Csendben halad a sor. Kétoldalt töredékes freskók vezetnek, Krisztus és Ferenc életéből vett jelenetek. Hozzuk a mi kis életünk kérdéseit, nehézségeit, a ránk bízottakat, a mi jeleneteinket az övéik közé.
Látom, hogy a sor ütemesen halad a kihelyezett csontok előtt. Ezért a néhány pillanatért jöttünk? Ezért utaztunk ezer kilométert? Igen, ezért. Bevallom, ez nekem tetszik. A dolgok, pillanatok fontosságának, értékességének felborulása. Hogy ami rövid, sokszor sűrűbb, mint a hosszú napok, évek. De figyelmet igényel, csendet, mélységet.
Odaérve egy ferences nővér kihív a sorból, hogy lépjek be mellé, az üvegkoporsó mögé. Kaptam időt, néhány percet ott lenni. Az első, önkéntelen reakció: Milyen apró ember! A porladó csontokban van valamilyen esetlenség és elesettség. 800 évnyi töredékesség. Eszembe jut Ferenc szava Krisztus megtestesüléséről: „…a mi emberségünk és törékenységünk valóságos testét vette magára” (2LHív 4).
Ferenc számára saját testének tapasztalata a megtestesülés misztériumában változik. Saját törékenységében meglátja Krisztusét. Az ő valóságos teste itt porlad, de jelzi azt a majdani, még valóságosabb testet.
Kegyelmi pillanat Ferenc életében, amikor egyik fiatal testvérét megkérdezi testének sanyargatásáról. „Mit gondolsz, kedves fiam, azokról a szemrehányásokról, melyeket lelkiismeretem a testemnek nyújtott kedvezések miatt tesz? Attól fél ugyanis, hogy betegségében majd túlságosan kedvezek neki…”
A fiatal testvér nagy bátorsággal így válaszol: „Atyám, hol maradt a te nagylelkűséged, hol okosságod és nagy-nagy tapintatod? Hát ez méltó viszonzása egy hű barát jóságának: mohón kapni jótéteményein és a szükség napjaiban üres kézzel bocsátani el? Avagy milyen szolgálatot tudtál eddig tenni a te Uradnak, Krisztusnak a test segítsége nélkül? Távol legyen tőled, atyám, aki a lesújtottaknak segítője és támasza vagy, távol legyen tőled ez a bűn az Úr ellen!”
Ferenc megrendül. Az egyetlen válaszfal (CÉ2 15), a megalázott test, az anyag méltósága feltárul a számára. „Örvendj, test testvér, és bocsáss meg nekem, mert íme, mostantól fogva szívesen teljesítem kívánságaidat, és szükség esetén készségesen sietek segítségedre.” (CÉ2 210–211) Emberi törékenységünk valóságos teste, amit látok, de ami tanúja az isteni kegyelemnek: megváltott test, most még várakozó, de feltámadásra szánt.
De kapok-e választ a saját kérdéseimre? Hogyan folytassam saját életem jeleneteit? Miért is jöttem? Látni valamit vagy megérteni? Vagy úgy látni, hogy megértsek?
Élete vége felé Szent Klára és nővérei nagyon szerették volna látni és hallani Ferencet San Damianóban. „Összegyűltek, hogy hallgassák Isten igéjét, de még inkább azért, hogy lássák atyjukat.” Ferenc hamut kér, amiből kört von maga köré a padlón, és fejére hinti. „A körön belül mély csendbe temetkezett; szívük nem kis csodálkozással telt el. A szent egyszerre csak felállott, és nagy elképedésükre beszéd helyett a Miserere zsoltárra gyújtott rá. Ennek végeztével gyorsan kiment a templomból.” Könyörülj rajtam, Uram, nagy irgalmasságod szerint!
„Példájával megtanította őket, hogy ne tartsák magukat többnek hamunál, és magukról való vélekedésükben ne engedjenek szívükhöz férkőzni egyetlen olyan gondolatot sem, amely nem ebben a körben mozog.” (CÉ2 207)
Most ezek a csontok az üres hamukör. Ferenc „nincs itt”, kiment a csontok közül, itt hagyta a hamukör üzenetét. A válasz, amit kapok: maradj a körön belül, bármi is történik. Maradj a körön belül.
2026. február 22. és március 22. között a történelemben először kihelyezték Szent Ferenc földi maradványait közszemlére az assisi Szent Ferenc-bazilikában. Az eseményre mintegy 400.000 zarándok érkezik a világ minden tájáról.
Fr. Kardos Csongor OFM
***
Fotók: OFM.org, Javier Garza OFMCap
Ferences Média 2026
