Az időskor nem lezárás, hanem új kezdet – ezt élhették meg mindazok, akik részt vettek a Ferences Szegénygondozó Nővérek Fontos vagy – Erőforrásaid 60 év felett elnevezésű lelkinapján. A hiánypótló esemény a hatvan pluszos generáció lelki töltekezését, közösségi összetartozásának erősítését és istenkapcsolatának elmélyítését szolgálta. A résztvevők szentmisével, előadásokkal, kerekasztal-beszélgetéssel és közös tánccal ünnepelték, hogy az ember élete minden szakaszában fontos, szeretett és pótolhatatlan.

A Ferences Szegénygondozó Nővérek nap mint nap testközelből tapasztalják, milyen sok kihívással kell szembenéznie a hatvan év feletti korosztálynak. Sokan közülük még idős szüleiket ápolják, de már gyermekeiknek is segítenek az unokák körüli teendőkben, és a közösségeikben is fáradhatatlanul dolgoznak. Mindezt gyakran saját testi-lelki nehézségeik, a munka világából való visszavonulás és az élet természetes veszteségei közepette teszik. Bár e korosztály tagjai hatalmas erővel, önzetlenséggel és hittel élik meg mindennapjaikat, mégis kevés figyelmet és megerősítést kapnak. Ebből a felismerésből született meg a Fontos vagy – Erőforrásaid 60 év felett elnevezésű lelkinap, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők megélhessék: értékesek és nélkülözhetetlenek. A program helyszínéül a Budai Ciszterci Szent Imre Templom és Gimnázium szolgált.

Egyek vagyunk imában, szeretetben és segítő közösségben

A lelkinap ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Dr. Erdő Péter bíboros celebrált. Már ekkor szembetűnő volt, hogy az esemény nagyon sok érdeklődött vonzott, hiszen a templom színültig megtelt. A bíboros szentbeszéde elején a krisztusi tanítványság egyetemes üzenetét hangsúlyozta: „Jézus nemcsak a tizenkét apostolt küldi, hanem a hetvenkét tanítványt is. A tizenkettő különleges szerepet kap ugyan, de a hetvenkettő küldetése is fontos: ők jelképezik azt, hogy az evangélium minden emberhez eljut.”

Erdő Péter arra is emlékeztetett, hogy Jézus nem langyos és biztonságos életre hívta tanítványait, hanem arra, hogy igenis vállalják a küzdelmet: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” – áll a Szentírásban. Ez a mondat ma is arra figyelmeztet bennünket, hogy a keresztény ember hivatása nem mindig könnyű, de mégis ez az igazság keskeny útja. „Ahol a tanítványokat elfogadják, ott maradjanak, ahol pedig elutasítják őket, onnan menjenek tovább. Az Isten országának hirdetése tehát nem erőszakos, hanem szelíd és békét hozó” – fogalmazott az egyetemes keresztényi misszió kapcsán a bíboros.

Erdő Péter arról is beszélt, hogy a modern világ egyik legnagyobb kísértésére, az „eldobás kultúrájára”, amelyben „a gazdasági rendszerek gyakran a gazdagságot növelik, nem pedig az egyenlőséget”, s ennek következtében „emberek milliói élnek méltatlan körülmények között”. Erre a keresztény válasz – mondta – csakis a szeretet lehet. „A szentek és boldogok példája mutatja, hogy a hitből fakadó szeretet képes gyógyítani, befogadni, felszabadítani. Minden hívő, különösen az idős és beteg testvérek, imáikkal és áldozataikkal hozzájárulhatnak ehhez a küldetéshez. Egyek vagyunk imában, szeretetben és segítő közösségben” – magyarázta a bíboros atya.

A szentmise után a résztvevők átvonultak a csodaszép Szent Imre Gimnázium épületébe, ahol a rendezvényt a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola kórusa nyitotta meg, amely idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. A kórus – Blazsek Andrea és Megyesi Schwartz Dóra karnagyok vezetésével – több klasszikus és egyházi művet is előadott, köztük Tóth Péter Ave verum corpus című darabját, Delibes Messe bréve című művének két tételét, valamint a jubileumi szentév himnuszát, amelyhez a magyar szöveget Fábry Kornél és Varga László írta.

Mindenki egyaránt szeretett gyermeke a Teremtőnek

Az eseményen Erdő Péter bíboros és videóüzenetben Sulyok Tamás köztársasági elnök is köszöntötte a résztvevőket. A bíboros köszöntőjében úgy fogalmazott: „Amikor már benne vagyunk a korban, hajlamosak vagyunk arra fókuszálni, mi az, ami már nem megy (…), pedig minden életkorban számtalan olyan dolog van, amire az ember képes; ám ezeket újra és újra fel kell fedeznünk. Ne feledjük: a mi gyönge erőink Isten segítségével akár a világ sorsát is befolyásolhatják.”

Sulyok Tamás videóüzenetében rávilágított: sokszor szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a világ az emberre csak anyagi vagy szellemi értéke, hasznossága, megjelenése vagy stílusa alapján tekint. Ezzel kimondatlanul is azt sugallja: fontos a pénzed, az időd, a figyelmed – de csak akkor, ha nekem hasznos. Ez azonban – mint fogalmazott – nem a méltóság tisztelete, csupán lélek nélküli használata annak az embernek, akit Isten a saját képére teremtett.

„Fontos vagy – üzenik a Ferences Szegénygondozó Nővérek az év minden napján. Fontos vagy – üzeni számunkra a Szentírás is, hiszen Krisztus kivétel nélkül minden egyes emberért meghalt a kereszten. Ez a fontosság pedig nem állapot, helyzet, rang vagy életkor kérdése. Legyen bármily parányi is az élet, mint a fogantatáskor, vagy bármennyire gyenge, mint egy betegség következményeként, ugyanolyan értékes, mint bármely másik élet. Az emberi méltóság alapja az, hogy mindenki egyaránt szeretett gyermeke a Teremtőnek, tehát fontosságához nem férhet kétség” – szögezte le a köztársasági elnök.

Az időskor legnagyobb ajándéka a jelenlét

A köszöntők után dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus tartalmas és elgondolkodtató előadása következett az időskor lelki minőségéről, az öregedés elfogadásáról, valamint az emberi kapcsolatok és a hit megtartó erejéről. Tapolyai Emőke szerint a modern kor túlzottan a test fiatalon tartására törekszik, miközben „a lelkünk már meghajtott fővel jár”. Pedig az öregedés nem hiány, hanem ajándék, amely „perspektívaváltást kíván”. Fontos, hogy a korral járó lassulás és elcsendesedés az elmélyülésre teremtsen lehetőséget, ne pedig magányt teremtsen. A pszichológus ennek kapcsán kiemelte, hogy azok, akiknek mély, őszinte emberi kötődéseik vannak, három-hat évvel tovább élnek. Mert az ember – Isten képére – kapcsolatra teremtetett: „Az Isten, akit imádunk, szintén kapcsolatban él. Erről szól a Szentháromság is: Atya, Fiú és Szentlélek.”

Tapolyai Emőke előadásának fókuszában az állt, hogy a lelki egészséghez elengedhetetlen a múlt feldolgozása: a veszteségek, hibák és bűnök letétele, valamint a megbocsátás. „Ha a veszteségeinkkel nem tudunk megbékélni, megkeseredünk” – szögezte le a pszichológus, majd egy szép képpel élve „az élet kaleidoszkópjáról” beszélt: ha életünk törött darabjait Isten szeretetének tükrében nézzük, „Ő valami gyönyörűt tud alkotni belőlük”. Így a múlt fájdalmai értelmet nyernek, s az egykori sebekből hegek lesznek.

Tapolyai Emőke arról is beszélt, hogy az igazi önbecsülés nem önmagunk dicsérése, hanem annak elfogadása, hogy „az vagyok, akit Isten szeret”. Végül pedig kihangsúlyozta, hogy a társadalomnak szüksége van olyan idősekre, akik jelen vannak – de nem a Facebookon zajló kommentháborúkban, hanem a való életben. A pszichológus szerint az időskor legnagyobb ajándéka a jelenlét – amely hitből fakad, békés, bizalmat sugárzó, és amely képes meghallgatni másokat.

A képek szavak nélkül is beszéltek

A rendezvényhez különleges fotókiállítás is kapcsolódott, amelyet a Slash Light Művészeti és Kulturális Egyesület és a CE Szövetség Dorcas–Granny programja közösen hozott létre. A tárlat az idősek arcát, történeteit és belső erejét mutatta be. A fotók Nagyváradon és környékén, valamint Arad megye különböző településein készültek. A kiállítás fotóművészek és szociális munkások közös elképzeléséből született, azzal a szándékkal, hogy bemutassák az idősek értékeit. Az alkotók célja az volt, hogy láthatóvá tegyék azokat a kincseket, amelyek a mai rohanó világban fokozatosan feledésbe merülnek.

A képek szavak nélkül is beszéltek – egyedi és különleges történeteket meséltek el. A portrék szereplői az élet utolsó szakaszának szépségeit tárták elénk: hogyan kell méltósággal viselni az öregséget, és reménnyel készülni életünk fő művének lezárására.

Kondor Erzsébet, a projekt koordinátora elmondta: több mint húsz éve dolgozik idősekkel, és mindig azt érezte, ez a korosztály valamiféle többletet hordoz, amit szavakkal nehéz kifejezni. Beszédében felidézte egy különleges találkozását az idős Visky Feri bácsival, akit 1958-ban hitéért tartóztattak le, és huszonkét év börtönre ítéltek. „Amikor vele beszélgettem, mindig az volt az első kérdése: drága, a helyeden vagy? – csak később értettem meg, hogy ez mit is jelent: azt, hogy ott vagyok-e, ahová az Isten helyezett.” Az idősekkel való közös munka kapcsán pedig úgy fogalmazott: „Minden egyes alkalommal úgy jöttünk el tőlük, hogy az volt a benyomásunk, nem mi adtunk bármit is nekik, hanem mi lettünk többek, mi formálódtunk általuk.”

Isten gyermekének lenni időskorban is lehetséges, sőt…

Az ínycsiklandozó ebéd és állófogadás után kerekasztal-beszélgetés következett, amelyet Vágvölgyi Gergely, a Duna Televízió Agapé című keresztény műsorának házigazdája moderált. A beszélgetés meghívott vendégei Takács M. Klarissza nővér, a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendjének tagja, dr. Leleszi-Tróbert Anett mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Intézet munkatársa, Lengyel Donát ferences szerzetes, kórházlelkész, a Pasaréti Ferences Plébánia káplánja, dr. Kovács Gábor szociológus, a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatója, állandó diakónus és dr. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója voltak.

A beszélgetés során a belső erőforrások fontossága is szóba került. Leleszi-Tróbert Anett szerint „az ember az Isten reménysége, így képes kiteljesedni ebben az életkorban is”, míg Kovács Gábor és Donát atya a megfelelően karbantartott önismeret és a hála szerepét hangsúlyozták. „Ha az idős ember arra figyel, amije van, és azt meg tudja osztani másokkal, az már félig nyert ügy. Mert így nem a panasz vagy az irigység, hanem a hála lesz a középpontban” – fogalmazott Donát testvér. A kerekasztal-beszélgetés meghívottjai abban is egyetértettek, hogy a belső erőforrásokat tekintve az mindenképpen többletet jelent, hogy keresztények vagyunk: tehát van mibe, van kibe kapaszkodnunk. Klarissza nővér ennek kapcsán megjegyezte: „Ennek azonban előfeltétele, hogy merjünk kapaszkodni. Fontos tudatosítanunk, hogy nem kell egyedül maradnunk, nem kell egyedül küzdenünk. Merjünk segítséget kérni – Istentől, egymástól, a közösségtől.”

Ami pedig a külső erőforrásokat illeti, a résztvevők a közösség, a család és az emberi kapcsolódások fontosságára hívták fel a figyelmet, de a mozgás örömének újbóli felfedezése és az egészséges életmódra való törekvés is előkerült, mint lényeges megtartó erők. Leleszi-Tróbert Anett szerint annak is kiemelt jelentősége van, hogy ebben az életszakaszban is találjunk célokat, még ha nem is olyan látványosakat, mint korábban. Azon túl, hogy törekedhetünk arra, hogy növekedjünk a szeretetben, felfedezhetünk akár új szerepeket – például a mentorszerepet – is az életünkben: azt, hogy miként tudjuk átadni élettapasztalatainkat és megszerzett tudásunkat a fiatalabb generációk számára.

Donát atya az elengedés fogalmát is beemelte a beszélgetésbe: ennek kapcsán elmondta, kórházlelkészként úgy látja, hogy az is egyfajta jövőtervezés, hogy elengedünk bizonyos dolgokat. A jót megerősítjük, a szépet megosztjuk, a nehézségeket pedig elengedjük. A beszélgetés végén a résztvevők a humort nevezték meg az egyik legfontosabb kapaszkodóként. „Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak” – jegyezte meg Donát testvér Gyökössy Endrét idézve.

Az emberi méltóság ünnepe

A tartalmas előadásokat egy felszabadító és könnyed közösségi élmény követte: a nővérek ugyanis ezen a ponton közös táncra invitálták a vendégeket. Az érkezéskor kapott színes kendők lobogtak a levegőben és vidám nevetés töltötte be a termet; egy pillanatra szinte eltűntek a korhatárok – együtt táncolt fiatal és idős, húsz-, harminc-, hatvan- és nyolcvanéves.

A nap zárásaként a Mindszenty Cserkészcsapat színjátszócsoportja előadásában a Vonósnégyes című bohózatot tekinthette meg a nagyérdemű. Ez Szőke Szakáll (Grünwald Sándor) egy olyan darabja, amely több nyelvre lefordítva világsikert aratott Berlintől egészen Hollywoodig. S mivel a színdarabban látott vonósnégyes tagjai végül nem tudták biztosítani az „úri zenei élményt” a hallgatóság számára, ezután a színészek tettek kísérletet erre, és Scott Joplintól, a ragtime atyjától játszottak el két dalt.

A rendezvény végén Kóródi M. Veronika nővér hálás köszönetet mondott minden segítőnek, támogatónak és jótevőnek, akik nélkül ez a csodás lelkinap nem valósulhatott volna meg. Az érdeklődők száma, a hangulat és a folyosón elcsípett beszélgetések mind-mind arról tanúskodtak, hogy a szegénygondozó nővérek valamit nagyon eltaláltak.

A rendezvény egyszerre volt a hála, a közösség és az emberi méltóság ünnepe. Egy nap, amely emlékeztetett: az ember minden életszakaszában fontos és értékes. Hazafelé menet azon gondolkodtam, ideje lenne bővítenem a jókívánságaim listáját azzal, hogy a lehető legtöbb ember tapasztalhassa meg idős korában azt a fajta önzetlen és szeretetteljes törődést, ahogyan a Ferences Szegénygondozó Nővérek bánnak a rájuk bízottakkal.

***

Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Ferences Média
Ferences Média 2025