Talán meglepő, hogy a televíziózás védőszentje nem egy kortárs szent, hanem egy 13. században élt szerzetesnő: Assisi Szent Klára. Egy karácsony éjszakáján történt csoda és az egyház válasza a modern technológia gyors terjedésére összekapcsolta a középkori szentet a tömegkommunikációval.

1252 karácsony éjszakáján – alig egy évvel halála előtt – Klárát súlyos betegség gyötörte. Olyannyira ágyhoz kötötte a kór, hogy arra sem volt képes, hogy nővértársaival részt vegyen a kápolnában az éjszakai imaórán. Magára maradva így fohászkodott: „Ó, Uram, Istenem, íme, egyedül maradtam veled ebben a kis hajlékban.”  Ekkor váratlan dolog történt: „Hirtelen hallani kezdte az orgonát, a responzóriumokat és a testvérek zsolozsmázását Szent Ferenc templomából, mintha ott lett volna” (KlPer 30).

A Fioretti is megindultan emlékezik meg erről a csodálatos eseményről (Fior 35). A nagybeteg Klára „nagyon bánkódott, hogy nem részesülhet a többiekkel együtt a lelki örömökben. Ám Jézus Krisztus, az ő jegyese nem akarta őt vigasztalanul hagyni, ezért csodálatos módon angyalai által elvitette őt Szent Ferenc bazilikájába, s így lehetővé tette, hogy jelen legyen az éjféli misén és a hajnali zsolozsmán, sőt meg is áldozhasson, s mindennek végeztével visszavitte őt ágyába.” 

Amikor nővértársai visszatértek az imádságból, felkeresték Klárát, és így szóltak hozzá: „Ó, Anyánk, Klára nővér, mily nagy örömben volt részünk Jézus születésének ezen a szent éjszakáján! Bár megengedte volna Isten, hogy te is velünk légy!”

Klára azonban örvendezve válaszolt nekik: 

„Drága nővéreim és leányaim, hálát és dicséretet zengek az én Uramnak, az áldott Krisztusnak, mert nemcsak részt vehettem e szent éjszaka megünneplésében, hanem még nagyobb lelki örömben volt részem, mint nektek: mivelhogy Szent Ferenc Atyám gondoskodásából és az én Uram Jézus Krisztus kegyelméből Szent Ferenc Atyám bazilikájában voltam, testi-lelki fülemmel hallottam az énekes zsolozsmát és az orgonajátékot.”

Így történt, hogy hétszáz évvel Klára halálát követően, 1953. december 20-án Arnaldo Fortini, Assisi akkori polgármestere a csodás eseményre emlékezve azt javasolta Giuseppe Placido Nicolininek, Assisi püspökének, hogy Klárát válasszák az akkortájt robbanásszerűen fejlődő és terjedő rádiózás és televíziózás védőszentjéül. A püspök – aki korábban, 1939-ben is szorgalmazta, hogy Assisi Szent Ferencet nyilvánítsák Olaszország fővédőszentjévé – továbbította a kezdeményezést a Szentszék felé. 

Clarius explendescit kezdetű apostoli levelében XII. Piusz pápa kifejezte: „Ez a nagyszerű találmány – mint azt mindenki észleli, és mi magunk is kifejeztük már – nagy gazdagság forrása lehet, ugyanakkor sok nehézséget is okozhat.” (ford. Magyar Kurír) Majd ünnepélyesen kijelentette: „Assisi Szent Klára szüzet a televízió védőszentjévé nyilvánítjuk, az mennyei védőszenteket megillető minden kiváltsággal és tisztelettel.”

Bár nyolc évszázad választja el Klárát és korunk emberét – ma, amikor a képernyők életünk megkerülhetetlen „szereplőivé” váltak, bizalommal kérhetjük közbenjárását: szolgálja a televíziózás, az okoseszközök használata valóban az emberiség javát, és ne váljon az elszigeteltség eszközévé. Klára, aki számára karácsony éjszakáján fizikai látás és hallás nélkül is jelenvalóvá vált a megtestesülő Úr, segítsen minket is, hogy felismerjük láthatatlan jelenlétét ott is, ahol talán nem számítunk rá.

***

Kámán Veronika
Ferences Média 2025

***

Források:
https://www.lacomunicazione.it/voce/chiara-dassisi/
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-televizio-13-szazadi-vedoszentje

Fotók:
Wikipédia, ofm.cz

***