Szent Ferenc ünnepére küldött levelünk témáját évek óta a Naphimnuszból vesszük. Különös aktualitása van ennek most, abban a jubileumi évben, amikor megkomponálásának 800. évfordulójára emlékezünk.

Az Istenről jelentést hordozó teremtményekről Szent Ferenc többször is azt állítja: szépek. Így ír a Naptestvér úrról: „És szép ő és nagy ragyogással sugárzó”. A Holdról és a csillagokról pedig: „Az égen formáltad őket fényesnek, és drágának és szépnek”, de a tüzet is szépnek mondja.

Megjelenik tehát a Naphimnuszban a szépség, Ferenc azonban nem a teremtményeket dicséri. Gondolkodásmódja szerint a teremtmények szépsége túlmutat önmagukon. Szépségük is jelentést hordoz Istenről, Isten szépségét tükrözik. Vagyis szótlanul azt „mondják”: Isten szép. Ritkán gondolunk erre, mivel vallásgyakorlatunkban sok a megszokás, a „kötelesség”, és csak ritkán feledkezünk bele úgy Isten és a világ szemlélésébe, hogy azt mondjuk Istenről, szép. Isten szépsége azonban ennél is több: a klasszikus skolasztikus megközelítés szerint ugyanis a jóság, az igazság és a szépség összetartoznak. „Pulchritudo est splendor veritatis”, azaz „a szépség az igazság ragyogása”. A világ szépsége végső soron tehát Isten igazságát, igaz mivoltát tükrözi, mert Isten maga a Jóság, az Igazság és a Szépség.

A katolikus lelkiség mindig úgy tekintett a szépségre, mint az Istenhez vezető egyik útra. Buzdításaiban és megnyilatkozásaiban mind XVI. Benedek, mind pedig Ferenc pápa többször is beszéltek a szépség útjáról a „via pulchritudinisről”, „a szépség [Istenhez vezető] útjáról”, párbeszédre vezető közös emberi alapnak tartva a szépség igényét a mai ember világában.

Egyszer egy olaszországi remeteségben megkérdeztünk egy nagyon öreg testvért, aki pompás rózsakertet ápolt: „Miért csinálja, amikor már alig bírja?” – „Hogy tudják az emberek: nem közönséges helyen járnak!” – válaszolta. A szépség megjelenése mindig a nem hétköznapi jelzése. Mintegy Isten előjele, Isten jelenlétét jelző enyhe szellő a lélek számára. Így a szépséget észrevenni Isten észrevételét segítő érzékenység. Hiszen ha nem mi magunk hozzuk létre az adott szépséget, akkor az valaki másról, az alkotóról közvetít információt. Nem véletlenül mondja Ferenc a Napról, hogy sugárzó (radiante), azaz egy középpontból kiinduló. Ferenc két esetben is együtt említi a szépséget és a sugárzást, ragyogást, azaz jelzi, hogy a szépség valahonnét kiindul. Hiszen arról akar beszélni, akitől minden, az egész kiindul, forrásozik, sugárzik.  Így vezet a szépség saját forrásához, kiindulópontjához, Istenhez.

A szépség azonban nemcsak esztétikai kategória. Cselekedetekről is és például egy életről is mondjuk, hogy szép. Az ilyen cselekedet mindig sugárzó: Szépsége a cselekedet mélyen rejlő Igazságáról, a Jóságról beszél.

Amikor Szent Ferenc ünnepén megköszönjük, hogy segíti és támogatja rendtartományunk életét, tevékenységét, céljainak megvalósítását, azt is köszönjük, hogy lehetővé teszi „szép cselekedetek” megvalósítását vagy szép környezet létrehozását, amely sokak számára út lehet: a szépség útja Istenhez.

Varga Kapisztrán OFM
***
Ferences Média 2025