Szóval és tettel tegyetek tanúságot!

„Ferenc és Klára nagy fájának egy ágacskája” – A szécsényi klarissza közösség története

2022.08.11 Címkék:

Assisi Szent Klára ünnepén a klarisszák magyarországi múltját, azon belül a Szécsény Ágacskája Klarissza Remeteség történetét mutatjuk be olvasóinknak, a ferencesség és a klarissza lelkiség iránt érdeklődőknek.

Fotó: Regina Familiae Franciscanae/Facebook

1979-ben a Szentháromságról nevezett Marie-Paul anya (Marie-Paul de la Trinité), francia klarissza apátnő, kis monostort alapított Lotaringia egyik Mária-kegyhelyén, „Sion dombján” (Colline de Sion). Mint Szent Klára idejében San Damiano, úgy ez a közösség is gyorsan növekedésnek indult, és a belépő nővérek különféle nemzetisége következtében valódi egyetemes jelleget nyert – számolnak be a szécsényi ház előzményeiről honlapjukon.

Ezt a növekedést jelnek tekintették: eljött egy újabb ház alapításának az ideje. Így nyílt meg a Rameau de Champfromier 1989 őszén, ahol 1990-ben Marie-Paul anya – egy hónappal halála előtt – beöltöztette a Magyarországról elsőként érkezett két nővért.

Így vált szorosabbá az Ágacska kapcsolata Közép-Európával; azóta több fiatal nővér tette már fogadalmait Marie-Beatrice anya kezébe, aki 1990 óta vezeti a közösséget. A hivatások nagyrészt Magyarországról, Erdélyből, Kárpátaljáról érkeztek.

A ferences regula pápai jóváhagyásának 800. évfordulója alkalmából 2009-ben ünnepelt jubileumi év fontos hazai eseménye volt, hogy több mint kétszáz év után, 2009. augusztus 2-án ismét nyílt Magyarországon, Szécsényben önálló klarissza monostor.

A Szent Ferenc lelki társa, Assisi Szent Klára által alapított szemlélődő rend az egyetlen középkori női közösség, amely folyamatosan működött Magyarországon a II. József által történt feloszlatásáig. Első kolostorukat 1239-ben Nagyszombatban Árpád-házi Szent Erzsébet szenttéavatásának emlékére alapították. A legjelentősebb monostoruk Óbudán működött, de volt házuk a budai várban és Pesten, a Szerb utcában is. A rend fontos hivatást töltött be a leánynevelés terén; náluk nevelkedtek a legelőkelőbb főurak gyermekein kívül a köznemesek és az alacsonyabb néposztályok leányai is. Monostoraik kódexíró műhelyeiben készültek a leghíresebb magyar nyelvű kódexek.

A klarisszák közel 230 év után, 1995-ben telepedtek meg újra Magyarországon. A franciaországi Le Rameau de Sion monostor segítségével született meg a Szécsény Ágacskája Remeteség, majd 2000-ben a csíksomlyói alapításuk. Az erdélyi ház  is Szécsényhez tartozik.

Fotó: Mészáros Anett

„Az önállósodás egyik feltétele volt, hogy öt örökfogadalmas tagja legyen a szécsényi közösségnek” – tájékoztatta 2009-ben a Ferences Sajtóközpontot Nárai Ferenc-Mária OSC nővér, a szécsényi monostor apátnője. „Mivel a remeteségünk ennek eleget tett, és mivel lelkileg érettnek találtattunk, a franciaországi anyaház, illetve a közösségünk nagykáptalanja megszavazta, hogy Szécsény önálló legyen.”

A szécsényi monostorban Szent Klára Reguláját élik a sioni ház alapítónője, Marie-Paul de la Trinité anya által a „Rameau”-nak írt és 1989-ben jóváhagyott saját Életszabály szerint, melyet Szent Ferenc remeteségeknek szóló regulája inspirált.

A monasztikus, kontemplatív közösség nagy hangsúlyt helyez az imára, csendre, magányra. A Statútum értelmében a nővérek nem vállalhatnak jövedelemmel járó tevékenységet, a monostor kizárólag adományokból él. Tevékenységük a kertben, házban végzett kétkezi, illetve intellektuális munka, csoportok, egyének fogadása. A közösség három lakásból álló „remeteségben” fogad lelkigyakorlatra, elvonulásra jelentkezőket, illetve kis létszámú csoportokat a monasztikus életmódba bevezető napokra.

A franciaországi anyakolostor alapító apátnője, aki az első magyar nővéreket 1990-ben a sioni zárdába befogadta, 1956. október 23. előtt néhány nappal isteni sugallatra Magyarországot a szívébe fogadta, és rendszeresen imádkozott érte. Az Úr azt kérte tőle, hogy az életét adja oda Magyarországért. 1990-ben bekövetkezett haláláig úgy hordozta a szívében hazánkat, hogy 1989-ig sohasem járt itt, csak azt tudta, hogy valahol ott van keleten. „Mi, magyar nővérek csak jóval később tudtuk meg, hogy Marie-Paul nővér 1956 óta rendszeresen imádkozott hazánkért és a klarisszák magyarországi megtelepedéséért. Ennek a lelki önátadásának a jutalma, hogy ő öltöztetette be az első magyar nővéreket, és hogy közreműködésének köszönhetően térhetett vissza közel kétszázharminc év után a ferences karizma klarissza formája Magyarországra” – mondta Ferenc-Mária nővér.

*

Mindennapjaikről, lelkiségükről így írnak honlapjukon:

„A belső szegénység, vagyis az Istennek való teljes és feltétel nélküli átadottság által, Krisztusban – bizonyos értelemben – mi is úttá válhatunk testvéreink és az egész teremtett világ számára az Atya felé. Ő hívott el bennünket, hogy az imádság által, az imádságban szolgáljuk testvéreinket. Nem ápolunk betegeket, nem tanítunk, nincs semmiféle karitatív tevékenységünk, egyszerűen a világért élünk. Visszavonultságunk ezért nem a világ elutasítását, annak megvetését, vagy az abból való menekülést jelenti. Ellenkezőleg, életünk azt hivatott feltárni, hogy az Úr szereti az Ő népét, minden teremtményét és közel van mindenkihez. A ‘visszavonultság-közelség’ párosa csak látszólagos ellentmondás. Ugyanis az emberekhez, a világhoz, az egész teremtett mindenséghez igazán csak akkor lehetünk közel, ha mindezek Teremtőjéhez vagyunk közel.

Mivel életünket egészen az isteni működésnek szeretnénk átengedni, sok időt szentelünk az egyéni imádságnak. Egy napunk folyamán négy órát töltünk személyes, belső imádságban, mely idő alatt azt a teljesen ingyenes Istennek adottságot tanuljuk, mely által az Úr – rajtunk keresztül is – elérheti az emberi szíveket, akiket hordozunk. A négy személyes imaóra: szentségimádás, közbenjárás, Isten Igéjének hallgatása és imaóra a természetben.

A hozzánk érkezők a nap folyamán bármikor kopoghatnak monostorunk ajtaján. Az Úr elé helyezhetik mindazt, ami életük terhe vagy öröme. Együtt imádkozhatnak egy nővérrel. Rendszeres találkozásra, lelki kísérésre is lehetőség van. Ezenkívül monostorunk mellett két kis remeteség is áll, ahová több napra, hétre bárki visszavonulhat, aki csendre, az Úrral való személyes találkozásra vágyik. Teljesen a magánynak szentelheti ottlétét, de lehetősége van arra is, hogy bekapcsolódjon a közösség zsolozsmájába, illetve egy nővérrel beszélgessen.

Mindennapi életünkben egészen a Gondviselésre szeretnénk hagyatkozni. Kis létszámunk lehetővé teszi, hogy azok az emberek, akik hisznek a hivatásunkban, gondoskodhassanak megélhetésünkről.”

A 2019-ben készült interjút Nárai Ferenc-Mária nővérrel, apátnővel ITT olvashatják.

Ferences Média, 2022

Hozzászólások lezárva.