Fotó: Nattán Márk

Az Úristen teremtő erejét számtalan minket körülvevő csodában felfedezhetjük. Az arcát ugyanakkor egymásban láthatjuk meg legtisztábban. Hogy mit tükrözött az a másfélmillió arc, aki a valóságosan jelen lévő Kisztus előtt leborulva, egyszerre imádkozott Lisszabonban a 37. Ifjúsági Világtalálkozón, csak sejthetjük. De, hogy milyen gyümölcsöket termett a résztvevőkben ez a grandiózus közösségi esemény, arról a Portugáliát megjárt ferences csapat mesél. 

Magyarországról csaknem 1300 keresztény indult útnak Portugáliába az augusztus elsejétől hatodikáig tartó Ifjúsági Világtalálkozóra (IVT), közülük 170 fiatal – s ezzel a legnagyobb létszámú csoport – a ferences testvérek rendjével érkezett Lisszabonba. Ferenc pápa jóformán a rendezvény elejétől a végéig részt vett az eseményeken, bátorítva és kísérve ezzel több mint egymillió útkereső fiatalt. A hatszázezres főváros hatalmas szívként dobbant, amikor a Föld legkülönbözőbb részeiről érkező fiatalok ellepték az utcáit, hogy ki-ki a maga istenélményével növekedjék. 

Fotó: Kemény Zsófia

Nem tapostuk el egymást

– Óriási egységélményt adott a fiataloknak az idei, Lisszabonban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó. Akik kint voltak, megtapasztalhatták, hogy a Föld minden táján élnek azonos értékrendű és hitű emberek. Különböző nemzetiségek és kultúrák világtalálkozója ez az esemény – ebben rejlik az IVT ereje. A közös nyitómise, a keresztút és a zárómise, ahol a Szentatya is jelen volt, biztosan megszilárdították a fiatalok lelki elköteleződését – összegzi Zillich Mihály OFM testvér, a Szent Angéla iskola egykori lelkivezetője a gigantikus találkozó ajándékait.

Mihály testvér a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium negyven növendékével vett részt az utazáson. Elárulja, nemcsak a fiatalok összefogása igényelt komoly odafigyelést, de kiterjedt logisztikai manőverre is szükség volt, hiszen három különböző járattal tudták ezt a sok embert eljuttatni Lisszabonba. 

A testvér azonban szívesebben mesél a megindító pillanatokról, köztük a zárómise előtti éjszakai imavirrasztásról. 

Fotó: Horváth Achilles OFM

– Ott, a Tejo parkban, a kegyelem parkjában, több mint egymillió fiatal imádta csendesen térdelve az Urat az Oltáriszentségben – festi le az egyik legszebb momentumot Mihály testvér. 

Ferenc pápa, aki a virrasztás után, az utolsó napon zárómisét mutatott be, köztudottan rendkívül népszerű a fiatalok körében. Ezt a szerzetes is megerősíti:

– Amikor Ferenc pápa megjelent valamely eseményen, mind az érkezését, mind a távozását óriási ujjongás övezte. Tulajdonképpen az egész IVT során a katolikus egyházfő kapta a legnagyobb figyelmet. Ezért aztán remélhetőleg a mondanivalója is megmarad bennük és a mindennapjaikba forgatják a felismeréseket. 

Korunk égető kérdéseinek feltérképezése sem maradt el Lisszabonban. Mihály testvér beszámolójából kiderül: az éjszakai imavirrasztás során levetítettek egy ökológiával, valamint fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kisfilmet, amelybe – külön öröm – Szent Ferencet is belefoglalták, aki számára kiváltképp fontos volt a teremtett világ védelme.

Fotó: Horváth Achilles OFM

Bár Mihály testvér a portugáliai mindennapjaikat megnehezítő, fullasztó tömegről is szót ejt, kiemeli: az a kedvesség, nyitottság és rendkívüli türelem, amellyel a fiatalok egymás iránt viseltettek, csak azonos értékrendű emberek között működik.

– Ha éppen érdektelen, eltérő erkölcsrendű fiatalok alkotják ezt a hatalmas tömeget, könnyen lehet, hogy el is tapostuk volna egymást – véli. 

Zillich Mihály OFM biztos benne, hogy a ferences szervezésben utazó fiatalok számára egy életre meghatározó élménnyé lett a lisszaboni IVT, s mint mondja, ősszel prezentáció formájában az egész iskolával megosztják majd benyomásaikat. 

Az ifjúság hite élő

„Ne féljetek” – a mondat, mely időről-időre visszatért Ferenc pápa portugáliai homíliáiban. A szentatya a békét és az örömöt hirdette e szavakkal Piatrik Pió OFM testvér szerint, aki idén negyedik alkalommal vett részt ifjúsági világtalálkozón. Mint mondja, a fiatalok bizony teli vannak vágyakkal, álmokkal, és hogy azok útjára merjenek lépni, szükségük van erre a bátorításra. Nemcsak ez az üzenet jelent meg újra és újra, de maga Ferenc pápa is, akivel több alkalommal is találkozhatott a ferences kontingens.

– A második napon, amikor fogadtuk a Szentatyát, egyesek közülünk például egészen közelről látták őt. Azután ott volt a keresztút, ahol szintén velünk volt az egyházfő, valamint a virrasztáson, a zárómise előtti éjjel. Ekkor felismertük, hogy fáradt, mégis tűz sütött át az arcán – mesél a ferences csapat élményeiről Pió testvér. 

A megtapasztalt örömöket mindenképpen tanúságtételek formájában adják majd tovább. Iskolában, családban, baráti körben, plébánián és a lehető legtöbb közösségben.

Fotó: Weinwurm Márton

A szerzetes kiemeli azt is, milyen nagy jelentősége volt a három napon át tartó katekéziseknek, amelyeket magyar püspökeink tartottak. Ezeken az alkalmakon, mint mondja, kevésbé az országot uraló fesztiválhangulat dominált, sokkal inkább az elmélyülés. Minden napnak megvolt a maga tematikája – számol be, kiemelve a pénteki napot, amikor Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita beszélt. 

– Fülöp atya a bűnbánatról szólt, amely után adatott gyónási lehetőség és szentségimádás is. Nagyon is helye volt ennek az elcsendesülésnek, elmélkedésnek – hangsúlyozza Pió testvér. 

A szerzetes érdekes kettősségnek nevezte, hogy miközben a magyar média egyes szereplői a kereszténység végéről beszélnek, ő teljesen az ellenkezőjét tapasztalta a világeseményen. 

– Szó sincs keresztény „haldoklásról”. A fiatalok teli vannak energiával, reménnyel és örömmel. Szomjazzák az Urat. Ez kihat a társadalomra és az ő közvetlen környezetükre is – szögezi le a testvér.  

A közös imádságnak ráadásul óriási ereje van. És ez, mint mondja, egészen konkrét formában is megmutatkozott az eseményen, ugyanis kiderült, hogy egy 16 éves spanyol lánynak az egyik szentmise alatt, szentáldozás után rendbe jött a betegségtől romlott látása. 

– Bár nem közvetlenül, hiszen a csoda Fatimában történt, de mi is a részesei vagyunk, hiszen közel voltunk, imádkoztunk – számol be Pió testvér. 

Fotó: Nattán Márk

Boldogság Lisszabon utcáin

Nemcsak a fenti, rendkívüli csodatörténet köthető Fatimához, hanem Werner András egyetemista résztvevő lelki élménye is, aki két barátjával, mint a fatimai látnok gyermekek, bensőséges úttal tették teljessé a világtalálkozó hetét. 

– Kistoppoltunk Lisszabonból Fatimába: hosszú várakozások után vettek csak föl minket, de lépésről-lépésre a gondviselés révén mégis elértük úticélunkat. Ott azután hálát adtunk, és egy nagyon személyes keresztút során a Jóisten elé vittük az életünket – meséli a fiatal fiú, aki először vett részt az IVT-n. 

A fiatalok két nappal a rendezvény előtt érkeztek Lisszabonba, és utólag is úgy látják, ez az idő éppen elegendő volt számukra, hogy felkészüljenek lélekben, továbbá megismerjék a várost. 

– Az utca megtelt fiatalokkal, hangulattal, élettel és imádsággal. A telefonba zárkózás helyét egy találkozás iránti mély vágy vette át. Mindenki köszöntötte a másikat, énekeltünk, kérdéseket tettünk fel egymásnak, zajlottak a csereberék: a különböző országokból érkezők hozták a kis szuvenírjeiket – idézi fel. 

Fotó: Nattán Márk

András a legnagyobb katarzisokról is beszámol, köztük az utolsó előtti, a Tejo parkban töltött virrasztás élményéről. 

– Megtapasztalhattam, amikor együtt imádkozott, együtt csendesült el másfélmillió ember és az Úrra figyelt, hogy mindenkihez külön-külön szól. Mindenkinek a saját nyelvén, a saját élethelyzetéhez.  Csodás volt felismerni, hogy az egész része vagyok és engem is kiválasztott Krisztus.

A fiatal egyetemista Ferenc pápa bátorító üzenetét is elraktározta: mint mondja, ha szeretet van a szívében, akkor nem félhet, és erre kell törekednie a mindennapokban.

András szeretné átadni az IVT mondanivalóját azoknak is, akik nem voltak, nem lehettek jelen Lisszabonban:

– Ezt az örömet nem lehet elrejteni, és nem is szabad elrejtenünk. Pontosan ez volt az apostolok feladata is. Ne féljetek, menjetek, és vigyétek hírül az örömhírt. Jézus ezt kéri tőlük. Nem félthetem magam, nem biztosíthatom be magam, mert éppen akkor fogok elveszni.

Fotó: Kemény Zsófia

Image 1 of 15

Domján Anikó

Ferences Média, 2023