, akik mindent elveszítettek –, valamint a megtérés: ahol megosztás van, ott a béke szavához; ahol falak épülnek, ott a kiengesztelődés gesztusaihoz; ahol pedig könnyebb lenne hallgatni, ott a bátor döntésekhez.
Arra kérlek benneteket, testvérek: éljük meg ezt a nagyhetet – különösen a nagypénteket – mint felajánlást és kiáltást Istenhez. Azok nevében, akiknek nincs hangjuk. A gyermekek nevében, akik nem választották a háborút; az idősek nevében, akik még emlékeznek a békére; és mindazok – keresztények, zsidók és muszlimok – nevében, akik még hisznek abban, hogy Istennek más szándéka van ezzel a hellyel, mint amit most látunk.
Különösképpen is a szentföldi történésekre gondolunk, de tekintetünk átfogja a világ minden más konfliktushelyzetét – Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Európában – zajló konfliktusokról sem, ahol mi, ferencesek is jelen vagyunk a remény tanúiként. Minden ferences közösség – bárhol éljen is – arra hivatott, hogy a béke kovásza legyen.
A Megfeszített nem azt kéri tőlünk, hogy olyat oldjunk meg, amit nem vagyunk képesek megoldani, Ő csak azt kéri tőlünk, hogy ne fordítsunk el tekintetünket. Hogy maradjunk ott – Máriához, Jánoshoz és az Evangélium asszonyaihoz hasonlóan – a kereszt lábánál, és soha ne szűnjünk meg hinni abban, hogy az utolsó szó sosem a halálé, hanem az életé.
A béke igenis lehetséges. Mi ebben hiszünk. És ezt hirdetjük szegénységben élt életünkkel, imádságunkkal és jelenlétünkkel.
Testvéri szeretettel ölellek benneteket,
Massimo Fusarelli OFM
miniszter generális
***
Fotó: Wikimedia Commons
Ferences Média 2026
