Virágvasárnap (C év)

Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Lk 19,28–40)

Virágvasárnap az Eucharisztia ünneplésének kezdetén olvasott evangélium (Lk 19,28–40) elbeszéli Jézus bevonulását Jeruzsálembe, ahol nem sokkal azután átadják a római hatóságnak, hogy kereszthalálra ítéljék.

A szakasz jellegzetessége, hogy az elbeszélés nagy részében nem arról esik szó, hogy  mi történik ezen az ünnepnapon, hanem inkább az előkészületekről (Lk 19,29–35).

Különös módon a figyelem középpontjában a Jézus által használt hátas áll, vagyis egy szamárcsikó, amelyet az evangélista két olyan jellemzővel ír le, amelyeknél elidőzünk.

Az első jellemző az, hogy ez a szamárcsikó meg van kötözve: ez a kifejezés néhány versnyi szakaszban négyszer tér vissza (Lk 19,30.31.33). Azért ismétlődik, hogy elmondja, a tanítványok egy megkötözött szamárcsikót találnak majd, és el kell oldozniuk.

Olyan időszak volt ez, amikor a nép nagy várakozásban élt (vö. „Mivel a nép várta” – Lk 3,15), és a várakozás egy király eljövetelére irányult, egy olyan messiáséra, aki biztosította volna népe számára a békét. Isten önmagát nyilatkoztatta ki igazi Királyként, azonban a nép sürgette, hogy olyan királyuk legyen, mint minden más népnek. Isten pedig gondoskodott királyról, aki őt képviselte, és a nép élére helyezte, hogy biztosítson számukra a békét.

Azonban a biblia történelem egész folyamán alig akadt olyan király, aki felnőtt ehhez a feladathoz, aki képes volt elkerülni a hatalom és gazdagság logikájának csábítását. Ahelyett, hogy úgy törődtek volna a néppel, mint egy jó pásztor, aki eloldja a juhokat és kivezeti őket a legelőre, ők megbéklyózták és elnyomták a népet hibás, igazságtalan döntéseikkel. Ahelyett, hogy szabadságot és békét adtak volna, elnyomást és fogságot hoztak a népre.

Így egyre nőtt egy jó királyra való várakozás, amint annak bizonyossága is, hogy jó király csak egy felkent, Istentől adott király lehet.

Ezért János evangélista Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulása (Jn 12,12–15) előtt elbeszéli a betániai megkenés epizódját (Jn 12, 1–11): Jézus az igazi király, aki azért jön, hogy megszabadítsa népét. Jézus tehát azért jön, hogy feloldja az elnyomás minden kötelékét, feloldozza népét a gonoszság, az erőszak hatalma alól, mindaz alól, ami az embert megkötözi és képtelenné teszi az igazi szabadságra.

A szamárcsikó, amelyre Jézus felült, nyilvánvaló utalás továbbá Zakariás próféciájára: „Íme, királyod érkezik. Igaz és győzedelmes, alázatos, szamárháton érkezik, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9). A prófécia a béke alázatos királyára való várakozás végét hirdeti, aki végül éppen egy szamárcsikón érkezik.

A nép váradalma azonban főleg azokra a próféciákra összpontosított, amelyek egy diadalmas, győztes, erős Messiást hirdettek. Egy olyan Messiásról szóló prófécia viszont, aki szamáron lovagol, kényelmetlen, a nép reményétől távol állt.

A szamárcsikó hátán, amelyet eloldani Jézus küldi [tanítványait], még soha senki nem ült: „találni fogtok egy megkötözött szamárcsikót, amelyen még senki nem ült” (Lk 19,30). A történelemben még soha nem látták olyan király érkezését, aki képes saját életével megfizetni népe békéjének árát. Most mindez megtörténik, és szegények sokasága ujjong (Lk 19,37–38).

Ám még akkor is, amikor az Úr be akar lépni népe életébe, és elvinni a szabadulást, mindig történik valami, ami megpróbálja ezt megakadályozni: a farizeusok, látva ezt a lelkesedést, arra kérik Jézust, hallgattassa el tanítványait: „A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: »Mester, fedd meg tanítványaidat!«” (Lk 19,39).

Ez azonban már nem lehetséges: a tanítványok hallgathatnának, csöndben maradhatnának, és ez megtörténik majd a passió idején, amikor a mai lelkesedés átadja helyét a megdöbbenésnek. Ám mostantól kezdve még azok is, amik nem tudnak beszélni, mint a kövek, hirdetni fogják, hogy az üdvösség elérkezett: „Ő azonban így válaszolt: »Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.«” (Lk 19,40).

Az embernek mindig megvan a lehetősége, hogy elfogadja vagy elutasítsa, de Jézus folytatja megváltó küldetését: a prófécia feloldódott, és az a szamárcsikó, amelyen addig senki nem ült, rátalált arra a királyra, aki képes megülni.

+ Pierbattista

(ford.: Szatmári Györgyi)