P. Adamczyk Bogdan OFM Conv. PhD minorita atya,
(1965-2021)

2021. április 9-én, Szegeden, 55 éves korában, a szerzetesi életének 34. és papságának 28. évében elhunyt P. Bogdan Adamczyk, a Konvetuális Kisebb Testvérek Rendjének (minorita ferencesek) tagja.

Bogdan atya, Władysław Adamczyk és Maria Dudek fia, 1965. július 13-án született dél-lengyelországi Limanowában. Gyermekkorát és fiatalságát Krakkó-Nowa Hutában töltötte, ahol két testvére mellett nőtt fel munkáscsaládban. Az általános iskola elvégzése után hat évig lakatosként dolgozott. Egyszerre tanult szakiskolában s utána építőipari műszaki középiskolában.

1986-ban, 21 éves korában lépett be a minorita ferences rendbe. A kalwaria pacławskai noviciátusba vették fel, amelyet 1987. szeptember 25-én fejezett be és tette le az első ideiglenes szerzetesi fogadalmát. Utána a krakkói minorita szemináriumban folytatta szerzetesi formációját, valamint filozófiai és teológiai tanulmányait.

A negyedik év befejezése után vállalta, hogy Magyarországra folytatja szerzetesi szolgálatát és készen áll arra, hogy a magyar tartomány újjászervezésén dolgozzon. 1992. október 3-án az akkori krakkói tartományi miniszter P. Zdzisław Gogola előtt tette le örök fogadalmát.

Ezután Bogdan atya Magyarországon, az egri Szemináriumban folytatta tanulmányait. 1992. október 10-én, Miskolcon szentelték diakónussá, majd ugyanott 1993. június 20-án, dr. Sergély István egri érsek szentelte pappá. Az újmisés képére a következő jelmondatot választotta: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked” (Ter 12,1).

A szentelése utáni első másfél évben káplánként szolgált Nyírbátorban. 1995 és 2000 között Miskolcon szolgált: először káplánként, majd 1998-tól plébánosként. 1996-ban Bogdan atyát a megújult Árpád-házi Szent Erzsébet Tartomány Káptalanja asszisztensévé és pénztárosává választotta. Négyéves ciklus után újraválasztották a Tartományi Tanács tagjává és ezúttal a titkári tisztséget is betöltötte. Ezalatt egy évig élt a rend által nemrég visszavett egri kolostorban, majd Aradon szolgált házfőnökként és plébánosként. 2005-ben visszatért Lengyelországba, ahol csatlakozott a radomskói szerzetesi közösséghez, ahol az ideiglenes fogadalmasok mesterének nevezték ki. Egy évvel később újra Magyarországra jött, ahol 2011-ig plébánosként szolgált Miskolcon. 2011 végén egészségügyi okokból áthelyezték a krakkói Szent Antal kolostorba.

2012 júliusától egy évig a római Tizenkét Apostol kolostorban (Curia Generalis) élt, majd 2013-ban a szlovákiai Brehov (Imreg) kolostorába helyezték át, ahol házfőnökként működött. Ezt a tisztséget 2015-ig töltötte be. 2013-ban elnyerte az „Pro Urbe Miskolc” városi díjat. 2014-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen doktori fokozatot szerzett (disszertációjának címe: „Isten szolgája fr. Kelemen Didák életének és tetteinek recepciója”). 2016 januárja és júniusa között Ózdon, a Szent Kereszt felmagasztalása plébánián káplánként szolgált, majd Assisibe, a Sacro Conventóba helyezték, ahol egy évig zarándokcsoportokat vezetett. A következő évet a dél-lengyelorzsági rychwałdi kolostorban töltötte.

2018-ban ismét visszatért szolgálni a magyar kolostorokba. Kezdetben Miskolcon, majd Aradon volt káplán. 2020. július 1-jén a Tartományi Káptalan a szegedi Szent Miklós templom és rendház plébánosi és házfőnöki feladataival bizta meg. 2021. március 4-én megkapta a magyar állampolgárságot.

2021. március 21-én koronavírus-fertőzést diagnosztizáltak nála. Mivel betegsége súlyos lefolyású volt, március 26-án kórházba szállították, ahol április 1-jén egészségének további romlása miatt lélegeztető gépre kapcsolták. Élete hátralévő részében ebben az állapotban volt, végül 2021. április 9-én, délután 4 órakor szentségekkel megerősítve átadta lelkét Teremtőjének.

Bogdan név jelentése: Isten adta!

Mint minorita családja hálát adunk Istennek Bogdan testvérünk ajándékáért, az egész, kegyelmekben gazdag életéért és odaadó, hűséges szolgálatáért! Húsvét nyolcadában, az Isteni Irgalmasság kilencedének 8. napján az Úr magához hívta őt, aki az Isteni Irgalmasságnak nagy tisztelője és apostola volt itt a földön. Most hagy magasztalja a Mennyei Atya Házában az irgalmas Szeretetet, mint az, aki végig bízott Isten ígéretében és kivonult szülőföldjéről! Kívánsága szerint teste itt, magyar földön marad, a miskolci minorita templom kriptájában.

(Temetésének időpontja még nem ismert, arról később intézkedünk.)

Cebula Pawel OFM Conv.

Surján László

Járvány hozta mennyei korona Bogdan atyának

1993. június 20-án, Miskolcon részt vettem három lengyel minorita pappá szentelésén. Egyikük, Bogdan Adamczyk volt. Ő a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Minorita templom plébánosaként és rendházfőnökként, életének 56. és papságának 27. évében, 2021. április 9-én, délután az Örökkévalóságba költözött. Útjaink ezalatt a 27 év alatt többször találkoztak. Papi munkája annyira Kárpát-medencei, mintha nem is léteznének határok ezen a területen. Szolgált Szlovákiában, Magyarországon és Romániában. Nem csoda, hogy csatlakozott a Kárpát-medencei megbékélést szorgalmazó mozgalmunkhoz is. Minoritaként szívén viselte Isten Szolgája, P. Kelemen Didák boldoggá avatásának ügyét, és próbálta kideríteni rendtársának, P. Wojciech Topoliński generális posztulátornak sorsát is, akit a II. világháború során a németek gyalázatos módon meggyilkoltak. E munkájában társa volt Dobos Marianne, aki halála kapcsán a következőket írta számomra, illetve a Magyar-Hon-Lap olvasóinak:

„Április hatodikán megérkezett a PPKE Mártírok és embermentők című konferencia előadásaiból készített kötet korrektúrája, benne Bogdan Adamczyk OFM Conv. PhD előadásával. Úgy éreztem itt van az üzenet. Lesz csodálatos gyógyulás!

Hiszen csodára várunk a XVIII. és a XX. századi, magyar és lengyel minorita szerzetes boldoggá avatásához. A két szakrális nemzetállam közös ünnepéhez: a hitvalló és a mártír oltárra emeléséhez hiányzik a csoda. Hinni kezdtem, hogy itt a pillanat. Kelemen Didák és Wojciech Topoliński megmentik életrajzírójukat.

Igen, ez Bogdan! Ilyen Bogdan szerzetesi élete. És bízni kezdtem, akkor is, amikor szerdán, 7-én délben jöttek a telefonok és sms üzenetek azoktól, akikkel bár virtuálisan csak, de körül álltuk, és virrasztottunk betegágya mellett: “Már csak percei vannak.” Majd este a következő: “Még él! Dobog a szíve!” A szegedi kórház orvosai és ápolói heroikus küzdelmet vívtak életéért. Minden köszönet, dicséret és hála megilleti őket. Velük küzdött a rövid, mindössze 56 évnyi életében már sok-sok testi és lelki szenvedést elviselt nagy harcos, Bogdan atya is. Egyre nagyobb remény volt a lelkemben a teljes reménytelenség közben.

Az Úr másként döntött. Hazahívta.

Lehet, hogy ezzel Didák és Wojciech atyák azt jelzik, hogy az Égi Hazában a magyar, a lengyel, és a március 4-től a magyar-lengyel kettős állampolgár Bogdan együtt erősebb közbenjárói lesznek Közép-Európának.

Emlékezzünk rá az előadásának olvasásával!“

Az előadás régiónk egyik legszörnyűbb időszakát, a két nagyhatalom közé szorult lengyelek történelmének egyik legborzasztóbb napjait idézi.

Adamczyk atya halála érthetően gyászt, fájdalmat jelent mindenkinek, aki ismerte. Ám a halál egyben égi születésnap is, és ezt ünnepi lélekkel és reménnyel eltelve élhetjük meg, hiszen régiónknak talán soha nem volt akkora szüksége égi pártfogásra, mint ezekben az években, amikor az emberi természet alapjait rongáló eszmerendszer a XXI. század minden technikai eszközének birtokában próbálja átalakítani a gondolkodásunkat. A lengyelek mártírok tízezreinek vére által ellenálltak kiirtásuk akkori tervezőinek. Most nem véres a harc, de talán épp ezért hatékonyabb a támadás. Bogdán atya, segíts odafentről is!

Surján László

Forrás: http://mkdsz.hu/magyar-hon-lap/2021-04/jarvany-hozta-mennyei-korona-bogdan-atyanak.html
Fénykép: https://www.facebook.com/SzentMiklosPlebania/

Ferences Média, 2021