Karácsony titkának varázsa és üzenete, a megtestesülés megünneplése, ahogyan azt Szent Ferenc atyánk Greccióban tette, továbbra is emberek százait vonzza ehhez a szentélyhez.

Olyan férfiakat és nőket, akik elsősorban a természet szépségébe merülve szeretnének békét és nyugalmat találni. Amikor kevés a látogató, a szentély visszanyeri „remeteség” jellegét, ahol teljes mértékben élvezhető „a csend hangja”, s talán „a Szó hangja” is.

Gyakran előfordul, hogy aki turistaként érkezik (az idelátogatók többsége), zarándokként távozik – olyan emberként, aki ismét a keresés útjára lépett. Sokszor pedig azok, akik zarándokként jönnek, turistaként mennek el, mert nem értik meg, minek az átélésére hívja őket Ferenc ezen a helyen.

A barlang belsejében, ahol 1223. december 25-ére minden elő volt készítve, látható egy freskó (a 14. század végére, a 15. század elejére datálható), amely párhuzamosan mutatja a grecciói karácsonyt és a betlehemi karácsonyt. A mindkét helyen jelen lévő bepólyált Gyermek nemcsak arra emlékeztet, hogy Jézus ugyanaz, hanem arra is, hogy a két esemény között szoros kapcsolat van. Ferenc (Bonaventura tanúsága szerint a pápa engedélyével) az eucharisztia ünneplését is szerette volna a barlangban, és – mivel vágyta „látni” azokat a nehézségeket, amelyeket a mi Urunk elszenvedett, amikor a Szentírásból ismert körülmények között megszületett – belehelyezte a barlangba a „saját szereplőit”: egy jászlat szénával, valamint az ökröt és a szamarat.

A Szent egyik írása, az Intelmek, a hitről és a hívő útjáról szóló rövid elmélkedések gyűjteménye. Az első ezek közül az Eucharisztiáról beszél. Ferenc emlékeztet, hogy Isten „a királyi trónról jön a Szűz méhébe”, és hogy „mindennap leszáll (…) az oltárra a pap kezében” (Int 1,16.18): a mi Urunk megtestesül abban a szentostyában, amelyet az oltáron konszekrálnak, és amely az ő testének valóságos jelenléte. Így természetes és magától értetődő gondolat, hogy „mindennap karácsony van”. Valójában ennek a helynek ez a mottója: „Greccióban mindig karácsony van!”

Rengeteg zarándokcsoport – főként a nem olaszok – karácsonyt ünnepel, amikor a szentélybe érkezik. Amikor itt vannak, nem csupán kövekre, freskókra vagy szobákra mutatunk: szeretnénk végigkísérni őket egy hitbeli úton, hogy felfedezzék vagy újra felfedezzék Istent, aki emberré lett, és aki mindennap lehetőséget ad arra, hogy magunkhoz vegyük Őt. Jelenléte a tabernákulumban egyedülálló: élő és hatékony jelenlét. Sokszor megfeledkezünk róla, vagy inkább: könnyű nem gondolni rá. Amikor már nem emlékezünk egy eseményre vagy valakire, aki valaha fontos volt, az a személy számunkra „nem létezik” tovább. Amikor viszont emlékezünk rá, érezzük, hogy ő mellettünk jelenlévő és „élő”. Így van ez a mi Urunkkal is.

Ugyanebben az első intelemben Ferenc azt mondja: ahogyan a tanítványok hit által, a lélek szemével „túlláttak a láthatón”, és hitték, hogy Jézus Isten is, úgy vagyunk mi is meghívva arra, hogy így lássunk túl azon, amit az Eucharisztiában kenyérnek és bornak látunk – hiszen azokban valóságosan jelen van az Úr teste és vére.

Látni és hinni egyidőben. Számunkra mindez nem könnyű, ez a látszatokon való „túllépés”, mivel látszatokból élünk, sőt néha mi magunk teremtjük meg őket, hogy mások azt lássák bennünk, ami nekünk tetszik, és ne azt, akik valójában vagyunk. Így gyakran a látszat alapján ítéljük meg az embereket. Csak a kölcsönös megismerés vezethet el valamiféle igazsághoz. Krisztussal is megtehetjük ezt a lépést, amikor az Eucharisztia mindennapi megtestesülésével találkozunk. Amikor a pap a szentmisében felénk nyújtja az ostyát, és azt mondja: „Krisztus teste”, mi pedig válaszoljuk: „Ámen, úgy legyen!”, akkor egyszerre látjuk és hisszük, hogy az a kenyér valóban Krisztus.

Így Greccio az a „hely” lehet – akár csak egy rövid megállás idejére is –, ahol gyakorolhatjuk ezt az átlépést „megtestesülés” és „Eucharisztia” között, a „látszatból” a „jelenlétbe”. A hely, ahol újra visszaszerezhetjük azt a „jelenlétet”, amely – ahogyan Ferenc az említett Intelem végén felidézi Máté evangélista szavait – velünk van a világ végezetéig.

Fr. Giovanni Loche OFM
a grecciói kegyhely igazgatója

(In: Cesare Vaiani: Natale con Francesco d’Assisi, TS Edizioni, 2023)

***

Fordította: Kardos Csongor OFM
Ferences Média 2025